A karácsony és az ajándékozás, akár a borsó meg a héja, elválaszthatatlan párost alkotnak. Deák-Csáky Julianna az ipolysági gyerekek kívánságlistáját mérte fel.
A jeles napok dínomdánommal való megünneplése a génjeinkben van kódolva. Régen az uralkodókat ajándékozták meg, később azok a szolgáikat, az egyház a szegényeket – csak a XVII. századtól kerültek a gyerekek az előtérbe.
(Kép forrása: instagram.com/tanaka_tatsuya)
A Pécsi Közlöny 1857-ből származó cikkéből élethű betekintést nyerhetünk a karácsonyi vásárba. „...Alkalmas ajándékok minden boltnak ablakában. A piacokon egész fenyves erdők támadtak hirtelen.” A leírást és a korabeli reklámszövegeket olvasva szinte a jelenben érzem magam. Ugyanaz a pompa és felhajtás! Bár azért nem mindenhol, a kisebb falvakban még a közelmúltban sem sorakoztak hintalovak és kisautók a fenyő alatt.
A 91 éves nagyapám csak mosolygott, amikor azt kérdeztem, mit kaptak gyerekkorukban ajándékba. Egyáltalán nem sajnálkozott afölött, hogy semmit nem hozott a Jézuska. Ők a kis falujukban a fenyőfának örültek; no meg a betlehemezésnek. Szinte ugyanezt mesélte apukám is. A fenyőfát a szülei teleaggatták szentképekkel és dióval: ezeket ők ugyanolyan csodálattal nézték, mint a mai gyerekek a villogó díszeket.
Sütöttek, főztek, éjféli misére vonultak a friss hóban, miközben ékkövekként ragyogtak a csillagok, a jó pajtások pedig a betlehemmel a vállukon járták a házakat, ahol mindig csurrant-cseppent egy kis ostya vagy sütemény. Ez jelentette nekik az ünnepet.
Ahány ház, annyi szokás
Nem akarok bort inni, és vizet prédikálni – én már nehezen tudnám elképzelni a karácsonyt ajándékok nélkül. Az az ember vagyok, aki a szilveszteri koccintás után nagyot sóhajtva annyit mond: „Na, most már csak 358 nap van hátra karácsonyig!” Szeretek adni és kapni, s már októbertől gyűjtögetem az ajándékokat. Mára a karácsonyi ajándékmenü egy gazdagon elkészített zöldségleveshez hasonlít: az alaplébe mindenkinél más kerül. Van, ahol már december elején áll a műfenyő a nappaliban, máshol csak 23-án, az éj leple alatt díszítik fel az „angyalok”. Akad, ahol csak a gyermekeket ajándékozzák meg, máshol még a szülők is vicces helyekre rejtik el egymásnak a meglepit.
Sokan egyetlen, nagyot szóló ajándékra gyúrnak; mások sok apró csomagocskával készülnek. És az is előfordul, hogy a 24-ét sem sikerül kivárni, az ajándékot már előtte kibontják. A Jézuskának szánt levél szerencsére még nem ment ki a divatból. Modern változatát a különböző áruházláncok katalógusai képviselik: itt a gyerekeknek álmodozniuk sem kell, a képekkel instant álmokat kapnak készen, már csak karikázgatni kell.
Közvéleménykutatás
A gyerekek a „mit szeretnél karácsonyra” kérdésre olykor meglepő válaszokat adnak. Valaki egészséget kért, más azt, hogy „sokáig éljen a családom”, netán, hogy a „nagymamám gyógyuljon meg”. De volt, aki felkiáltott: „Azt kívánom, hogy karácsonyra fagyjon be a tó a falu határában!” Olykor a legnagyobb hétördögnél is kibújik a szög a zsákból.
„A karácsonyban azt szeretem, hogy együtt a család. Apu sose szokott otthon lenni, legalább ilyenkor velünk van” – mondta egy hetedikes fiú, majd sietősen hozzátette, hogy amúgy pénzt kér karácsonyra. A „boríték” egyébként a gyerek életkorának növekedésével arányosan jelenik meg.
Néhány lány, akik már évek óta főként a saját maguk által megvett ajándékokat találják a fa alatt, félreértették a kérdést, és azt javasolták: „aranyos lenne”, ha a kicsik készítenének számukra rajzocskákat.
Az ajándék szeretetnyelv!
Kézzelfogható jele annak, hogy a másik gondolt ránk. Éppen ezért nem jó kizárólag az anyagiakra, vagy a mennyiségre koncentrálni. Ha a családban csak a gyerek kap ajándékot, ezzel azt az üzenetet közvetítjük felé, hogy a karácsony kizárólag róla szól, nem pedig a jóságról, esetleg a jótékonykodásról. A jó ajándékon látszik, hogy odafigyelés van mögötte. Valakit nagyobb örömmel tölt el egy köteg barkácsmagazin és gyömbértea, mint az előre csomagolt kozmetikai szett.
A szép karácsony titka
Talán annyi, hogy ne ugorjunk mindjárt a végére. Az adventtel kezdjük, és ne akarjuk mindjárt a fával befejezni. Munka és gyerekek mellett nehéz csodát tenni, de épp miattuk érdemes mégis megpróbálni, és apró passziókat beépíteni az adventi időszakba. Ma már a közös tévézés is meghitt kivételnek számít. De átlapozhatjuk a fényképalbumokat, kártyázhatunk, netán beszélgethetünk a mi régi karácsonyainkról, a szülőkről, a dédszülőkről – és az ő érdekes életükről az adventi koszorú fényénél. A lényeg, hogy csináljuk másként és együtt.
(Kép forrása: instagram.com/tanaka_tatsuya)
Lassítás itt is!
A lassítás mozgalma, a slow life az ünnepeket – és egyáltalán a gyereknevelést is elérte. Bár igazából nem is kéne a gyerekeken aggódni, hisz csak mi, felnőttek siettetjük őket, a gyerekek annyira az „itt és mostban“ élnek. Ezért is értik nehezen, hogy miért kell most felszedelőzködni, mikor éppen olyan jót játszanak. Manapság többségben vannak a „helikopterszülők“, akik betáblázzák kicsi gyerekeik minden idejét. Különórákra, fejlesztésekre hordják őket, végigszáguldják közben az egész várost – ahelyett, hogy hagynák, hogy a saját ütemükben fedezzék fel a világot, és fejlődjenek. Nem egy falusi iskola azért szűnik meg, mert az ambiciózus szülők zsenit szeretnének nevelni a gyerekeikből, s előnybe részesítik a megaiskolákat, ahol több gyerek van összezsúfolva. Sokszor a gyerekek azért borulnak ki, mert minden nap van különóra, és nincs pihenőnap, mikor töltődhetnének. Pedig pont a semmittevés pillanataiból fejlődhet ki az, amit szívesen csinálnának majd.
Kim John Payne pszichológus (az Egyszerűbb gyermekkort könyv szerzője) menekülttáborban dolgozott, és azt írta, hogy a menekült gyerekek stressz-szintje ugyanakkora volt, mint a középosztálybeli szülők gyerekeié, akik különórákkal, programokkal voltak leterhelve. Ezért is fontos az advent, mikor csak ránk jellemző családi szokásokat és rítusokat vezethetünk be, hogy a gyerekeinknek később legyen mire emlékezniük. Ha jól ügyködünk, a végén talán még várakozni is megtanulnak a hőn áhított ajándékaikra.
