A minap azt olvastam, hogy ez évben az átlagosnál lényegesen gyorsabban pörög a föld. Jót derültem rajta, aztán rádöbbentem: valóban, mintha rövidebbnek tűnnének a napok. Nemrég koccintottunk a 2021-es évre, s már lapozhatom a következő hónapért a naptárt.

Február! A régi naptárak Böjtelő havaként tartják számon. Azért nevezték a böjt előhavának, mert a nagyböjt kezdete rendszerint ebbe a hónapba esik. Az év legrövidebb hónapja, de néprajzi szempontból a legtartalmasabb. Főként nálunk, palócoknál. A farsangi lakodalmak, a disznótorok és a fiatalok szórakozásának az ideje volt. Ekkor nem hiányozhatott az asztalról a boszorkányhabos pampuska (farsangi fánk), a herőce (csörögefánk) vagy a rózsafánk, de a mákos ferentő sem.

kepernyofoto_2021-02-03_-_14.24.36.png

A régiek azt is meg tudták jósolni, meddig tart a tél, és nemcsak a medve árnyékának elmélete alapján. Nálunk, a palóc vidéken elterjedt nézet volt, ha gyertyaszentelőkor, azaz február 2-án az oltárnál rásüt a nap a papra, még 40 napig hideg lesz. De a hónap nem csak a farsangi dorbézolásról szólt: különleges szokásokat is betartottak az itteniek. Nagymamáink még tudták, hogy ideje van a vidámságnak, a táncnak, a mulatozásnak – és ideje van a bűnbánatnak, az elcsendesülésnek, a lelki megtisztulásnak. Tanuljunk hát elődeink bölcsességéből, egyszerű paraszti tudásából, s ne hagyjuk, hogy feledésbe menjenek a ránk hagyott értékek!

Gyertyát szentelnek

Rögtön egy különleges alkalommal indul a hónap: február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján a templomokban gyertyát szentelnek. És igen, a palóc vidéken a gyertyaszentelésnek nagy hagyománya van! A szentelt gyertya végigkíséri az ember életét a bölcsőtől a koporsóig. Keresztelőkor az újszülött mellett világít. Régen, amikor a fiatal anya először ment gyermekével a templomba, akkor is gyertyát vitt a kezében. Elsőáldozáskor, bérmálkozáskor és a házasságkötésnél is jelen van a világ világosságát szimbolizáló szentelmény. Gyertyát égetnek a súlyos beteg mellett, és szentelt gyertyát adnak a haldokló kezébe.

Emlékszem, nagymamám a szentelt gyertyát a sublót (fiókos szekrény) legalsó fiókjában tartotta. Gyertyaszentelőkor pedig, mint minden korabeli asszony, ő is vitte magával a templomba. „Miért kell minden évben megszenteltetni a gyertyát, mama?– érdeklődtem kíváncsian nála. – Jaj, fiam, csak azért, hogy megóvja a családot a természeti csapásoktól és tragédiáktól…”

Emlékszem, hogy minden rossz időjárás esetén az asztalon égette, és összekulcsolt kézzel imádkozott felette. Olyan spirituális erőt tulajdonítottam ennek a cselekedetének, hogy gyerekfejjel elkönyveltem: a mama az, aki „elűzi” a fejünk fölül a zivatart. Azt is a mamától tudom, hogy miért tettek egy kis darabka szentelt gyertyát a sírós baba fürdővizébe. Bár a gyertya ma már más funkciót tölt be, mint régen, de ott van ünnepi alkalmakkor az asztalon, jelen van az oltáron. Elhunyt hozzátartozóink sírjánál is gyertyafény jelenlétében imádkozunk.

Február 3-a, Szent Balázs napja már a téli ünnepkört zárja. Szent Balázs egyike azon tizennégy szentnek, akik a segítőszentek közé tartoznak. A szentelt gyertya, mint Jézus Krisztus jelképe, a legrégebbi szentelmény az egyházban, melynek az ember egyfajta földöntúli erőt tulajdonít.

balazsolas-fekete-feher.jpg

Hallottál már a balázsolásról?

Sokaknak már csak gyermekkori emlékük van róla, hogy egyházi szokás szerint Balázs-napon a szentmise végeztével a pap két keresztbe tett vagy Y alakban hajlított gyertyát tart a hívek fejéhez, miközben a torokbántalmak ellen a Balázs-áldás szavait mormolja: „Szent Balázs püspök és vértanú esedezése által mentsen és őrizzen meg téged az Úr a torokbaj- és minden egyéb bajoktól, az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Ámen."

Ám akinek még soha nem volt része balázsolásban, az is tudhatja, mit jelent maga a fogalom. A magyar irodalom egyik legmegrendítőbb műve Babits Mihály: Balázsolás című verse. A költő fájdalmának kétségbeesésében kéri Szent Balázst, hogy szabadítsa meg őt kínzó betegségétől. Mint ártatlan gyermeki lélek, úgy akar hinni a csodában, tiszta hittel fordul az Istenhez. A költőnek gégerákja volt. Sokat szenvedett betegségével, műtétje után Szent Balázs még négy évet adott neki az életből.

babits.jpg

Babits Mihály 1937-es Balázsolás című versében írja le ezt a népszokást.

Babits Mihály: Balázsolás
(részlet)

Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs!
Gyermekkoromban két fehér
gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
s úgy néztem a gyertyák közül,
mint két ág közt kinéző ijedt őzike.
Tél közepén, Balázs-napon
szemem pislogva csüggött az öreg papon,
aki hozzád imádkozott
fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az
oltár előtt, kegyes szokás
szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én
s ő se jól értett. De azért
te meghallgattad és megóvtad gyermeki
életem a fojtogató
torokgyíktól, s a veszedelmes mandulák
lobjaitól, hogy fölnövén
félszáz évet megérjek, háladatlanul,
nem is gondolva tereád.

Varga Henrietta
Kapcsolódó írásunk