Tisztelt Szerkesztőség! Régi előfizetője vagyok a lapnak, és a lányom is hűséges olvasójuk. Ha levelem megjelenne a Levéltitok rovatban, a lányom talán magára ismerne, és elgondolkodna.
A lányom és a vejem örökké rohannak, nem figyelnek egymásra, gyakran türelmetlenek, és ennek elsősorban a tízéves unokám látja kárát.
A kisfiú már most cinikus, és csak a legújabb mobiltelefonok és számítógépes játékok érdeklik, azok is csak rövid ideig. Könyvet nem nagyon vesz a kezébe. És mozogni se szeret, egész nyáron is bent ült a szobájában a számítógép mellett, és zacskószám tömte magába a csipszet meg az édességeket.
Legalább tizenöt kiló súlyfölöslege van, ami csak tovább fog gyarapodni, ha nem hajlandó többet mozogni. A szülők szerint nincs semmi probléma, a mai gyerekek ilyenek, ők focizás helyett számítógépeznek. A lányomék rengeteget dolgoznak. Viszonylag jól élnek, és mindent megadnak a gyereknek, már ami az anyagiakat illeti.
Viszont alig ülnek le vele beszélgetni, játszani, amióta beindult a vállalkozásuk. Hétköznap a lányom és a vejem sem ér haza este hat-hét előtt.
A nyári szünetben két hét tengerparti üdüléssel ki is merült a közös családi program, télen pedig elmennek egy hétre a hegyekbe. Aztán folytatódik a hajsza. Több időt kellene együtt tölteniük a gyerekkel. Egy új mobillal vagy más műszaki cikkel nem lehet pótolni a szülői figyelmet és a családi meghittséget. Nem hiszem, hogy attól boldogabb lesz a gyerek, hogy tízféle ajándékot kap karácsonyra, nem csupán egyet, vagy hogy bármit kér, azonnal megkapja, a szüleit viszont alig látja.
Mi is igyekeztünk megadni minden tőlünk telhetőt a lányunknak. De emellett sokat játszottunk, sétáltunk a friss levegőn, beszélgettünk vele. Tartalmas életre próbáltuk nevelni, arra, hogy nem az anyagiak a legfontosabbak, ezért ez a helyzet nagyon elszomorít. Remélem, a lányom minél hamarabb rájön: ha nem változtat gyorsan a mostani helyzeten, a fiából egy életunt tizenéves lesz, és egy idő után már nem is kér a szüleitől figyelmet, csak pénzt.
Sz. É.
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
