Fiús anyának lenni nem könnyű. Mégpedig azért, mert a fiút az anya nem a maga számára neveli. Ezért nevelje úgy, hogy egyszer majd jó, megbízható és önzetlen férje legyen – egy másik nőnek.

A kulcs az anya kezében van. Haragszik a férjére, mert sok a rossz tulajdonsága: önző és lusta, sörözik a tévé előtt, nem hoz virágot soha, nem gyöngéd. A fiában is észrevette ugyanezeket a tulajdonságokat. Haragszik rá miattuk? Nem? Ez aztán a meglepetés! A fiában már nem zavarják ugyanezek a tulajdonságok?

hogyan-neveljunk-ferjet-kezdo.jpg
(© gq-magazine.co.uk)

Milyen példát lát otthon

Gyenge perceiben Ingrid mindig elmondta, hogy amikor a férje hazavitte a kicsivel a kórházból, lerakta őket a lakásban, és ment a dolgára. A fia a szülés után a nyolcadik napon ugyanezt tette: otthon hagyta az asszonyt az újszülött kisgyerekkel és a kutyával, és elment focizni, holott a kutyát délután le kellett vinni sétáltatni. Ez van. A leghatékonyabb példakép maga a szülő. A gyerekeink egyszer majd úgy fognak viselkedni, ahogy mi viselkedtünk. Mi, anyák, sajnos, túl elnézőek és kritikátlanok vagyunk a fiainkkal szemben. Ezért tegyük fel magunkban a kérdést: szót akarok érteni a jövendő menyemmel? Persze hogy. Ezért még ma hagyjunk fel azzal a szokásunkkal, hogy a fiainknak mindent elnézünk. Próbáljunk úgy tekinteni rájuk, mint leendő férjekre és családfőkre.

Hogyan kezeljük serdülő fiunkat?

  • Ne kényszerítsük arra, hogy beszéljen, sem arra, hogy elmondja a titkait.
  • A szülő nem szent tehén, akit nem érhet kritika. Nem halálos bűn, ha a gyerek ironikus megjegyzést tesz a szülőre, hiszen most fejlődik a kritikai érzéke. Lehet, hogy a megjegyzés még igaz is, amiből tanulhatunk.
  • Kérjük meg serdülő fiunkat apróbb szolgálatokra. Például, hogy segítsen felvinni a lépcsőn a bevásárlást, beállítani a számítógépen valamilyen programot, stb. A fiúk ezt erejük, képességeik, tudásuk elismeréseképpen fogják fel.
A serdülő gyerekek a családon belül sokszor még mindig a figyelem középpontjában állnak. Ennek gyorsan vessünk véget. A családban nem a serdülővel kell foglalkozni, hanem az anyával, mert az ő vállán van a legtöbb teher. Ezért az anya beszéljen magáról, gondjairól, érzelmeiről, minek örül, mi bántja. Lehet, hogy a gyerek is megnyílik, ha kedve van hozzá.
  • A szülők gyakran azt szeretnék, hogy mindenben a gyerek alkalmazkodjon hozzájuk. Serdülőkorban ez már nem megy. A szülő is alkalmazkodjon a gyerekhez. Beszélgessen vele a családon belüli kapcsolatokról, a saját érzéseiről, gondolatairól. Vegye egyenrangú társnak.
  • A serdülőkor nem ok a linkségre. Az iskola fontos dolog. A gyerekben legyen felelősségtudat. Reméljük, hogy ebben a tekintetben jól neveltük. Az otthoni feladatokkal mi a helyzet? A serdülő semmiképp ne érezze úgy, hogy szállodában van, ahol teljes kiszolgálás jár. Neki is ki kell vennie a részét a házimunkákból. Ha kiskorától erre szoktattuk, nem lehet probléma, ha viszont most akarjuk elkezdeni, „amikor már nagy”, nem járunk sikerrel. Serdülőkorban már késő azt mondani, hogy „itt az fog történni, amit én akarok”. A serdülő fellázad az önkény ellen. A hibát a szülő követte el, le kell nyelnie a békát.
  • Vannak gyerekek, akik kiskoruktól kezdve szeretik a kényeztetést, és vannak, akik ki nem állhatják. Ezt a tulajdonságukat tiszteletben kell tartani – a szülő soha ne erőltesse a kedveskedést. Bár az sem igaz, hogy a serdülő fiúk utálnak minden érzelemnyilvánítást. Néha kegyesen odatartják az arcukat, hogy a mama puszit adhasson rá. Ennyi érzelem legyen természetes.
  • A serdülő már régen mindent tud a szexről, úgyhogy a felvilágosítással ekkorra már elkéstünk. Ha tízéves kora előtt nem mondtuk el neki, hogy mi az éjszakai magömlés vagy az erekció, akkor most már ne kezdjük el a témát. A barátok és a Google már minden felvilágosítást megadtak.

minden_reggel_ujno.sk_333.png

Szülői stratégia

A serdülőkör nagyobb megrázkódtatások nélkül átvészelhető, ha a szülő-gyerek kapcsolat nyílt és őszinte. Ha azonban sosem volt kiegyensúlyozott a viszony, a serdülőkorban teljesen tönkremehet. Néhány pontban megpróbálunk segítséget nyújtani az anyáknak.

Emlékezzenek vissza saját serdülőkorukra!
Bár a lányok különböznek a fiúktól, a lelki folyamatokban azért sok a közös bennük. Az anya segítségért fordulhat a gyerek apjához, nagyapjához vagy a munkahelyén a kollégájához. Aztán már csak az otthoni helyzethez kell alakítani a tanácsokat.

A fiúk egy kicsivel később érnek
Ez ma már nem igaz. A szülő már tízéves korban álljon teljes készenlétben! Azt még nézze el, hogy nem köszön rendesen, olyan ruhákban jár, mint egy koldus, a szobája rendetlen, hol ilyen, hol olyan a kedve, hogy feljárnak hozzá a barátai, vagy hogy elmennek kirándulni.

Nem szabad tolerálni viszont a bömböltetett zenét, az iskolai hiányzást és a dohányzást.

Egyezzünk meg!
Gyakran alkalmazzuk ezt a mondatot. A beszélgetés a szülő és gyermek között rendkívül fontos. A csendes háztartás nagy baj. Lehetőleg mindent beszéljünk meg a serdülővel. „Nem tudom, hogy oldjam meg. Te mit csinálnál?” Ezzel a két mondattal minden probléma megbeszélését el lehet kezdeni. És persze várjuk is meg, hogy mit válaszol gyermekünk.

Ami mindig tabu
Vannak dolgok, amelyeket soha nem szabad szóba hozni egy serdülőnek. Még akkor sem, ha mi vagyunk a szülők. Nem szabad megkérdezni, hogy mi újság az iskolában, van-e már barátnőd, de még azt sem, hogy „mi bajod”. Szabad viszont beszélni a zenéről, a filmekről, a barátokról, vagy arról, mit szeretne ebédre. A legjobb módszer mégis az, ha megvárja, míg a gyerek vet fel valamilyen témát. Ha a szülő mindenképpen beszélgetni akar, akkor legfeljebb magáról beszéljen.

Varga Klára
Kapcsolódó írásunk 
Cookies