A szex nem minden. De ahogy mondani szokás, mindennek a hátterében a szex áll. Miért mond le róla mégis minden második nő?
Egy friss felmérés szerint a nők 47 százaléka és a férfiak 30 százaléka azt mondja, hogy nincs szüksége a szexre. A házaspárok egyötöde soha nem él házaséletet. Normális ez?
A természet sok jó adottsággal felruházott minket, de azzal biztosan nem, hogy egész életünkben szenvedélyes szeretők legyünk. Biológiailag a szexuális vágy az éhséghez hasonlítható. Van, aki mindig enne, és van, aki néhány évnyi házasság után már arra sem emlékszik, milyen is volt a szex. Csakhogy: ha elutasítjuk a szexet, az olyan, mintha az ételt utasítanánk el.
Feküdj le velem!
A tesztoszteronnak köszönhetően elsősorban a férfiak azok, akik panaszkodnak, hogy a feleségük nem akar lefeküdni velük. A közvélemény-kutatások is ezt bizonyítják. Közel minden második nő (akár férjezett, akár hajadon, akár húszéves, akár negyvenéves) ezt válaszolta erre a kérdésre: „Nincs szükségem szexre.” A pszichológusok számára ismert a magyarázat: a női szexualitás sokkal bonyolultabb. Nem olyan erős biológiai szükséglet, mint a férfiaknál, és sokkal sérülékenyebb.
El tudja képzelni, hogy az izgalom perceiben egy férfi meghallja a gyereksírást a szomszéd szobában, vagy eszébe jut, hogy a sütőben már elég a lepény? A férfi számára a szex mindennél fontosabb, és közben semmi másra nem gondol. A feleség vágyakozását azonban teljesen megszüntetheti, ha délután összeveszett a barátnőjével, vagy másnap megbeszélésre várja a főnöke. Mit lehet tenni? „Ez a feladat a feleségre vár. Rá kell hangolódnia a férje hullámhosszára. Meg kell oldania a problémáit” – tanácsolja a pszichológus.
A legfontosabb lépés az, hogy a házaspárok tanuljanak meg együtt örülni. A közös öröm az egyik legfőbb oka az emberek együttélésének. Pillanatok alatt el tud múlni a boldogság, ha nincs kivel megosztani.
Erős érzelmi kötődés van azok között a házastársak között, akik képesek együtt örülni. Ebben az esetben nem veszélyeztetik a kapcsolatot sem a mindennapi problémák, sem az ágyban létrejövő súrlódások. Mert a szexualitás nem egyenlő a közösüléssel. Sokkal több annál. Egy vágyakozó csók és a gömbölyű fenék megsimítása sokszor többet ér minden együttlétnél. Mikor üldögéltek beszélgetve a fürdőkádban, miközben lassan csörgedezett a melegvíz-utánpótlás? Talán ilyen pillanatokra lenne szükség ahhoz, hogy kedvesen fogadhassa férje közeledését este a félhomályos hálószobában...
Engem nem kíván a férjem...
Az utóbbi években a szexológusok egyre gyakrabban találkoznak ezzel a problémával is. A feleségek keserűen ejtik ki a mondatot. Szenvednek, bizonytalanok. A legtöbb feleség ugyanis nem természetes igénynek tartja a szexet, hanem a szerelem és ragaszkodás megnyilvánulásának. A „nem vágysz rám” a számukra egyenlő azzal, hogy „már nem szeretsz”. És azért, mert félnek a sérelemtől, inkább nem beszélik meg férjükkel, mit is szeretnének az ágyban. A férj pedig nem tud odafigyelni, mi történik az ágy túloldalán, mert éppen most indítja be a vállalkozását, most finisel a munkahelyi tervvel, most... , és minden este holtfáradtan zuhan az ágyba. Az asszony pedig ébren fekszik az ágyban, és lelki szemei előtt megjelenik férje titkárnőjének képe.
„Szeretkezni akar? – kérdezi a pszichológus az asszonytól. – Akkor mondja meg a férjének kerek perec!”
Mire van jogom a szerelemben?
Egy cseh pszichológus a 60-as évek végén listát készített a jó házasság öt tartóoszlopáról. Az azóta eltelt ötven év igazolta a meglátásait. Íme, az öt legfontosabb dolog: a háztartás, a gyerekek nevelése, a pénz beosztása, a szabadidő eltöltése és – a szex.
Minden kategória egyformán fontos. Ha a házaspár meg tud egyezni abban, hogy a gyerek focizzon-e vagy birkózzon, hogy a kislány beiratkozzon-e balettra, vagy hogy télen az Alpokba vagy a Tátrába menjenek-e síelni, akkor azt is meg tudják beszélni, hogy kinek mi jó az ágyban. A férj csak akkor tud a másik kedvére tenni, ha az hajlandó elmondani, hogy mi a kívánsága. Ha a pár nem beszélget, nagyon nehéz bármit is eldönteni. A válóperes bíró ezért kérdezi, hogy különváltak-e „ágytól és asztaltól”. Józan paraszti ésszel nehéz elképzelni, hogy a nem együtt vacsorázó pár beszélget egymással. Ha pedig nem beszélnek egymással, miért viselnek közös nevet?
Bizalom a konyhában
A házasságok sok év eltelte után olyan különbözőek, mint amilyen különbözőek vagyunk mi, emberek. Manapság, amikor minden második házaspár elválik, egy biztos: ha két ember együtt marad, akkor valószínűleg megtalálták a közös hangot az ágyban és az asztalnál is. Megfelel nekik, hogy hogyan alszanak együtt, hányszor alszanak együtt, vagy ha egyáltalán nem alszanak együtt. Úgy felel meg nekik a kapcsolatuk, ahogy van. A meglevő állapottal mind a ketten elégedettek. Tudnak beszélgetni egymással, átölelik és megsimogatják egymást. Mindent megbeszélnek, minden problémát együtt oldanak meg. Ezt figyelembe véve, az ilyen párok számára szinte mellékes, hogy élnek-e rendszeres nemi életet.
Nem tartozik ebbe a kategóriába az a pár, amelyben a feleség az előléptetésekor a barátnőjét hívja fel, hogy elmondja neki az újságot. A jól működő kapcsolatban a feleség legelőször a férjének, és csak a férjének újságolja el, mi történt. Mert számára ő az első és az egyetlen. Ilyen házaspárok szokták mosolyogva azt mondani: „Már nem olyan, mint volt, de hát ez a normális.”
Soha ne mondja...
- Ez nem az én problémám. Ha már nem akar lefeküdni a párjával, vagy az nem akar lefeküdni önnel, soha ne mondja azt, hogy ez az ő problémája, mert nem igaz. Ez mindkettőjük problémája. Ráadásul olyan nagy probléma, mint amikor egyetlen gyerekük kábítószeres lesz.
- Befejeztem. Sok együtt töltött év után nagy felelőtlenség véget vetni a házaséletnek. A saját egészségünk szempontjából is. Olyan ez, mintha azt mondanánk, mától fogva nem eszem.
- Unalom a köbön. Harminc- vagy még több évesen már mindent kipróbáltunk, és tudjuk, hogy a szexben az ismétlés soha nem olyan, mint a premier. A rutin a házasélet sírásója, ugyanakkor a házastársi szexnek előnyei is vannak: a pár tökéletesen ismeri egymást, és nem szégyell kísérletezni.
- Menj máshoz. Ezzel a mondattal azt közöljük a partnerünkkel, hogy nem érdekel bennünket. Ha két ember szereti egymást, és az egyik látja, hogy a társa szenved, akkor segít neki. Ha a feleség nem siet a férje segítségére, mintha azt mondaná neki: nem érdekel a problémád, nem érdekelsz te magad se...
- Lefekszem veled, ha... Zsarolással az asszony fölénybe kerül. A dolog azért ennél bonyolultabb, mert szeretkezéskor sem tudja elengedni magát, és nincs öröme az együttlétből. Zsarolással azonban az egész kapcsolatot is kockára tesszük. Nem tisztességes a testünket mint eszközt felhasználni. Ebben a játékban a fegyverünk saját magunk ellen fordul.
- Itt vannak a gyerekek. A szülés után a nő minden figyelme a gyerek felé fordul. Hajlamos arra, hogy a gyereket a férje elé helyezze. Hosszú távon helytelen ez a magatartás, és nemcsak a férjjel szemben, hanem a gyerekekre nézve is. A feleségnek soha nem volna szabad elfeledkeznie a férjéről. Sokszor éppen a szülés után hintjük el a későbbi problémák magvait, már ami a szülők szerelmi életét illeti.
- Anyunak igaza volt! Szüleink nemzedéke negyvenéves kora után abbahagyta a szexet. Nem olyan már, mint volt, minek erőltetni, mondták. A mai negyvenévesek biológiailag sokkal aktívabbak, mint a szüleik voltak. Magasabb életkort érünk meg, és a régiekre hivatkozni a változókori hormonpótlások, a síkosítók és potencianövelők korában szinte nevetséges. A kielégítő nemi élet hozzátartozik a jó közérzethez nemcsak húsz-, hanem ötvenéves korban is.
