A hűség kódja egy rejtjeles üzenet. Előre jelzi: ha ezen az úton haladunk tovább, meg fogjuk csalni a párunkat. Mihalec Gábor 7 ilyen hűségkódot állított össze. Hét dolog van, amit mi magunk is megtehetünk annak érdekében, hogy velünk biztosan ne történjen meg a hűtlenség. Ezt a 7 pontot azok a párok elhanyagolják, akiknél megjelenik az a bizonyos harmadik.
A hűség kódja: ezt a címet viseli Mihalec Gábor párterapeuta nemrég megjelent könyve.
Mihalec Gábor közel 500 olyan párral dolgozott együtt az utóbbi tizenöt évben, akiknél megjelent a szerető. Az első történeteket még tapasztalatlan füllel hallgatta végig, majd valami kezdett megváltozni... Egy idő után, a sokadik történetet hallva már semmin nem lepődött meg. Minden ismerős volt, szinte előre kitalálta, hogy mi lesz a következő mozzanat a forgatókönyvben. Teljesen véletlenül ugyanabban a pillanatban léptünk be kávézni. Másnap megint ugyanabban az időpontban mentem kávéra, hátha összefutunk.
Aztán egy csapatépítő tréningen valahogy, magam sem értem hogy, mellette ébredtem fel a szállodában. „Minden embernek csak egy története volt, de én kívülállóként láttam, hogy az összesen végighúzódik egy piros fonal, ami a kávétól az ágyig fut. Az eseményeknek van egy következetes logikája, ilyen-olyan szükségletből indul, és a végén mindig bekövetkezik a hűtlenség.” Mihalec Gábor felvetette, hogy ha valami ennyire rendszerbe foglalható, akkor azt a valamit előre lehet jelezni. Na és ha valami ennyire előre jelezhető, akkor meg is előzhető. A kódsorozat felfejthető, s igazából erről szól a hűség kódja. Hét olyan lépés van, amit megtehetünk annak érdekében, hogy mi ne essünk bele a hűtlenség csapdájába.
A kávétól az ágyig!
Majdnem mindannyian azzal lépünk be a házasságba, hogy hűségesek leszünk. Sőt! A nagy szerelemben a többség sértőnek találná a feltételezést, hogy meg fogja csalni a párját. Én nem, én aztán soha! Aztán szembejön a valóság, s bizony előbb-utóbb belép a képbe a harmadik. Férfiak, nők egyaránt félrelépnek (bár a férfiakat tartják csalfábbnak, a férfi általában nővel lép félre, egyszóval döntetlen az állás). A kérdés: Mi történik velünk?
Mihalec Gábor pár- és családterapeuta kidolgozott egy rendszert, mely segítheti a megelőzést. Szakmabeli tapasztalata azt mutatja, hogy bár van élet a hűtlenség után, a prevenció kevésbé fájdalmas.
1. A hűség első kódja
Definiáljuk a kapcsolatunkat!
Tegyük fel a kérdést: Kik vagyunk mi egymás számára? Egyszer egy negyvenes évei elején járó szimpatikus pár ült előtte. „Nagyon fura érzésem volt, amikor hallgattam őket”, mondta a párterapeuta. „Ötéves koruk óta ismerték egymást, azóta sülve-főve együtt voltak, szinte összenőttek egymással. A mondataikból viszont azt éreztem, hogy egyáltalán nem ismerik a másikat, mintha csak az előbb találkoztak volna az utcán. „Önök igazából kicsodái egymásnak? Mi az Önök kapcsolatának a meghatározása?”, kérdeztem tőlük. Egymásra néztek. Fél perc kínos csend után a férfi elkezdte köszörülni a torkát: Mi egy ilyen nem definiált kapcsolatban élünk egymással. Pontosan erről van szó!
Felvetődik a kérdés: ha a kapcsolatuknak nincs definíciója, akkor mit várhatnak egymástól? Ha nem definiálták, akkor semmit, hisz nem tudják, mire számíthatnak. Ezt a radarjelenséghez lehet hasonlítani. Minden emberben van egy képzeletbeli radar, ami párkereséskor nagyon széles sávra van állítva, s minden potenciális partnerre reagál. Ha találkozunk valakivel, és kölcsönös szimpátia van köztünk, akár ki is kezdhetünk egymással. Ekkor történik a radarommal valami. A szélessávú érzékelést elkezdem leszűkíteni egy adott frekvenciára, s egy idő után csak ennek az egy embernek a jelzéseire figyelek. Minden más arcot száműzök az agyam legmélyére. (Hisz jól tudom, hogy a mostani nagy Őn kívül sok más csinos nő van a világon.) Ám ha úgy érzem, hogy személyében megtaláltam az igazit, már csak felé érzékel a radarom. Ezt hívják úgy, hogy elköteleződés. A többi arcot ki kell törölnünk az agyunk mélyéről. Van, akinél az esküvő napján megtörténik az, amit megérkezésnek vagy elköteleződésnek hívunk. (Persze vannak későn érő típusok is, akiknél szinte soha nem jön el ez a bizonyos pillanat.)
„Én pontosan emlékszem, nálam mikor jött el”, mesélte Mihalec Gábor. „Néhány hónappal az esküvőnk után véletlenül ráakadtam a pénztárcámban egy sosem lehet tudni óvszeres zacskóra. Kiraktam, mert megéreztem az elköteleződés súlyát. Akkor értettem meg, hogy házasnak lenni azt jelenti, hogy mostantól nekem a feleségemen kívül egyetlen nővel sem lesz szexuális kapcsolatom. Annyi érzelem, veszteségérzés kavargott akkor a lelkemben, hogy tizennyolc évig nem beszéltem erről a momentumról a feleségemnek.” Summa summarum: Ha definiáljuk a kapcsolatunkat, máris egy óriási védőfaktorral rendelkezünk, amely csökkenti a hűtlenég kockázatát.
Mihalec Gábor
2. A hűség második kódja
Jelöljük ki a határainkat!
Amikor az én és a te találkozik, egy új alakulat jön létre: ez a MI. Ennek az új szövetségnek is van határa, melyet védünk vagy épp lazán kezelünk. Az utóbbi esetben bárki be- vagy kiléphet rajta. „Tudatosítanunk kell, hogy mindig lesznek emberek, akik megpróbálják átlépni a Rubicont*, viszont nekünk megvan az a szabadságunk, hogy megvédjük a határainkat, s akkor se ki, se be. Ezt tudatosan kell csinálni. Miért is? Mert az embernek időnként lehet hiányérzete, ilyenkor keresi a kapcsolódást mások felé.
Ha nem állítjuk le ezt a tapogatódzást, akkor bizony megtörténhet a baj. Ezért tegyünk fel magunknak pár kérdést: Olyan helyen dolgozom, ahol más neműek is vannak? Utazom együtt ellenkező neműekkel? Elérhető vagyok valamilyen közösségi platformon? Ha legalább egyetlen kérdésre igennel tudunk válaszolni, akkor nagyobb a valószínűsége a határátlépésnek. S mivel a veszély kézzelfogható, reális, ezért óvintézkedéseket kell tenni.” Igazából mindenki tudja, hol fenyegeti reális veszély, hol átléphető az ő Rubiconja.
3. A hűség harmadik kódja
TEGYÜK HELYRE A MÚLTAT, NE félre!
A múltnak igenis sok köze van ahhoz, hogy mi most a jelenben milyen férjek vagy feleségek vagyunk. Ha a családunkban a hűtlenségnek „hagyománya” van (a nagyapa is csalfa volt, az apa is félrelépett), ott a határátlépés könnyen megtörténik. Ezért nagyon oda kell figyelni, hogy ne az ősök által beprogramozott lemezt játsszuk le. Az önismeret segít bennünket abban, hogy megértsük, miért tesszük azt, amit teszünk (vagy hogy a másik miért reagál úgy, ahogy reagál). Mikor az ember nyomás alá kerül, könnyen megtörténik a baj. Ha viszont tanul a múltból, egyben szabad akaratot is kap, hogy az ő életében minden máshogy legyen. A megcsalás egy nagyon fájdalmas valami.
„Ha már volt benne részem, pontosan tudom, milyen érzés, és én nem akarok a másiknak ilyen fájdalmat okozni.” Ezekről érdemes egymás közt beszélgetni, ahogy arról is, hogy a keserűségek, megbántások rálökhetnek erre a házasságból kifelé vezető útra.
4. A hűség negyedik kódja
Tegyünk bele 100 százalékot!
Ha évtizedeken keresztül hűségben, megelégedettségben, boldogságban akarunk élni, akkor 100 százalékos kapcsolatra kell törekedni: 100 százalékosan kell szeretni, 100 százalékos energiát kell beletenni a kapcsolatunkba. Mihalec Gábor szerint mindig csak annyi impulzust tudunk befogadni, amennyit mi is hajlandóak vagyunk adni. „A házasságban mindent felteszünk egy lapra. Itt nincs B terv, mert csupán így lesz esélyem arra, hogy az elvárt sokat visszakapjam, sőt, még annál is többet! Bármilyen figyelem, bármilyen energia, amit én más felé adok, az csak kivesz a kapcsolatunkból. Szegényebbé teszi az életünket, távolságot teremt, és könnyebben sérülhetünk. Ott már az ajtó résnyire kinyílt, és rosszabb esetben valaki be is tér rajta. Olyan mértékben vagyok tehát képes befogadni, amilyen mértékben én is hajlandó vagyok tenni a másikért.”
5. A hűség ötödik kódja
Építsünk bizalmat és intimitást!
Tudatosan. Minden nap tehetek valamit annak érdekében, hogy a bizalom legyen a meghatározó kettőnk között. Olyan ez, mint a játékkockából kirakott vár. Vajon melyek azok a kockák, amelyekből a bizalom összeáll? A következetesség egy kocka. Amit tegnap mondtam, az mellett ma is kiállok. Nem változtatom minden szíre-szóra a véleményemet. Nem rejtegetek ügyecskéket. Nincsenek fura, megmagyarázhatatlan dolgaim. Mihalec Gábor egy buta helyzetben tanulta meg, mennyire fontos a kiszámíthatóság. „Előadás után mindig fel szoktam hívni a feleségemet, hogy mennyi idő, míg hazaérek. Mondtam, hogy még egy szűk óra, és otthon leszek. Két perccel később besétáltam a nappaliba, mert meg akartam lepni őt. Ám a feleségem ettől nem volt boldog. Csak annyit mondott, hogy olyan hitelesen elő tudtam adni, hogy egyórányi autóútra vagyok, hogy ő azt elhitte. S ha ez így ment, akkor sem fog majd gyanút, ha valamit tényleg rejtegetek előle. Ez nem vicces, ez engem inkább megijeszt, mondta. Akkor és ott egy életre megtanultam, hogy egyenesnek kell lenni.
Sokszor mondják a párok, hogy intimitás igazából már nincs közöttük, nem jön a vágy. Vágy nélkül meg mégsem csinálhatom, mert az nem lenne hiteles. Ilyenkor kérek egy egyszerű gyakorlatot: megtenné, hogy behunyja a szemét, kezével megérinti a párja arcát, s elkezdi simogatni? Közben elgondolkozik azon, hogy melyik a kedvenc része a párja arcán? A szája, a szeme? Mit szeret rajta a legjobban? Mit köszönhet ennek az arcnak? Milyen érzések jönnek elő, mikor ezt az arcot simogatja? Milyen a tapintása? Milyen a hőmérséklete? Megfigyelhető, hogy gyakorlat közben egy idő után kisimulnak az esetlen mozdulatok, meghitté válnak. Mi történik? Nem volt vágy, ez is csak egy mesterséges helyzet volt, hisz én kértem fel őket egy fizikális gyakorlatra. Viszont azáltal, hogy belementek az intimitásba, kísérő jelenségként megjelent a vágy. Nem kell várni a vágyra ahhoz, hogy intim helyzetbe kerüljünk. Elkezdhetünk kedvesek lenni egymással, és menet közben a vágy is megjelenik. Ha ez a kód tudatosan bekerül a kapcsolatunkba, tovább épül az intimitás és a bizalom.”
6. A hűség hatodik kódja
Számoljuk fel a parazitákat!
Mihalec Gábor egy filmből kölcsönözte a kifejezést. A forgatókönyvírók ugyanis szépen definiálták, hogy mi lehet a parazitánk a kapcsolatunkban. Lehet bármi, ami rám vagy a társamra akaszkodik, és kiszívja az életerőt a kapcsolatból. Ezek főként függőség formájában jelentkeznek: szerencsejáték, kábítószer, pornográfia. Élvezetet ígérnek, szétáradnak bennünk, mint a rák, és felemésztik a gondolatainkat, időnket, pénzünket. Elrabolják a hűségünket, a szívünket azoktól, akiket szeretünk. A házasságok ritkán élik túl a paraziták jelenlétét. Ha szeretjük a társunkat, akkor le kell számolni mindenféle függőséggel, ami hatalmába kerítette a szívünket. Ha nem ezt tesszük, tönkre fogunk menni.
„A parazita megjelenésének mindig van egy jól megindokolható oka. Elégedetlen vagyok, gyászolok, düh van bennem, s ezt le tudom vezetni ivással, evéssel, egyéb, úgymond azonnali segítséggel. Ez az elején még afféle átmeneti, energiafelszabadító viselkedésnek tűnik. Alkohol, kábítószer, túlzott testmozgás, túlzott filmfogyasztás... Az elején még ott van az ok, hogy miért nyúlok a pohár után, de aztán az alkoholizálás szeparálódik, eltűnik az ok-okozati összefüggés. A szomorúság elmúlik, az ivás megmarad, és öncélúvá válik. Sőt, eltereli a figyelmet az életről, és egyre nagyobb távolságot teremt a pár tagjai között.
Ha jó házasságot akarunk, számoljuk fel a parazitáinkat, és ne lépjük át a Rubicont ! A Rubicon egy olasz folyó, aminek átlépésével Julius Caesar polgárháborút indított. Átvitt értelemben itt tiltott határátlépést jelent, a hűség megszegését.
7. A hűség hetedik kódja
Beszéljünk, beszéljünk!
Tudja a felesége legnagyobb vágyát? Valószínűleg a legutolsó infó már nem aktuális. Beszélgessünk minél többet a társunkkal. Miért fontos ez? Azért, mert a beszélgetés olyan, mint egy kommunikációs csatorna, szinkronizálja, összehangolja a kettőnk agyát. „Olyan gyakran találkozok házaspárokkal, akik arról számolnak be, hogy régen mindent együtt csináltak, de ma már nincs metszéspont. Két külön világban élnek, semmiben sem találkoznak az elképzeléseik.”
Azért fontos a kibeszélés, mert ily módon azzal osztjuk meg a hiányainkat, a fájdalmainkat és a vágyainkat, akire azok tartoznak. S nem mással, a kolléganőnkkel, a Facebookon talált kósza beszélgetőpartnerünkkel. Hisz oly könnyen félrecsúszhatunk: addig hallgatunk és fojtjuk el a hiányainkat, míg a végén vulkánként kitörünk, a másik pedig nem érti, hogy mi történt. Pedig biztosan van vagy volt lehetőségük elmondani, hogy: Figyelj, én ettől szenvedek, nekem ez nem jó, szeretném, ha ezen változtatnánk, és ezt komolyan vennéd!
Egy kutatásból az derült ki, hogy azok a párok a legelégedettebbek a szexualitásukkal, akik sohasem voltak még hűtlenek, hetente 2-3 alkalommal szeretkeztek, és szabadon viszonyultak a szexhez, vagyis fesztelenül beszéltek róla egymás között (valamint szívesen próbálnak ki új dolgokat). A különbség az elégedett és elégedetlen párok között az volt, hogy az elégedettek rendszeresen beszélgettek, akár a legintimebb megéléseikről, vágyaikról, fantáziáikról.
A mostani dolgaikról, s nem a húsz évvel ezelőtti besülésekről, hanem olyanról, amin igenis tudnak változtatni, mert beszélnek róla. „Egyszer megkérdeztem egy férfit, aki éveken keresztül viszonyt folytatott a kolléganőjével, hogy a saját lelkiismeretével ezt hogyan tudja elrendezni”, mesélt el egy beszédes történetet Mihalec Gábor. „Kíváncsi voltam rá, hogy mit mond, amivel engedélyt ad saját magának arra, hogy újra és újra megcsalja, aztán hazamenjen, mintha mi sem történt volna, megpuszilja a feleségét, sorra ölelje a gyerekeit? Ez a férfi azt mondta: A feleségem iránti haragom ment fel minden kötelezettség alól. Az első alkalommal nagyon haragudtam rá valamiért, mert összevesztünk, ezért úgy gondoltam, ha ő ezt megtette velem, akkor én is megcsinálhatok vele ilyet. Utána ez a férj elkezdte tudatosan keresni, hogy mit ront el, mintha lett volna a fejében egy rosszpontgyűjtő füzet.
Összejön három fekete pont, akkor az egy nagyobb hűtlenség. A baj az, hogy a feleség nem tudott arról, hogy létezik ilyen füzet, ahogyan arról sem, hogy abban a füzetben már csak a fekete pontoknak van helyük. Ami vele történt, abba neki semmi beleszólása nem volt. Mennyivel jobb lett volna, ha ez a férfi kirakja elé a kártyáit, és azt mondja: Tudod, minden alkalommal, mikor összeveszünk, legszívesebben máshoz mennék, mert ez nekem annyira fáj. Hogyan várjuk el a másiktól, hogy változtasson, ha nem adunk neki egy esélyt? Ezért beszéljünk, beszéljünk, beszéljünk!”
S itt Mihalec Gábor elmesél egy másik történetet is: „Egy férfi közel került a határátlépéshez, de mégsem tette meg a végső lépést. Otthon egyszerűen odament a feleségéhez: Drágám, baj van! Szerelmes vagyok. És nem beléd! Utána pedig azt mondta: Segíts! Milyen szép dolog ez – annak elmondani az ügyet, akire tartozik. Természetesen nem jó, hogy a feleségünk mellett beleszeretünk másba, de nem mindig tudunk mindent kontrollálni. Az érzés jön, de hogy mit kezdünk vele, arra igenis van befolyásunk...” A madár berepül a kertünkbe, megcsodálhatjuk, de hogy fészket rakjon az ereszünk alatt, azt mi engedjük meg neki...
