Több százezer nő él egyedül, mert elváltak, szakítottak a szerelmükkel vagy éppen megözvegyültek. Ez nem jelenti azt, hogy magányosak. Van, aki jár valakivel, és van, aki önként, saját elhatározásából él egyedül.
Ha megcsaltak bennünket, mindennek vége. Vagy mégsem? Miképp állhatunk ismét talpra? Mit tehetünk annak érdekében, hogy ne a gyerekek igyák meg a levét a szülők krízisének?
Óriási különbségek vannak a női és a férfigondolkodás között. Örök szenvedés lesz a sorsunk, ha ezeket nem ismerjük, vagy ne adj’ isten, figyelmen kívül hagyjuk.
A kompromisszum általában egészséges. Csakhogy van úgy, hogy elegünk van az egészséges dolgokból. Nem érdekel, mit nyertünk vele, inkább azt siratjuk, amit elvesztettünk.
Időnként igenis fúriák vagyunk mindannyian. Egyszerű lenne rákenni a felelősséget a női hormonokra, de a hárpia csak havi egyszer függ a menstruációs ciklusától.
A szerelem hasonló állapotot idéz elő, mint a drogfüggőség. Nagyon tud hiányozni. A 35-44 éves nőknek is, a régi házasoknak is. Sőt, azoknak a leginkább!
Szendi Gábor pszichológus Párbajok nélkül – Okok helyett megoldások című könyvében bemutatja, hogy tudunk megváltozni egy korszerű módszer segítségével, a viselkedésterápiával.
"Karácsony nem az ész, hanem a szív ünnepe. És a szív érzi, hogy azok is ott állnak veled a karácsonyfa körül, akiket a szemeddel nem látsz, és az eszeddel nem hiszel."