Összeállításunkban felidézzük az elmúlt hét legnépszerűbb cikkeit, melyeket érdemes újra és újra elolvasni!
Mozaikunkban különböző emberi sorsokat járunk körbe a gyermekáldás, az egészség és persze a szerelem nézpontjából!
AKINEK KÉTSZER AD ÉLETET AZ ÉDESANYJA
Vajkai Krisztina (30) egy csupa szív ekeli lány. Olyan ember, akinek jó a közelében lenni. Az Új Nő sportkihívásába is bekapcsolódott: együtt tekert velünk. Pedig Tinus hétéves kora óta vesebeteg. Hormonkezelés, dialízis, transzplantáció: számára ezek mind ismerős beavatkozások. A tövisekkel teli úton ismét felcsillant a reménysugár: másodjára is transzplantálják! És a vesét nem akárkitől, hanem szeretett édesanyjától kapja.
– Szinte a kórházból jössz hozzánk, mégis kicsattanó formában vagy. Mi a titkod?
– Á, most csak üdültem egyet a belgyógyászaton! Azért kellett befeküdni, mert megint találtak nálam néhány húgyúti bacit, s ezeket csak infúziós kezeléssel lehetett elűzni. Semmi komoly. Letelt a hat nap "szilencium", s már mentem is hátra a kertbe palántázni édesanyával.
Különös anya-lánya kapcsolat az övék: egymás barátnői, lelki társai, cinkosai. Nemsokára pedig lesz egy „közös” szervük – közösen készülnek a sorsdöntő operációra. Következzen egy nem mindennapi lány nem mindennapi története, aki példátlan akaraterejével méltó arra, hogy másokat is kitartásra ösztönözzön.
– Ha jól tudom, együtt csináltátok végig az Új Nő sportkihívását. "Tekerj velünk" jelszóval...
– Sajnos, nem ment minden nap, de azért becsületesen kerekeztünk. Édesanyával ugyanis nagy dologra készülünk: most már biztos, hogy a következő vesét tőle kapom! Ezzel másodszor is életet ad nekem, esélyt arra, hogy úgy élhessek, mint bárki más. Fontos, hogy az izmaink ne legyenek ernyedtek, ezért kell a sport. Édesanya nemrég kapott egy fáintos kis bicót: fel is töltöttem az Instára! Sokszor dialízis után indultunk útnak, ilyenkor mindig erőt kellett venni magamon. Általában tekerünk, tekerünk, míg szembe nem jön valaki, akit asszonyok módjára jól kibeszélünk... Aztán nevetünk, végül megint megállunk, mert éppen nyom a nyereg. (nevet)
Olvass tovább: Akinek kétszer ad életet az édesanyja
GYERMEKÁLDÁS TIMINÉL
A rozsnyói Vojakovics Friedrich Tímea (36) megkapta Az Endometriózis Nagykövete díjat. Az endóval küszködő nők jó részét meddőség sújtja, ám Timi nagy harcos, néha a lehetetlent is megkísérti. Tavaly megszületett a kisfia, Dániel. Története sikertörténet, hiszen ez a születés maga a csoda!
Az endometriózis egyre gyakoribb betegség, okát nem ismerik. A méh nyálkahártyájának sejtjei elvándorolnak a testbe, és valahol lerakódnak. Ezek az endós sejtek aztán minden havivérzésnél ugyanúgy véreznek, mint a méh nyálkahártyája. Ám itt a vér nem tud eltávozni a testből: így ez olyan, mintha befelé vérezne a nő. A betegség tünete az erős menstruációs fájdalom, emésztési problémák vagy meddőség. A tünetek ciklikusak – a havi ciklushoz köthetők. Ma a meddőség 40 százalékának hátterében ez a betegség áll, és majd minden tizedik nőt érinti a civilizált világban.
Az endós sejtek gyorsan terjednek, lerakódnak a vastagbélre, vékonybélre, húgyvezetékre, de találtak már a tüdőben és az agyban is endós sejteket. Amennyiben nincsenek eltávolítva, belenőhetnek a szervekbe, összenövéseket, bélelzáródást, veseelégtelenséget is okozhatnak. A betegségre nincs gyógyszer, ami meg tudná gátolni az endós sejtek szaporodását.
Diagnosztizálni csak laparoszkópiás műtéttel lehet – éppen ezért sokszor évekbe telik (7-10 év), mire az orvosok rájönnek, hogy mi a baj.
„Ez idő alatt roncsolódnak a szervek. Öt évvel ezelőtt volt egy életmentő műtétem, amikor sikerült minden endós sejtet kitakarítani a szervezetemből. A sebészem azt mondta, szó szerint rekonstruálni kellett a kismedencémet, mert minden mindennel össze volt nőve” – mondja Timi. A műtét után szövődmények léptek fel, ezért ileosztómát kapott, azaz a vékonybelét kivezették a hasfalára. (Három év alatt öt műtétje volt!). Sajnos, nálunk a betegség ismeretlen sok orvos számára. Ezért specialistához kell fordulni, aki fel tudja mérni, mekkora a baj.
Olvass tovább: Gyermekáldás Timinél
MEGY A LEVÉL VÁNDORÚTRA...
A fiataloknak megmutatjuk, milyen volt az, mikor még levelet írtak az emberek. Mert gyönyörűszép volt, illatos levelek mentek és jöttek, teli nagy érzésekkel vagy sokatmondó üdvözletekkel.
Manapság nem divat a levelezés, van helyette okostelefon, cset meg szkájp, SMS és e-mail… A mai emberek nem ismerik a levélpapírt, a fehér vagy vajszínű lapok finom illatát, a borítékra ragasztott bélyeg kesernyés enyvszagát. Még harminc évvel ezelőtt is nagy divat volt a levelezés (hát még pár emberöltővel előttünk)! A vasfüggöny szorosan zárt, utazni nem lehetett, még a közeli Magyarországra is alig. A levelek azonban jöhettek és mehettek – a titkosrendőrség láthatatlan felügyelete mellett. Átléphették a határokat, és hírt hozhattak a messzi idegenből.
Életem első levelezőpartnere egy dunaszerdahelyi lány, Mari volt. Tizenegy éves korunkban ismerkedtünk össze Čadcán, az erdei iskolában. Hetente váltottunk levelet évekig, egészen addig, amíg el nem költöztek a rokonokhoz egy távoli országba.
Mi, akkori fiatalok is nagyon vágytunk a nagyvilágba, bár számunkra az megközelíthetetlen volt. Maradt a luxemburgi rádió zenéje és a Szabad Európa Rádió, ahol Cseke László játszotta sorra a legújabb slágereket a Délutáni randevúban. Az olasz könnyűzene a virágkorát élte, a San Remó-i fesztivál világesemény volt minden évben, és mindenki az olasz filmekért rajongott.
Olvass tovább: Megy a levél vándorútra...
