Franciaországnak vezető szerepe volt-van a parfümgyártásban. A francia illatszergyártáshoz a növényi alapanyagokat még ma is a Grasse városka felett elterülő hatalmas virágoskertek szolgáltatják, ahol milliószámra virít a levendula, ibolya, írisz, jácint, nárcisz, rezeda és rózsa, hogy illóolaj formájában leheljék ki lelküket. A Grasse városka mezőin termelt jázmin kétszer annyiba kerül, mint az indiai. (A Chanel No 5 egyik alkotórésze azonban éppen a grasse-i jázmin, s nem lehet mással kiváltani.) A virágoknál nem csupán a termesztés helye és módja a fontos, de maga a feldolgozás is. A rózsát például kora hajnalban gyűjtik. „Mindjárt napkelte után, mikor kinyitja a szirmait, adja ki a legerősebb illatot“ – mondják a franciák. A virágszirmokat mindjárt a helyszínen dolgozzák föl, mert a szállítás rontana a minőségen.

Niche parfümök
Mára egyre keresettebbek a kisebb manufaktúrákban kreált, természetes alapanyagokból készült, úgynevezett niche parfümök. Zólyomi Zsolt erre alapozott, mikor megnyitotta a Le Parfum niche parfümériát Budapesten, a Ritz-Carlton mellett. Itt a saját kreációi mellett a világ legszebb illatait kínálja. Ezek különleges parfümök, amiket mégis bárki megengedhet magának. A kis parfümcégek ugyanis egyáltalán nem költenek marketingre, amivel sok pénzt megspórolnak. 

Egy bevásárlóközpont parfümériájában a vásárló kipróbál négy-öt féle parfümöt (többet a frissen fújt illatokból nehezen tud megkülönböztetni), ám nem tud dönteni. És hiába megy oda az eladókhoz, ők sem tudnak segíteni. Egyrészt nem értenek hozzá, másrészt megmondják nekik, hogy éppen melyik márka eladását kell szorgalmazni, miből van sok a raktáron. Ilyenkor segíthet a személyre szabott parfümtanácsadás! Erre előre be kell jelentkezni (www.leparfum.hu), s körülbelül egy órát vesz igénybe. Ez a szolgáltatás egy átlagos luxusparfüm árába kerül – hadd ne mondjuk, hogy parfümőrünk, Zólyomi Zsolt jóval áron alul dolgozik nekünk, szinte szívességből. A végén kapunk egy parfümgardróbot.

KISOKOS
Nem elég, hogy a kiválasztott parfümöt egy közönséges papírcsíkon megszagoljuk. Mindenképpen a bőrünkön kell kipróbálni – és ajánlott a döntéssel legalább egy fél órát várni, míg a kezdeti erős alkoholos illatfelhő szertefoszlik.

Ma már nem csupán az olcsóbb parfümökben használnak szintetikus illatokat, a luxusparfümökben is. Ezek károsak, mert az emberi szervezet nem képes őket feldolgozni, elraktározza őket. Sok divatház a már rég meglévő parfümötleteket dolgozza át, így gyorsan és olcsón tudnak piacra dobni egy új terméket. Ezek azonban csak másolmányok.
Csak a világ legrégibb parfümgyártó cégeinek van saját parfümőrük és laboratóriumuk. A többiek – mint az Esprit, a Gucci parfümjei vagy akár az ismert sztárokról elnevezett illatkreációk – mind a multik laboratóriumaiban készülnek rendelésre, főleg szintetikus alapanyagokból.

Mesterséges illatok!
Néhány kivételtől eltekintve, minden illatot mesterségesen is elő lehet állítani, hiszen a technika ma csodákra képes. A laboratóriumban például „szagoló műszerek“ vannak. A speciális szaglóeszköz vákuumban elkülöníti például az almaillatot, amelyet ezután a számítógép kielemez, hogy milyen elemek fordulnak elő benne, és milyen mennyiségben. (Hogy megértsük: mindezt azért, hogy tudják, milyen vegyszereket kell majd összekeverni ahhoz, hogy almaillatot érezzünk.)

Illattörténelem
Az illatok hazája Kelet. Ma a Dubaiban járó turista meglepetéssel konstatálja, hogy nem csupán a nők árasztanak csodás illatot, hanem az arab férfiak is illatos olajokat és parfümöket használnak. A Kelet illataival Európa a keresztes hadjáratok idején ismerkedett meg. A háborúból visszatérő lovagok hozták el Európába Arábia illatszereit.
Európában a leghíresebb illatszereket az olaszok és a franciák „párolták“. A reneszánszban a parfüm hazája még Itália. Az olasz kikötőkbe érkezett alapanyagokból finom szappanokat, a firenzei és velencei illatszerészek pedig rafinált illatokat alkottak.

Pézsma, ámbra és cibet:
ezek voltak az első parfümök alapanyagai A középkorban főleg ezt a három, állati eredetű illatanyagot használták az illatos olajokban.
A pézsmát (másik nevén mósuszt) Marco Polo hozta be Kínából. Kína és Tibet magas hegyei között él a pézsmaszarvas, ennek mirigyváladéka a pézsma. Lágy, balzsamszerű és vörösesbarna színű illatanyag. Sajátossága, hogy minden illatot megfinomít, kiérződik minden illatszerből. Kiváló illatrögzítő.
Az ámbra az ámbráscet váladéka: zsíros és szürke massza. A tengerből merítik ki, Afrika, Ausztrália, Kína és Japán partjainál. A híres utazó, Vasco da Gama 1499-ben Zanzibárban kikötve már élénk ámbrakereskedelmet talált. És Afrika északi részén él a cibetmacska, amelynek mirigyváladéka szolgáltatja a cibetet vagy civetet. Az olasz hercegségekben annak idején nagy divat volt cibettel illatosított kesztyűt viselni. Természetesen mindegyik illatanyagot finomítják: sokszoros hígításban adják a parfüm illatát.
Párizsban az első parfüm- és kesztyűkészítő mester működését 1190-ben engedélyezték. A parfümkészítők céhekbe tömörültek, cégérükön három kesztyű állott. Az illatszereket a királyi palotában és az udvari nemesség körében használták, hogy vele a hiányos tisztálkodás bűzét elűzzék. A nemesek ámbrával itatták át a testüket, hajuk ibolyaillatot árasztott, ékszereikben parfümmel töltött kis fiolák voltak. A Louvre-ban mindenkinek egyetlen célja volt: minél illatosabbnak lenni.
IV. Henrikről viszont fennmaradt, hogy nem szeretett mosdani. Felesége, Medici Mária visszahozta Párizsba a firenzei nehéz illatokat. Öltözőszobájában a tapéták mósuszgőzzel voltak átitatva: a szoba ettől akár száz évig is illatos maradt.

A szakértők a 16. században
jöttek rá arra, hogy az illatkivonatot meg lehet kötni alkohollal. Az illatos víz a nevét a 18. században kapta a máig is népszerű, híres kölni vízről. Az igazi nagy parfümök a 19. században még kizárólag természetes anyagokból készültek.
–varga–

További érdekességek: A parfüm