Nekünk például nem engedi meg, hogy írjunk róla. Igyekszünk sorba szedni, mennyi mindenhez ér hozzá az ördög hitvány keze, de mindig zsákutcába futunk.
Hónapok óta készülünk sorba venni, mennyi mindenhez ér hozzá az ördög hitvány keze. Neves interjúalanyunk épp a kórházba tartott, mikor végre elértük (és nagy betegséget találtak nála, találkozni már nem tudtunk). A másikat épp gyász érte, a harmadik híresség közölte, hogy ő nem akar soha többet az ördögről beszélni. A negyedik és ötödik (mentőorvosok voltak) azt mondták, ők már belefáradtak a sok rosszba. A hatodik az ellenségeitől félt, a pap bácsi meg a helyi jósnőhöz küldött, aki majd sót hint az ördög nyomába. Pedig mi naivan azt gondoltuk, hogy karácsonykor az ördög végre szabadságra megy. Nagyot tévedtünk. Mi ez mind, ha nem az ördög műve?! Teljesen egyértelmű, hogy ez a fránya pokolfajzat meg akarja hiúsítani a tervünket!
Bukott angyal
Az ördög, pontosabban a sátán egy bukott angyal, aki Isten ellen lázadt fel, s azóta is az emberiség legfőbb ellenségeként tartják számon. A Biblia szerint ő csábítja rosszra az embert – Ádámnak és Évának kígyó formájában jelent meg. Amióta pedig világ a világ, különféle neveken szólították a gonoszt: Lucifer, a kísértő, a hazug, Belzebub, a sátán, az ördög, Mefisztó, és számtalan alakban képzelték el: szarvakkal, patával, vasvillával, vörösen izzó tekintettel és lengő fekete szárnyakkal.
Pedig az ördög nem fekete!
Bár sokan rusnyán, kiálló fogakkal és vörös bozonttal gondolják el a gonoszt, a legtöbbször makulátlan jelenik meg az ember előtt. Munkába menet mindennap egy aranyos-fehér óriásplakát mellett megyek el: onnan néz rám angyali mosollyal az ajkán. Tudom, hogy ő az, mert egyszer már szembetalálkoztam vele, csak akkor éppen más alakban, építési vállalkozóként juttatott sok embert börtönbe a cselvetéseivel. A gonosznak rokonszenves arca van, és más-más alakban, de mindig ugyanazt akarja tőlünk: hogy bűnt kövessünk el. Csillogó-villogó fényben úszik, néha még a glóriát is ellopja az angyaloktól, és azzal csábít tévútra. Mi mindig bedőlünk neki – besorakozunk mögé, és vakon követjük a tanait.
Régen a tízparancsolat volt a mérce, mert abban minden fontos benne van
Mára még a főben járó bűn fogalma is relativizálódott, és sokan saját „listát” alakítottak ki maguknak a bűnről. Mivel személyes etikájuk ingoványos talajon áll, bizonyára nem akarnak vezekelni. Egyszerűbb úgy folytatni az életet, ahogy jön: látástól vakulásig dolgozni vagy éppen lustálkodni, duhajkodni, urizálni, másokat kibeszélni, hazudni, lopni, csalni... Különben is, mindenki ezt teszi! A politikusoktól kezdve... (Mára mindenre ők lettek a mérce, pedig a politika a praktikum tudománya, nem az etikáé.) Ráadásul sokan minden bűnre találnak kifogást. Hiszen a családot kell eltartani! – állítják, mert nem akarnak elszámolni a lelkiismeretükkel…
Karácsonykor az ördög szabadságra megy? Hogyan látja a jót és a rosszat a saját életében? – tettük fel a kérdéseket riportalanyainknak.
PUSS ATYA: Mondd, te kit választanál?
A szerzetes
Puss Sándor atya az egyetlen magyar jezsuita szerzetes.
– Pár évig dolgoztam kórházban, s ott épp a karácsonyi szolgálatok a legelevenebbek – mondja. – Az ördög sosem alszik, s főleg karácsonykor úszik sikerélményben. Mégis a karácsonyesti önkéntes szolgálatok a legcsodálatosabbak. Már csak ezért sem kell sajnálni a papot, mert ilyenkor is százszorosan bebizonyosodik, milyen okos dolog az, hogy nincs családja. Pedig egyesek szerint a papi nőtlenség csak kacérkodás az ördöggel. Szerintem meg ellenkezőleg. Az ördögnek, sajnos, sokkal több a munkatársa, mint az őrzőangyaloknak. Elég csak nem tenni semmit, s máris az ördög „csatlósai” lettünk. Számomra is nagy kérdés, hogy miért olyan kevés a jó angyaloktól megszállott ember. Megdöbbentő hatás ért, amikor elolvastam egy bizonyos Ignatius de Loyola nevű fiatalember életrajzát. Őt is megkörnyékezte a gonosz, ezért saját kezűleg akart az életével végezni. Ám legyőzte az ördögöt, majd egy különleges szerzetesrendet alapított: ők lettek a pápa idegenlégiósai, közismerten a jezsuiták. Ők azok, akik követik alapítójuk módszertanát, hogy miként tudjuk felismerni az ördög cselvetéseit a mindennapi életünk során. Mert az ördög mindenhol van, jelen van, s alig várja, hogy hibázzunk. Az ördögöt nem is annyira a „bűnös” emberek érdeklik, hanem éppen azok, akik igyekeznek. Az ördögről azt tanítja az egyház, hogy az egyik legintelligensebb lény, és teljesen átlát rajtunk. Egyetlen esélyünk vele szemben, ha következetesen ragaszkodunk az elveinkhez. A ma Ignácnak nevezett baszk szerzetes szerint a nap legfontosabb pillanatai a lefekvés előtti kiértékelések. Ám az ördög másnap megint választás elé fog állítani bennünket, mert szeretné, ha ugyanazt a hibát újra elkövetnénk...
Elhiteti, hogy legszebb cselekvéseink indítéka is csak feneketlen aljasság.
Ami engem illet, ilyenkor mindig az István, a király rockopera egyik refrénje cseng a fülemben: Mondd, te kit választaná?! Naponta választások előtt állunk, és dönteni kell, kicsiben, néha nagyban. Na de ki ér erre rá?! És pontosan itt tud győzni a gonosz leggyakrabban, mikor a tévé előtt ülve vagy online elalszunk számvetés nélkül. S még egyvalami: akik önvédelmet, harcművészetet gyakorolnak, azok tudják, hogyan kell elsajátítani az olyan mozdulatokat, amelyek reflex-szerűen kivédik a támadást. A jó és a rossz szűnni nem akaró szellemi harcában ezt erénynek nevezi a lelkiségi szakirodalom. Nem akarok papos szöveggel érvelni, sem prédikálni, de az erénygyakorlatok valóban egyetlen eszköznek látszanak a gonosz elleni hétköznapi harcban. Ahogy a gépjárművek vezetésekor sem figyelünk a lábmunkára (pedálozásra), úgy a küzdőtéren sincs időnk mindenre figyelni. Azonban minél több erényt sajátítunk el, annál gördülékenyebben vívjuk meg hétköznapi csatáinkat. Úgy is mondhatnánk: ezek lesznek a jó szokásaink, a szó nemes értelmében. Az, amikor „nem is tehetünk róla”, hogy jók, kedvesek, vidámak vagyunk, egyszerűen ilyenek vagyunk, jobban mondva: lettünk a (rendszeres napzáró) kiértékelések során.
Nyolc éve kiadónk gondozásában jelent meg a Malina Hedvig című könyv
Most, karácsony előtt pedig lezárták a több mint tizenkét éven át húzódó ügyet. Tizenkét évig hurcoltak meg egy lányt, aki közben nővé érett, és anya lett. Elűzték a hazájából, megalázták és megfélemlítették. Nem volt elég az ördögnek, hogy ezt az egyszerű, felsővámosi lányt megverték azért, mert az anyanyelvét használta. Nem, az ördög tett róla, hogy utána még csúfosabban meghurcolják. Tizenkét évig! S ha most, ennyi sok év után úgy érezzük, hogy győzött az igazság, azért továbbra is ébernek kell maradnunk, nem dőlhetünk nyugodtan hátra a kanapénkon. Az ördög sosem rest!
– Az igazságért senki sem akar fizetni – mondta nemrég egy kiadóvezető, mikor arról beszéltünk, hogy elveszett az objektív újságírás, a napisajtóban ma a fehérből fekete lesz, és fordítva. A kor a rossznak dolgozik! (Pedig az ördög épp az igazságtól fél a legjobban.) Ám ember legyen a talpán, aki ellent tud állni az ördög összes csábításának, és nap mint nap kiállja a gonosz próbatételeit. Pedig az életben az a legfontosabb, hogy különbséget tudjunk tenni a jó és a rossz között. Aki ezt tudja, az mindent tud.
BEKŐ SZILVIA: Mindenkinek van etikája. Az etikánk az értékrendünket jelenti
Egy hívő ember
A csallóköztárnoki Bekő Szilvia hívő ember (civilben fejlesztési menedzserként dolgozik). Szilvia szerint az a baj, hogy ma sok embernek nincs képe az ördögről. – Sok ember nem akar semmi rosszat, negatívumot hallani, és fél mindentől: a csalódástól, a fájdalomtól, a haláltól. Viszont ez hatalmas önbecsapás! Ha nem ismerjük a rosszat, nem tudunk ellene védekezni. Az ördög nem szemből támad. És nem feltétlenül a külső támadástól kell félni, inkább attól, ami belülről rágja az ember lelkét. A Legyetek jók, ha tudtok című filmben Néri Szent Fülöpöt megkísérti a gonosz, de nem akárhogyan: egyenesen Szűz Mária képében jelenik meg neki. Az ördög egy sunyi, láthatatlan, de annál elevenebb lény, aki minden apró kísértésben ott lapul. Elég egy átsuhanó rossz gondolat vagy egy kétes eredetű döntés, és mi azzal nyugtatjuk magunkat, hogy „ez még belefér”, vagy „ezt megérdemlem”. Ez utóbbi fordulat nagyon divatos, de én rendkívül veszélyesnek tartom, ahogy a közömbösséget is.
Egy bölcs ember hívta fel a figyelmemet arra, hogy a legnagyobb emberi bűn a gyávaság, mikor nem állunk ki a bajban lévő embertársaink mellett.
Sokszor már magunkért sem merünk, még akkor sem, ha tudjuk, hogy igazunk van. Egy példa: A kitelepítéskor mindenkinek volt lehetősége eldönteni, hogy mit választ: szlováknak vallja magát vagy magyarnak. Ha magyarnak, akkor csomagol és megy. A magyaroknak itt kellett hagyni mindent, amiért egész életükben dolgoztak, sőt, amiért még az őseik dolgoztak. A dédapámék a Szentháromság egysége szerint éltek: Isten–haza–család volt a legfontosabb a számukra. Nem volt kérdés, hogy megtagadják-e önmagukat. Ez óriási próbatétel volt, pedig sokszor megfeledkezünk róla. Hívő ember lévén, számomra egyértelmű, hogy imádsággal tudjuk elkerülni az ördög próbálkozásait. Az embernek van szabad akarata és képessége arra, hogy a jót válassza. Ezért a legnagyobb erénynek a bátorságot tartom, valamint a türelmet és az alázatot. Ezeket kéne többet gyakorolnunk!
–derzsi–
Kapcsolódó írásunk: Mit csinál az ördög karácsonykor? II.
