Minden nő úgy szeretne élni, hogy a munkáit is elvégezze, meg azért szabadideje is maradjon. Nem könnyű feladat. Amióta egy rajtvonalba soroltuk magunkat a férfiakkal (aminek nagyszerű következményei is vannak, például, hogy nem vagyunk elzárva semmiféle hivatástól), kettős terhet cipelünk. Ugyanis a családban a házimunkát is el kell végeznie valakinek, meg kell szülni és fel kell nevelni a gyerekeket.
A szüfrazsettek kitartó küzdelmének köszönhetően a nő egyenrangú lett a férfiakkal. Ez egyszerűen kifejezve azt jelenti, hogy a munkahelyén férfi módra kell dolgoznia, ugyanakkor az otthoni munkákat is el kell végeznie. Ha nem akarunk minden este hullafáradtan ágyba kerülni, akkor naponta meg kell vívnunk harcainkat a környezetünkben élő férfiakkal, elsősorban hagyományos neveltetésű férjeinkkel. Meg kell tanítanunk nekik, hogy megszűnt a „női munka”és „férfimunka” kategória. Segítség nélkül nem megy.
Ha közelebbről megnézzük egy férjes, (több)gyerekes átlagos asszony mindennapjait, mit látunk? Azt, hogy a fiatal nő a férjhez menéssel nagy terhet vállal magára. Egy család működtetése nem egyszerű. (Nem véletlen, hogy a mai lányok nemigen sietnek férjhez menni, hisz látták anyáik sanyarú sorsát.) A „szolgálat” huszonnégy órás, hiszen nappal helyt kell állni a munkahelyen, utána pedig el kell végezni a főzést, mosást, takarítást, éjjel pedig őrizni kell a gyerekeket, akik bármely pillanatban felsírhatnak. Hogyan lehet győzni mindezt egy személyben? Úgy, hogy ne egy személy végezze az összes munkát, hanem kettő.
A nők hajlamosak arra, hogy mindent magukra vállaljanak, ha hazajövet a férj azt mondja, hogy őfáradt. Higgyük ezt el neki, főzzünk egy jó kávét, és ne sajnáljunk tőle fél óra pihenést. De ha van még esti tennivaló, ne hagyjuk, hogy ő a rekamién fekve nézze a tévét, mi pedig szaladgáljunk a lakásban, míg össze nem esünk. A lakás, a gyerek közös, legyen a házimunka is az. Ha méltatlankodik, ha azt mondja, azért gyűlt össze a munka, mert rossz az időbeosztásunk, vagy nem tartjuk be a fontossági sorrendet, elsorolhatjuk, mi mindent elvégeztünk már aznap (mindegy, hogy milyen sorrendben), és ennek ellenére mi minden vár még ránk.
A nőnek a munkahelyén úgy kell helytállnia, mintha férfi volna – senki se kérdezi tőle, van-e családja, félig felépült háza, három- és hatéves gyereke. Ezért a férfi se érezze úgy, hogy leesik a koronája, ha a vacsora után elmosogat. Ha a munkában egyenlőség van, legyen a pihenésben és szórakozásban is az.
Ki korán kel, aranyat lel
Tennivalóink elvégzésében azért érdemes egy-két tippet megszívlelni. Nagyon hasznos dolog a korán kelés. Korán reggel még alszik a ház, csend van, senki nem szól hozzánk, összpontosítani lehet a munkára. Mit lehet elvégezni reggel? Lehet például vasalni – ez csendes foglalkozás, senkit se zavarunk vele. Egy óra is nagy idő! Szét lehet válogatni a szennyest, az első adagot be lehet rakni a mosógépbe. Mire a család felkel, már ki is teregettünk. Zárt ajtók mellett, anélkül, hogy a szagok betöltenék az egész lakást, meg lehet főzni a család ebédjét-vacsoráját. Lehet virágot öntözni, port törölni, fürdőszobát takarítani, mani- és pedikűrözni, zoknikat összerakni, közben pedig halkan zenét hallgatni. Reggel pedig azzal a jólesőérzéssel munkába menni, hogy egy csomó dolgot elvégeztünk napi tennivalóinkból.
Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra
Még egy igaz mondás. Nem minden napunk egyforma. Egyik nap gyorsabban és nagyobb kedvvel dolgozunk, másik nap rosszabb kedvűek vagyunk, minden kihullik a kezünkből. Ezért amikor jó passzban vagyunk, ha van fölös időnk, végezzünk el több munkát, mint amit tervbe vettünk. Másnap ez biztosan jól jön. Előfordulhat, hogy közbejön valami, és napokig nem jutunk hozzá valamely munkához. Emiatt sem kell stresszelni, csak arra kell vigyázni, hogy végleg el ne maradjon valami, például, hogy ne karácsonykor vasaljuk ki a húsvét után kimosott és ruháskosár mélyére süllyedt terítőket.
A nő a családon belül is védje a jogait
Sokan vagyunk úgy (annak ellenére, hogy manapság egyre több fiatal nő elveszti a mértéket – rátarti, öntelt, lusta és önző lesz), hogy a család optimális működtetése, a családtagok jólétének biztosítása érdekében háttérbe szorítjuk magunkat, egyedül igyekszünk helytállni és mindent ellátni. Hát ez az a hiba, amelyet soha nem szabad elkövetni. Az asszony ne csak a pénz beosztásában legyen ügyes, hanem a családban elvégzésre váró munka szétosztásában is.
A férfiak nagyon ügyesen tudnak bevásárolni (és persze hazaszállítani a nehéz bevásárlást), el tudnak menni a tisztítóba, a cipőjavítóba, tudnak rizst válogatni és krumplit pucolni, el tudnak menni biciklizni a gyerekekkel, kísérgetni zeneiskolába, vívóedzésre – ne adj’ isten! még olyankor is, amikor az anyuka lefekszik egy kicsit, felpolcolja a lábát, és megnéz egy bugyuta sorozatot a tévében. Hogy miért rukkolok elő ilyen eretnek gondolattal? Azért, mert egy egészséges, jókedvű, tettre kész anyából minden családtag többet profitál, mint egy fáradt, megkeseredett asszonyból.
