Három édesanya mesél a várandósság és a szülés legemlékezetesebb pillanatairól: az ikerterhesség meglepetéséről, a tudatos babavárás örömeiről és a hosszú várakozás után érkező gyermekáldás megható perceiről.
Személyes történetek az anyává válás útjáról, tele érzelmekkel, kihívásokkal és boldogsággal.
Velka Szilvia (Gúta): Négy éve, hogy két ikerkislány anyukája vagyok. Mintha csak tegnap lett volna a nagy nap, amikor rájöttem: áldott állapotban vagyok. A hatodik hétben kötelező ultrahangos vizsgálaton ért a nagyobb meglepetés: ikerterhesség! Mivel sem a férjem, sem az én családomban nem voltak ikrek, sem pedig meddőségre nem voltam kezelve: a hírre nem voltam felkészülve. Kellett pár nap, amíg elmúlt a sokkhatás, és megszoktam a gondolatot. Ahogy közelgett a szülés időpontja, egyre nőtt bennem az aggodalom.
Fotó: balra Viktória, jobbra Dóra
Dóra és Viktória a terhesség 38. hetében, két perc különbséggel jöttek a világra. Nagyon szerettem volna természetes úton szülni, de orvosaim – egyrészt vékony alkatom, másrészt az ikrek miatt – lebeszéltek róla . Így a spináris érzéstelenítéssel elvégzett császármetszés mellett döntöttem. Szerencsére a lányok súlya rendben volt (2,75 kg és 2,35 kg), így nem volt szükség inkubátorra. Csak azt sajnáltam, hogy a férjem nem lehetett mellettem, pedig mindig papás szülést terveztünk.
Érdekes módon a lányok teljesen egyformák, pedig két külön magzatburokban növekedtek. A természetükben azonban van eltérés: Dóra cserfesebb, vidámabb, Viki komolyabb, elgondolkodó alkat.
Az élet igazi ajándékai ők.
Diósi Éva (Komárom): Fanni lányom érkezésére tudatosan készültem. Így aztán, mikor pozitív eredményt mutatott a terhességi teszt, kimondhatatlan boldogságot éltünk át a férjemmel. Szerencsésnek mondhatom magam, mert jól viseltem a terhességet. Így hamar rá tudtam hangolódni a babavárásra. Tudatosult bennem, hogy igen, én is felelős vagyok gyermekem egészségéért, biztonságáért. Mivel dietétikai tanácsadással is foglalkozom, magától értetődő volt, hogy az étrendemet „babaközpontúan”állítottam össze. Nagy hangsúlyt fektettem az egészséges táplálkozásra, a megfelelő mennyiségű vitamin „fogyasztására” (természetes formában, a szintetikusan előállítottakat igyekeztem elkerülni).
Gömbölyödő pocakom nem hátráltatott a munkámban: a nyolcadik hónap elejéig még meg tudtam tartani az aerobikóráimat. Az utolsó két hónapban pedig a figyelmem egyre inkább a jóga feléfordult. Amikor elérkezett a várva várt nap, férjemmel együtt mentünk a kórházba. Sajnos, a vajúdás időszaka elég hosszúra nyúlt, bár a szülész szakorvosom igyekezett a tágulási szakaszt felgyorsítani. A vajúdás utolsó három óráját fitlabdán töltöttem, ezzel sikerült oldanom a medencetáji feszülést. A lebegés oldalsó irányba, előre-hátra megkönnyítette a fájdalmak elviselését. Miután átmentünk a szülőszobába, felgyorsultak az események. Hogy szépen fejezzem ki magam: a has- és medencetáji izmok munkájának tudatos összehangolása következtében kislányom már a második tolófájás után szinte „repült ” az orvosunk karjába. Kértem, hogy azonnal tegyék a mellemre...
Králik Zsuzsanna (Komárom): Mátét, a kisfiamat már nagyon vártuk. A sok reménykedéssel és csalódással eltöltött hónap után először alig mertem elhinni, hogy végre áldott állapotba kerültem. Szerencsére könnyen viseltem a terhességet, még a sok kismama életét megkeserítő reggeli rosszullétek is elkerültek. Akkoriban diákjaim az élet első komoly megmérettetése előtt álltak, és én az érettségik alatt velük együtt izgultam. Szerencsére a sok stressz nem ártott meg. Ráadásul ekkor adódott alkalmam munkahelyváltásra, teljesült másik nagy vágyam: visszatérhettem egykori alma materembe, immár tanárként. Szerencsére jó orvosom volt, akihez mindig bátran fordulhattam.
Mint kiderült, a szemműtétem miatt komoly veszélyt jelentett volna a természetes szülés. Sokan kérdezték tőlem utólag: nem volt-e ijesztő, hogy a császármetszés alatt ébren voltam? Nem, mert én az egészet nem műtétként éltem meg. Mikor kiemelték a babát a méhemből, elsírtam magam.
Sajnos, az infúzió miatt nem vehettem őt a karomba. Nem úgy a férjem, aki a háttérben végigizgulta a szülést.
