Reménykedjünk, hogy havat és fehérséget hoz az idei január! Lesz hó vagy nem lesz hó, a nagy szürkeségben és didergésben azért emlékezzünk meg a régi évkezdő szokásokról. Ezekről faggattuk Sipos Annát, a komáromi Duna Mente Múzeuma néprajzkutatóját.

Aki nemigen ismeri a régi ünnepeket, azt azért tudja, hogy január 6-án tartják a víz megszentelésének szertartását. Ebből ered a vízkereszt elnevezés. A legtöbb helyen a szenteltvíz dézsákban, kádakban állt a sekrestyében vagy a templom arra alkalmas helyén. A hívek üvegekben és nagyobb edényekben hordták haza a vizet. Az Ipoly mentén a ház földjét is meglocsolták szenteltvízzel, hogy Isten áldása legyen a házon.

januari-erdekessegek-indito.jpg

Vízkereszt vagy epifánia?

Igazából a karácsonyi ünnepkör zárónapja a vízkereszt (vagy epifánia). Az „Epiphania Domini” Jézus Megváltóként való megjelenését jelenti: a keresztények január 6-án tartják az ünnepét. Ez az egyik legrégebbi egyházi ünnep. Ekkor emlékezik meg az egyház Jézusnak a Jordán vizében történt megkeresztelkedéséről is.

A szenteltvíznek a régi világban varázserőt tulajdonítottak. Sok helyen meghintették vele a gazdasági épületeket és a szoba belsejét is.

A szenteltvíznek gyógyító és gonoszűző szerepe volt a régi paraszti világban. A szenteltvíz végigkísérte az emberi élet fontos eseményeit: megszentelték vele a gyermekágyas asszony fekvőhelyét, öntöttek belőle az újszülött fürdővizébe.

Igazság szerint minden betegség gyógyítására alkalmasnak tartották. Általános volt a magyar nyelvterületen, hogy amikor a háznál ravatalozták fel a halottat, a szenteltvizet odatették melléje. A növénytermesztésben és állattartásban is fontos szerepe volt: behintették vele vetéskor a magot, elléskor a borjút, csikót, kikeléskor a kiskacsát, tyúkültetéskor a tyúkot. Ezen a napon nemcsak vizet, hanem tömjént, krétát, egyes helyeken sót is szenteltek.

vizkereszt.jpg

Koleda, avagy házszentelés

A víz és tömjén szenteléséből alakult ki a házszentelés, vagyis a koleda. A házszentelésnek sokféle változata ismert. A Nyitra megyei falvakban például a pap a kántor, az egyházfiak és két ministráns kíséretében járta végig a házakat. Megáldotta a házakat és a bennük lakókat.

hazszenteles-pap.jpg
Házszentelés Várkonyban

A megszentelt krétával az ajtóra felírták az évszámot és a háromkirályok nevének kezdőbetűit. Úgy vélték, a felirat megvédi a házat a villámcsapástól és a boszorkányok rontásától. Fáradozásaiért a háziaktól sonkát, tojást, szalonnát és lélekpénzt kapott. (Egyes protestáns vidékeken viszont a szokást az egyház tiltotta.) A házszentelés szép szokása ma is él majdnem minden magyarlakta vidéken.

hazszenteles-ajtofelfa.jpg

Egyébként vízkereszt napja nyit utat a sok vidámsággal, muzsikával járó farsangi időszaknak. Erről szól Shakespeare híres vígjátéka, a Vízkereszt, vagy amit akartok is... Keressük ki a színházak online repertoárjában az interneten, s nézzük meg. Az élmény és jókedv garantált.

Háromkirályok-járás

Ez a szép szokás is január 6-ra esett! A régi világban vízkereszt napján volt szokásban a háromkirályok-járás. A betlehemezés mellett a háromkirályok-járás az egyik legtovább fennmaradt népi szokásunk. Ez a dramatizált misztériumjáték azt a bibliai történetet meséli el, amikor a napkeleti bölcsek felkeresték a kis Jézust. A szereplők térdig érő fehér, bő ingbe öltöztek, fejükre díszes süveget utánzó papírcsákót tettek. A három fiú aztán így járt házról házra, megemlékezve a három szent királyról. Menyhért vitte a csillagot, ami a legfontosabb kellék: ez mutatta a királyoknak a Betlehembe vezető utat, Gáspár és Boldizsár pedig fakardot tartott a kezében.

A legnépszerűbb általában Boldizsár, a szerecsen király szerepe, amihez az arcot jól össze kell kormozni. Mielőtt a szereplők beléptek a házba, engedélyt kértek. Ezután elénekelték a Háromkirályok napja című éneket. A végén pedig ajándékot kaptak, majd továbbmentek.

Közben pedig reménykedtek, hogy ne ezen a napon ne nyíljanak meg az ég csatornái. A régi hiedelem szerint ugyanis ha vízkeresztkor esik az eső vagy a hó, akkor bizony hosszú télre számíthatunk. Ehhez a naphoz több más időjóslás is kapcsolódik: „Ha vízkeresztkor megcsillan a víz a kerékvágásban, nem lesz hosszú a tél.”

A vízkereszt utáni második vasárnap is a jeles napok közé tartozik. Ez a nap ismét a keresztény valláshoz köthető. A római misekönyv szerint a pap ezen a napon és borszenteléskor olvassa fel a kánai menyegzőről szóló János-evangéliumot, mely arról szól, hogy Jézus a kánai menyegzőn miképp változtatta a vizet borrá. E csodatételről aztán este az emberek imádkozással, evéssel-ivással emlékeztek meg. A kánai menyegzőt egy-egy faluban több helyen is megrendezték. Rendszerint az előimádkozó asszonyok szervezték meg. Az ételeket és az italokat a résztvevők hordták össze – vagy a házigazda adta. A közismert énekek és imádságok után adták elő a kánai menyegzőről szóló éneket. Megrendezése mifelénk Nyitra vidékén maradt fenn legtovább.

hazszenteles.jpg

Két Antal, két szent!

Január 17-én ünneplik névnapjukat az Antalok. Miért tartozott régen ez a nap a dologtiltó napok közé? Ez a jeles nap két szentnek is emléket állít. Mellesleg a polgári világban januárnak Boldogasszony hava volt a becsületes neve.

Az egyik neves Antal a görög származású Remete Szent Antal szerzetes volt, aki a beteg embereknek, beteg jószágnak volt hajdanában nagy tiszteletben álló patrónusa. A másik pedig Páduai Szent Antal. Ő a régmúlt időkben az orbáncban szenvedőknek (bakteriális eredetű bőrgyulladás, ma penicillinnel kezelik) volt a védőszentje. A hiedelem szerint ezen a napon az orbáncos beteget meg lehetett gyógyítani. A mai kor embere számára furának tűnhetnek azok a mágikus ráolvasások és archaikus imádságok, amelyeket eleink a gyógyítás során elmormoltak.

Egyes területeken például három Antal nevű ember megállt a beteg ágya mellett, ott elszívtak egy-egy pipa dohányt, és a betegre fújták a füstöt... A pipát tűzkővel és taplóval kellett meggyújtani hozzá, hétszeri csiholással.

Vince, tele a pince?

Bortermelő vidékeken a szőlősgazdák számára különösen fontos volt Vince napja. Ezt a napot ősidőktől kezdve tisztelték a gazdák. Hitték, hogy Vince legyőzi a tél sötét hatalmait, és előkészíti a lassan közeledő tavasz útját. Ezen a napon a gazdák többfelé vidáman ülték meg az ünnepet, majd „Vince-vesszőt” metszettek. A vesszőt meleg szobában vízbe állították, s abból, hogy mennyire hajtott ki, a következő év termésére következtettek.

Vince napján a szőlőtermelők figyelték az időjárást is: szép, napos idő esetén jó, ellenkező esetben rossz bortermést jósoltak. Közismert időjárási regula: „Hogyha szépen fénylik Vince, megtelik borral a pince.”

hirlevel_web_banner_1_98.jpg

Pálforduló

Január 25-ét, Pál napját a bibliai történetre utalva nevezik pálfordulónak. Igen, ez arra a napra utal, amikor Saul, a Jézust és a kereszténységet kegyetlenül üldöző farizeus megtért, és apostol lett. A néphitben ez a nap a termésjóslás és a haláljóslás napja. A legismertebb Pál-napi regula így hangzik: „Ha Pál fordul köddel, az ember meghal döggel.” A hajdani dögvészekre (pestis, kolera) való jóslás emléke áll emögött. Sőt, talán most, a modern korban a koronavírusos elhalálozások emlékképe is csatlakozik hozzájuk.

Ehhez a naphoz kötődik a haláljóslás az úgynevezett halálpogácsával. Minden családtag számára pogácsát készítettek, amelybe egy-egy libatollat tűztek. A néphit szerint akinek a tolla megperzselődött sütés közben, arra betegség, akié megégett, arra halál várt a következő esztendőben.

Ám azoknak az életéből sem maradt ki a jóslás, akik esetleg féltek megtudni a saját jövőjüket, hiszen ekkor termésjósló jelek is felfedezhetők voltak. Az egész napi jó idő jó termést jelent. Ha Pál napján fúj a szél, szűk szénatermés várható. Az általános hiedelem szerint Pál fordulásakor a tél is az ellenkezőjére fordul. Sok helyen úgy tartották, hogy derült idő esetén hosszan tartó hidegre lehet számítani... Viszont ha a medve kijön a barlangjából, akkor jó idő lesz!

Hát, reménykedjünk, hogy idén egyik mackó sem lesz álomszuszék, s január hava elviszi magával ezt a cudar koronavírust.

Jankovic Nóra