A feleség sikeres, magasan pozicionált munkát végez – a férfi meg villanyszerelő. Egyre gyakoribb felállás, pedig a környezetnek nem tetszik. Merthogy nem illik. Meg aztán nem illenek egymáshoz. Elfelejtik, hogy a főnők úr is a titkárnőt szokta feleségül venni (másodszor). Miért ne mehetne hozzá a főnöknő az autószerelőjéhez? 

Patrícia összeköltözött egy autószerelővel
Boldognak érzi magát, bár eleinte sokat problémázott, hogy tartós lesz-e a dolog. Hiszen ő Proustot olvas, a kedvese pedig képregényeket. Aztán azt mondta magában: nem törődöm vele, mint mondanak mások. Az én életem – az én választásom.
És azóta remekül szórakozik azon, amit a többiek mondanak. Az egyik vállalati összejövetelen udvariasan végighallgatta menedzser kolléganőit, aztán egy igazán női témára terelődött a szó: a pénzre. „Az én férjemnek most igen jól megy. Építőanyaggal kereskedik, és válság ide vagy oda, rengeteg megrendelést kap – dicsekedett az igazgatónő. – És maga, Patrícia, van már barátja?” „Van – válaszolta Patrícia. – Autószerelő, és neki is jól megy.” Az igazgatónő arca megnyúlt, egy pillanatra elhallgatott, majd félrevonta Patríciát. „Autószerelő? Milyen érdekes. Az én férjem is, őszintén szólva, kőműves.”
Attól kezdve egyre gyakrabban megtörtént, hogy az ismerős orvosnők, tanárnők bevallották Patríciának, hogy a férjüknek sincs diplomája. „Most már, ha azt hallom, hogy a pasi a közlekedésben vállalkozik, akkor tudom, hogy az illető villamosvezető vagy taxisofőr. Ha a nő ködösít, és azt mondja, a férje »művész«, akkor biztos lehetek benne, hogy asztalos vagy képkeretező. Ha pedig »ügyes üzletember«-nek nevezi, akkor a nyakamat teszem rá, hogy az iparengedélyébe esztergályos vagy valami hasonló van beírva” – mondja Patrícia.
És csodálkozik, hogy a művelt nők miért szégyellik a férjüket.
Még mindig a patriarchális családmodell hagyományai szerint gondolkodunk, amikor a férfi lefelé választ, a nő pedig felfelé megy férjhez.
Vajon milyen mélyen élnek bennünk ezek a beidegződések? Olyan mélyen, hogy veszélyeztetik a jó házasságot is?

Nem ettől függ a boldogság
Egy dolgot tisztázzunk. Nagyon sok nő van, akiben tiszteletet ébreszt, ha egy férfi – jó szakember. Mesterember. Ezek a pasik tudnak valamit, még akkor is, ha éjjelente nem Thomas Mannt falják. Hisznek magukban, az ügyességükben: éppen ezért rendíthetetlen az önbizalmuk. Van bennük valami a régimódi macsó öntudatból.
Ezek a férfiak nem félnek attól, hogy a feleségük tanultabb náluk. (Vagyis nem paráznak rajta szüntelen.) Nem irigykednek az asszonyra. Ezek a pasik kiegyensúlyozottak és vidámak, sokkal kedvesebbek, mint azok, akik egész nap az aktákat tologatják a hivatalban. Az iparosok tudják, amit tudnak, szeretik a munkájukat, és ez a vonzó bennük.
Rita rendkívül ambiciózus újságíró. Megismerkedett egy szintúgy ambiciózus festővel, és beleszeretett. Mind a ketten nagyon meg voltak elégedve magukkal. És mi történt, amikor egy görbe estét akartak csapni kettesben? A harmadik mondatnál összevesztek azon, hogy ki fontosabb az emberiségnek, egy jó újságíró vagy egy jó festő (kissé lilagőzös fejjel). Pár hét múlva szakítottak.
Nem baj, ha a házastárs kevesebb időt töltött el az iskolapadban. Nincs benne semmi rossz. Nálunk a 70-es évek elejétől több a középiskolát és egyetemet végzett nő, mint férfi. Ebből következik, hogy mind több diplomás nő választ házastársul középiskolát végzett férfit. Csakhogy ezzel nemigen dicsekednek.
Mint ahogy azt sem szellőztetik, hogy többet keresnek, vagy magasabb pozíciót töltenek be, mint a férjük. A nem összeillő párok esetében, persze, több probléma adódhat. A párkapcsolat sikerességét azonban egészen más dolgok határozzák meg, mint a férj pozíciója. Fizikailag vonzónak találja egyik a másikat? Jó barátai egymásnak? Jól érzik magukat egymás társaságában? Megértik egymás problémáit? Hasonló a lelkük? Meg tudnak egyezni a mindennapi élet jelentéktelen dolgaiban? Ha igen, (majdnem) nyert ügyük van. 

Mindörökre hercegnő
A negyvenkét éves Veronika tanítónő. Húsz évvel ezelőtt férjhez ment egy teherautó-sofőrhöz. Nem ez az egyetlen dolog, amiben különböznek. A férje tizenhat évvel idősebb nála. Veronika a házasságuk húsz éve alatt egyre följebb emelkedett a ranglétrán (ma egy falusi iskolát igazgat), a férje megmaradt sofőrnek, és mivel Veronika nagyon elfoglalt volt, sokat segített a háztartásban és a kislányuk nevelésében. Veronika, mielőtt férjhez ment volna hozzá, igazi nagyágyúkkal járt. Tisztában van házassága minden hátrányával. Elismeri, hogy a férje nem valami észkombájn, és bár eleinte megpróbálta, ma már nem viszi el abba a társaságba, ahová ő hivatalból jár. „Megpróbáltam, de láttam, hogy a férjem nem tud miről beszélgetni. Nem érezte jól magát a kollégáimmal. Belenyugodtam, hogy a férjem nem érti, min stresszelek minden akció előtt.” De amikor fáradtan, kifacsartan hazatámolyog, a férje megágyaz neki, és főz egy teát. „A nők férjhez mennek egy sikeres, ambiciózus férfihoz, és nem tudatosítják, hogy otthon nem ők, hanem a férjük lesz a sztár. Nekem nem kell naponta megküzdenem a férjem egójával, és számára mindig hercegkisasszony leszek. A férjem egy nyugodt, kiegyensúlyozott férfi, neki egyáltalán nem jelent gondot a pozícióm.”
Veronikának ma is imponál a férje, mert zseniálisan tud vezetni. Veronika ezt csodálja benne. „Nekem nincs jogsim. Az én férjem nagyon megbízható, mindenben lehet támaszkodni rá, ami manapság már nem is olyan természetes a férfiaknál. Nem szaladgál más nők után, gondoskodik rólam és a gyerekről, és remek a humora. Számára én vagyok a legszebb, legcsodálatosabb teremtmény, mellette mindig nőnek érzem magam. Lehet, hogy nem jár operába, de csodálatos ételeket főz, elvisz motorozni, és ő tartja rendben a víkendházunkat meg a kertet is. Inkább élek vele, mint egy menő menedzserrel, aki a feleségét lecserélhető dísztárgynak tartja, és előbb-utóbb úgy bánik vele, mint egy szolgálóval.” Veronika meg van győződve, hogy helyesen választott. Hogy is ne, hiszen amikor régi szerelmeivel találkozik, zongorázni tudná a különbséget. Mindegyik már a második feleségénél tart, és megszámlálhatatlan szeretőjük volt. 

Hallgassunk
Ha a férj erős egyéniség, és az asszony talál benne olyan tulajdonságokat, amelyeket tisztelni tud, nem kell félteni a kapcsolatot. Akkor van gond, ha a pasiban nincsenek tisztelni való tulajdonságok. „Ha a férfiból hiányzik a magabiztosság, amely munkahelyi sikereken és emberi tulajdonságokon alapszik (sport, szakmai ügyesség, magas kereset), akkor vége a házasságnak. Még akkor is, ha a nőnek a különbség nem számít, és mindent megtesz, hogy párja ne érezze hátrányban magát. Az asszony feladata az, hogy SOHA ne említse az iskoláit, és a viták során ne ezzel érveljen – még veszekedés közben sem!” Veronika ezt így fogalmazta meg: „Nagyon szeretem a férjemet. Tudom, hogy egy-két dologra nem képes, ezért ezeket soha nem hozom fel, nem teremtek olyan helyzetet, hogy eszébe jusson, és kellemetlenül érezze magát.” Bölcs asszony.

Húsvéti nyuszikánk
Mi a helyzet akkor, ha a nő idősebb, mint a férfi? Mostanában a közvélemény már nem úgy tekint ilyen párokra, mint a kétfejű macskára. A pszichológusok azonban figyelmeztetnek: nagy különbség van abban, ha a férfi egy-két évvel fiatalabb, vagy ha a korkülönbség tizenöt-húsz év.
A kockázat érdekes módon akkor kisebb, ha a nő sokkal idősebb, mint a férfi. A korkülönbség akkor kritikus, ha a nő öt-hét évvel idősebb a párjánál. Ezek a kapcsolatok gyakran felbomlanak, mégpedig a nő hibájából. Egy idő után ugyanis a feleség rettegni kezd, hogy a férfi nem látja-e túl öregnek. A belső bizonytalanság a viselkedésén is megmutatkozik. A férfit nem a nő öregedése, hanem görcsössége kezdi riasztani.
Ha azonban az asszony például tíz évvel idősebb a férjénél, egyszerűbb a helyzet. Akkor sose tartották egymást azonos korosztályhoz tartozónak, a kártyák is ennek megfelelően voltak kiosztva. Az ilyen kapcsolat kezdettől fogva pótló kapcsolat: a férfi az anyját kereste a nőben (vagy azért, mert sose volt neki, vagy azért, mert túlságosan ragaszkodott az édesanyjához), a nő a gyerekét látta a férfiban. Mind a ketten azt találták meg a másikban, amire szükségük volt. Tehát ha a férfi a puzzle-kép egy részecskéje, amelyik pontosan illik a helyére, akkor ez a pár az összes társadalmi előítéleten felül tud emelkedni. Ehhez csak gratulálni lehet.

ill.jpg

Miről ismerhető fel, hogy a két ember illik egymáshoz?
Életünk folyamán 100–150 olyan emberrel találkozunk, akivel együtt tudnánk élni. Ez nem kevés. Ezért alaposan nézzünk körül. Az ideális pasi arról ismerszik meg, hogy amikor együtt vagyunk vele, minden olyan egyszerű. A boldog házasság nem kemény munka eredménye. Melyik ember az igazi? Aki három fontos dologban hasonlít hozzánk: a mindennapi dolgokban, a szexben és a lelki beállítottságban.1.

 A mindennapi dolgok
A pszichológusok szerint ez azt jelenti, hogy az életvitel kisebb-nagyobb dolgaiban egyezségre tudunk jutni. Az egyik ember a modern bútorokat szereti, a másik a stílbútort. Az egyik korán kelő, korán fekvő, a másik későn fekszik, későn kel. Az egyik otthon, a tévé előtt szeret vacsorázni, a másik elegáns vendéglőben. Mindez apróságnak tűnik, de az élet ilyen apróságokból tevődik össze. Ilyesmiben kell egyetérteni. Gondoljunk csak vissza a gyerekkorunkra. Mennyit veszekedtünk a testvérünkkel, hogy ki fog mosogatni, ki megy le kenyérért! Ha ilyen kis dolgokban nem tudunk dűlőre jutni, nem lesz jó vége az együttélésnek. 

A szex
A kapcsolat szexuális része akkor van rendben, ha a férfi ugyanúgy vonzódik a feleséghez, mint a feleség a férjhez. Ha a szex mindkettőjük számára egyformán fontos, egyforma gyakran kívánják. A szexuális vonzást sose szabad lebecsülni. Ha az asszony nem érez mély nemi vonzalmat a férfi iránt, akkor közelsége az idő múlásával elviselhetetlenné válik számára, és állandó nézeteltérés forrása lesz akkor is, ha együtt egyébként a földet is ki tudnák fordítani a négy sarkából.

Az azonos hullámhossz
Ezt könnyű felismerni. Csak fel kell tennünk magunknak egy kérdést: ha ez a pasi nő volna, vajon a legjobb barátaim közé tartozna? Ez nem azt jelenti, hogy órák hosszat beszélgetne velem telefonon mindenféle butaságról, hanem azt, hogy mély érzelmi, intellektuális és lelki kapcsolat van közöttünk. Hogy semmit nem kell hosszan magyarázni, mert azonnal megérti, mire gondolok.

Varga Klára