A képen egy francia monostorkertet láthatunk a Loire-völgyéből. Az első magyar herbáriumokról, vagyis füveskertekről, sajnos, nem sokat tudunk, mert egyetlen kertmaradványt sem sikerült kiásni. 

Hogyan kezdődött? Régen az egyszerű ember oda ültette a szőlőt vagy a répát, ahol alkalmas helyet talált, a kiirtott fák tuskói közé. A szépséggel nem törődött. Az, hogy szép egyenes sorokba lehet ültetni a vesszőket, már a szerzetesek találmánya volt.

herbal-garden-indito.jpg
Francia monostorkert (Lévy-Alban) vesszőből font magaságyásokkal. Az ágyásokban articsóka, édeskömény, kapor, kakukkfű...

Ha megnézzük a régi képeket, hát azokon is nagy rendetlenség volt. A 15. században divatban volt a szentek alakjai köré természeti hátteret festeni. A magyar képekre azonban nem gránátalmát vagy pálmát pingáltak, hanem almafát és magyar kertet. A képek alapján nem volt nagy gondban részük ezeknek a középkori kerteknek: a gyümölcsfák hátul rendetlenül elszóródva, a füvek között pitypangot láthatunk, az egyenes sorokat még hírből sem ismerték. Az igazán szép kert ugyanis mértani elemeket alkalmaz. Minél magasabb színvonalat ér el egy kert, annál több benne a négyzet vagy a téglalap.

Az egyenes szerepe!

A kezdetleges kertben nem érvényesült más szempont, csak a haszon. Hogy a máknak nemcsak a magja érték, hanem a virága is, csak akkor fedezhette fel a kertész, mikor már volt ideje, hogy elmélkedhessen is a kertjében. (Erre pedig csak a szerzeteseknek volt idejük.)

Ne higgyük, hogy a vonal kezdetektől fogva tartozéka a kertészetnek. A szerzetesköltők tanították meg az emberrel, hogy a vonal, szín és alak harmóniája emeli magasabb rendűvé a máksorokat.

Még egy követelménye van ezenkívül a szép kertnek: a növény kultusza. A nomád magyaroknál állatkultusz uralkodott, a növénnyel való foglalkozást sokáig alacsonyabb rendűnek tartották. Fordulat akkor következett be, mikor Szent István kötelezővé tette a kereszténységet, és a szerzetesek példát mutattak a letelepedésben. A szellős sátor helyett a kolostor lett a lakás – ami nehezen ment, hisz Szent István is tavasztól őszig inkább sátorban lakott, a díszes palota inkább csak a reprezentáció helyszíne volt.

angol-kert.jpg
A szép kertben a vonal a főszereplő!

Kolostorkertek

Mikor Magyarországon megtelepültek az első szerzetesek (a bencések), Nyugaton már rendházak ezrei álltak, tele hangyaszorgalmú szerzetesekkel. Ezekben a kolostorokban a kertek már elérték azt a magas színvonalat, amit kertművészetnek nevezünk. Forma tekintetében a régi római kertekre alapoztak, de a növényeket, állatokat a maguk környezetéből kellett kiválogatniuk. Sankt Gallen kolostorában találták meg nem is olyan régen azt az eszményi kolostori alaprajzot, amelyet mintául vettek a többi kolostorok is. (Azért mondjuk, hogy eszményi, mert mandulafa és babérfa szerepelt benne, ami északon nemigen nő meg.)

Ebből tudjuk, hogy az első kolostorok köré nem csupán gyógynövénykertet, hanem zöldségeskertet, gazdasági épületeket is emeltek, baromfiudvart a baromfipásztorok lakásaival, a temetőt pedig gyümölcsöskertnek használták.

Itt már van vonal, vannak téglalapok, vagyis magaságyások gyógynövényekkel, és a zöldségágyak is szabályos sorban sorakoznak. Mikor a kertész a kis kerti kapun át végigtekintett a növényágyakon, kedvére gyönyörködhetett abban az alaki szabályosságban, ami a látványból sugárzott. Ezek a téglalap alakú szerény ágyások a későbbi díszes parterek előfutárai voltak, melyeket kertépítészek terveztek a cicomás előkelőknek.

kolostoros-kert.jpg
Sankt Gallen kolostora Svájcban található.

Virtus

Egyszerű vetemények, gyógynövények nevei olvashatók a tervrajzon a növényágyakban. Ki talál ebben szépséget? Csakis a középkori szerzetes, a modern kertész előfutára.

kert2.jpg

Akkoriban a gyógynövénykerteknek hortulus, herbarius volt a neve, és zsálya, ruta, mák, menta, rózsa, liliom volt a kertben. (Ez utóbbi kettő akkor még nem virágnak számított.) Akkor már az egyszerű szerzetes is megtapasztalta ezeknek a gyógynövényeknek a gyógyhatását, régi szóval virtusát: és igazából ez volt a kert tiszteletének alapja. A költői lelkületű szerzetesek később aztán kis versikékben dicsérték a gyógynövények alakját, festői szépségét – és a rózsát és liliomot olyan gyönyörűnek találták, hogy virággá avatták.

Magyarországon az első kolostor Pannonhalmán épült, s itt létesült az első gyógynövénykert is. Az első német kolostoroktól eltérően itt a szerzeteseknek már csak szervezniük kellett a munkát, a falu népe bejárt megmunkálni a szőlőt és a kertet.

A falu sokat tanult a nyugati kultúrát magukkal hozó szerzetesektől: növényismeretet és gazdálkodást. A pannóniai kertről – mert így nevezték a pannonhalmi kertet – sajnos semmit nem tudunk (azt sem, hogy milyen növényeket termesztettek benne). Zöldséget, gyümölcsöt, bort s halat (ezt sokat fogyasztottak) a szerzetesek kívülről kaptak, a külső kertekből. A kolostorkert inkább mintakert volt, mentesítették az ellátás terhétől, s főleg csak díszítették. A falusi veteményesekben, szőlősökben pedig a régi módon folyhatott a kertészkedés. Még századok múlva is rendszertelen volt az ültetés helye, s nem a vonal volt a fontos a kertben.

angol-kert-02.jpg
Lévy-Alban, egy 12. századi francia bencés monostor romjai régi rózsákkal.

Gyógynövények behozva

A kerti gyógynövényeket Németországból hozták magukkal az első pannonhalmi szerzetesek, és kezdték a kertjükben kiültetgetni. Az ismeretek aztán leszivárogtak a falu népéhez is, a növények latin nevét pedig rutává, rózsává magyarosították.

A 12. században már 600 kolostor volt Magyarországon, a kertjeikről azonban keveset tudunk. Egyetlen akkori kolostorkertet sem sikerült kiásni. De nem múltak el nyomtalanul, növényeiket ma is használjuk a kertjeinkben, a világ kertművészete pedig a kolostorok kertjéből fejlődött ki. Vagyis ebből az egyszerű alapból.

Biztos, hogy a földre terülő nehézszagú boróka meghonosítása ekkor kezdődik, mint gyógynövényé – később persze kedvelt dísznövény lett belőle. Az enyickei parkban a hossza elérte a 64 métert. (Enyicke Kassa mellett fekszik).

regi-kert.jpg
Zsálya a 14. században

Margit a nyulak szigetén

Mikor Gárdonyi Géza Margitról, a királyleány apácáról ír egyik könyvében, ragyogó képzelettel leírja a margitszigeti kolostor kertjét. A könyvben egy kertész fia, Jancsi beleszeret a királylányba. Gárdonyi a kertet benépesíti szép virágokkal, szegfűvel, még üvegházat is emleget. Mindebből persze semmi nem igaz, törökkori virágoknak, üvegháznak 1250-ben még híre-hamva sem volt. Egyet viszont tudunk a leírásokból: ekkorra már a rózsa kitört a gyógynövények közül, és az első francia rózsák Margit kertjében is virágoztak. (A könyv címe: Isten rabjai.)

szent-margit.jpg
Margit a Nyulak szigetén, a mai Margitszigeten.

Kapcsolódó írásunk: Giz-gaz az út mellett?

Nagyvendégi Éva