A karácsony a legelbűvölőbb családi ünnep – és a legjobb alkalom, hogy felelevenítsük elődeink gyönyörűséges hagyományait.
Lássuk, mik a leggyakoribb szokások!
1. A betlehem
Régen a betlehemeket elsősorban a templomokban állították fel. A tárgyak és a figurák életnagyságúak voltak. A nagy változás a 18. században következett be, amikor II. József betiltotta a templomi betlehemeket. Csakhogy az emberek nem akartak megválni ettől a kedves szokástól, ezért elkövetkezett a házi betlehemek időszaka. Az otthoni betlehem különféle anyagokból készült, a papírtól kezdve a fáig. A szétnyitható papírbetlehemeket a karácsonyfa tövében helyezték el. Ma már figurás betlehem mindenhol kapható kisebb és nagyobb méretben, és tetszés szerint elhelyezhető a lakásban. Az igazi betlehem azonban a karácsonyfa közelében található, és az ünnep alatt körülötte gyűlik össze a család.
2. Gyümölcsből készített ördög
A magyar ünnepkörben ez idegen szokás, Csehországban viszont nagy hagyománya van az ördög megjelenítésének. Az ördögfigura teste alma, feje körte, keze aszalt szilva. Kisebb méretben a keze mazsola, a lába füge, de összeállításához használhatunk szelídgesztenyét, diót, a szeméhez szegfűszeget, a nyelvét kivághatjuk papírból, kócot rakhatunk a fejére, a farka pedig lehet egy darabka madzag. Ki-ki kedve szerint barkácsolhatja össze. A szülők és a nagyobb testvérek előszeretettel készítettek karácsonyra különféle figurákat a kisgyerekeknek, az ördögön kívül állatkákat, Mikulást, de aszalt gyümölcsökből finom, elfogyasztható kis ajándékokat is.
3. A Borbála-nap (december 4.)
Hasonló hiedelmek fűződtek hozzá, mint a Luca-naphoz. Búzát csíráztattak, amely a következő évi termést mutatta, vagy cseresznyefaágat tettek vízbe, amely karácsonyig kivirágzott. A virágzó Borbála-ág a jó termésre és a család lányának közeli férjhezmenetelére utalt. Ha olyan lány tette vízbe a faágat, aki már elvesztette szüzességét, akkor az ág nem virágzott ki. Az élő virág nagy csoda volt mindig decemberben. Manapság ezek a hiedelmek részben kikoptak az emberek emlékezetéből, és a virágzó ág csupán pompás dekorációja a lakásnak.
De értéke van, mert azt jelenti, hogy előre gondoltunk az ünnepre, és különlegessé akartuk tenni. Ha nincs cseresznye- vagy meggyfaágunk, más fa vagy bokor ágát is beszerezhetjük, hiszen a meleg, védett lakásban mindegyik kizöldül.
4. Saját kezűleg készített díszek
Elődeink jelentést és mágikus erőt tulajdonítottak a karácsonyfadíszeknek. Feladatuk az volt, hogy az egészséget és a boldogságot vonzzák be a házba. A díszek készítését főleg a karácsonyi időszakra időzítették. Az aranysárga szalmából font Nap különféle változatai és a színes gömbök az éltető Napot, a világosságot és az univerzumot szimbolizálták, a fenyő köré tekeredő girland a bibliai kígyóra, a kísértésre emlékeztet. A színeknek is nagy jelentőségük van. Az arany a gazdagság, a zöld a remény és az élet színe, a piros a termékenységet, a fehér a tisztaságot jelképezi. A karácsonyi fenyőre feltűzött gyertya a fény szimbóluma, Krisztus jelképe. Az emberi agy tekervényeit ábrázoló dió bölcsességszimbólum, az alma a bibliai almára és a bűnbeesésre utal. Az apró, játékos figurák az ajándékozás, örömszerzés fontosságára figyelmeztetnek.
5. Karácsonyi jóslás
Ezt az ősi szokást már csak hallomásból ismerjük, bár ma újra lehet vásárolni ólomöntő készletet. (Az ólomöntés viszont az ügyetlenebbek kezében veszélyes művelet lehet, mert égési sérüléseket okozhat!) A jóslás úgy történt, hogy egy kisebb darabka ólmot kanálba téve tűz fölött megolvasztottak, és amikor cseppfolyós lett, hideg vízbe öntötték. A megszilárdult ólom alakzatai különféle magyarázatokra adtak lehetőséget. A hullámvonal nyugtalanságot, a karika pénzt, az ovális gömb szerelmet, a csillag sikert jelentett, bár sok más jelentést is társíthattak a formákhoz.
6. Egészség és bőség
A szentestére előkészített és ételekkel megrakott asztal sokféle jelentéssel bírt őseink számára. Először is az asztalt tisztára súrolták, és nem tettek rá terítőt. Búzakalászokkal, szüretkor készített koszorúval díszítették, tiszta kendőre saját termelésű gyümölcsöket, terményeket raktak. Korsóban mézet is tettek az asztalra. Mindez a család köszönetét fejezte ki az évi termésért. Betartott szokás volt, hogy vacsora közben nem volt szabad felállni az asztaltól, nehogy a következő évben szétessen a család. A hasonló jelentésű szokások vidékenként változtak. Ma annyit megőrizhetünk belőle, hogy a családtagok tányérja alá néhány halpikkelyt vagy aprópénzt tegyünk, hogy a jövő évben bőségben éljen a család.
– molnár –
