Mitől lesz igazán jó egy színház? Attól, hogy mindenki megtalálja benne a saját történetét. A Komáromi Jókai Színház jubileumi évada egyszerre ígér klasszikusokat, meglepetéseket és bátor művészi vállalásokat.
Az igazgatóval, Tóth Tiborral a kulisszák mögötti döntésekről, sikerről, kockázatról és álmokról beszélgettünk.
– A 2007/08-as évad ünnepi évad: a Komáromi Jókai Színház 55 éves. Mi alapján állították össze az ünnepi repertoárt?
– Elsődleges célunk egy sajátos évad létrehozása. Szeretnénk a szélesebb nagyközönséghez szólni, de művészi elveinket sem adhatjuk fel. Nem szabad, hogy az ünnepi évad csak holmi csillogó-villogó, lampionos repertoárban merüljön ki, mert akkor csak a közönség egy részének kedveznénk.
– Az első előadásuk Gárdonyi Géza A bor című darabja lesz.
– Ez egy zenés népszínmű: ritkán játsszák, kicsit avítt, kicsit poros, nyelvi környezete már nem annyira érthető, ezért közelebb kellett hozni a ma emberéhez. Bezerédy Zoltán, a budapesti Katona József Színház színész-rendezője rendezte, koreográfiáját Bodor Johanna készítette. Különlegessége, hogy a zenei vezetőt – Kovács Mártont – a kaposvári Csiky Gergely Színházból kölcsönöztük. Neki köszönhetően a népi dalok újszerű feldolgozásban hallhatóak majd.
– Az előadás gyakorlatilag már a múlt évad végén elkészült, külön kérésre, egy díszelőadás kedvéért. Hogy érzi: fogja szeretni a közönség?
– Visszakérdeznék: melyik közönség? Tudjuk, hogy a közönségszó gyűjtőfogalom. Tehát a mi közönségünk a zselízi diákközönség is, az esztergomi is, amely hatvan bérletet vesz évente, a pozsonyi, a nyitrai, a kassai, a losonci, a kisvárdai, a dél-komáromi stb., de még a budapesti Thália közönsége is, amelynek minden évadban bemutatunk egy-két előadást.
Tóth Tibor, fotó: @Dömötör Ede
– Nyilvánvalóan a többségre gondoltam.
– Akkor induljunk ki a bérletes közönségünkből, amely szintén sokrétű és összetett. Színpadunkon hasonló jellegű népi játék utoljára a Kassai Thália Színház előadásában a Dankó Pista volt. A két előadás között csak műfaji értelemben húzható párhuzam, de mivel tudom, hogy annak idején néhány néző elment a Dankó Pistáról, ebből arra következtetek, elképzelhető, hogy a Gárdonyi-előadást sem fogják kitörő örömmel fogadni. Aki viszont állva tapsolt a Dankó Pista végén, annak valószínűleg tetszeni fog.
– Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja című drámáját an-nak idején nagy sikerrel játszotta a Matesz. Az évforduló alkalmából szeretné feleleveníteni a valamikori siker hangulatát?
– Nem hiszem. Nem vagyunk „retro-színház”...
– Arra gondoltam, hogy mint cím jól csenghet a komáromi szín-ház - elsősorban idősebb - közönsége számára.
– Az ő számukra jól csenghet a Csárdáskirálynő meg A bor is. Az Egy lócsiszár virágvasárnapját azért tűztük műsorra, mert úgy érzem: a történet valahol tükrözi a színház elmúlt évtizedeit. Kolhaas Mihály vívódása, szélmalomharca a hatalommal, értelmetlen elbukása párhuzamba hozható színházunk mindenkori küzdelmeivel. Azért tartom jó választásnak, mert egy kiválóan megírt dráma, amely egy nagyon szép, megható emberi történetet mutat meg.
Jelenet A bor című előadásból
– Rendezője az a Lukáts Andor, aki a magyarországi szakma által nagyra értékelt (a kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján elnyerte a Szülőföld Alap díját), ám a hazai berkekben nagy botrányt kavart Macskabajt rendezte. Nem fél egy újabb botránytól?
– Nem, mert nem újabb Martin McDonagh-darabot mutatunk be, hanem egy Sütő-drámát. A kettő nem hasonlítható össze. A mcdonagh-i világ ilyen, csak így volt bemutatható. És újra itt a kérdés: kinek volt sok a Macskabaj? Annak a diákközönségnek, amelyik az előadás végén bravózott?
– A diákközönség legfeljebb három-négy ház lehet. És tegyük a szívünkre a kezünket: a közönség zöme – finoman fogalmazva –nem fogadta kitörő ovációval a Macskabajt.
– Csak a középiskolás diákközönség nyolc házat tölt meg. Tisztában vagyok vele, hogy a Macskabaj felemásan csengett le, de azért ne döngöljük a földbe. Kisvárdán elnyerte a Szülőföld Alap megosztott fődíját. És akiknek még ez sem elég meggyőző, Esztergomban háromszázan tapsoltak neki egy emberként, Kassa most vette meg három előadásban. A budapesti Tháliában is játsszuk majd, ahova ki fog vonulni a szakma, mert elterjedt a híre. Ezt is érdemes észrevenni.
– Egy színházban Shakespeare nélkül nem ünnep az ünnep. A sok népszerű Shakespeare-mű, mint például az Othello, III. Richárd, Hamlet és a többi mellett miért esett a választásuk a kevésbé ismert A vihar című drámára?
– Kevesen tudják, de a Shakespeare-elemzők szerint ez az író legjobban sikerült darabja. És pontosan azért vettük elő, mert ritkán játsszák – még nem lerágott csont. A rendezővel, a román Victor Ioan Frunză-val közösen döntöttünk mellette. Frunză a feleségével, a szintén világszerte elismert díszlet- és jelmeztervezővel, Adriana Granddal együtt érkezik Komáromba. A vihar nehezen kivitelezhető előadás: tengert, hajóroncsot kellene a színpadra varázsolni. Mi egy virtuális világot szeretnénk megteremteni vetítőgépek segítségével. Erről többet egyelőre nem mondhatok, de egészen biztos, hogy jelmez- és látványvilága rendkívüli lesz. Frunză-t ismerve pedig az előadás egészében véve modern lesz, de közérthető, méltó produkciója az ünnepi évadnak.
– A Frunză – Grand páros valóban nagyon izgalmas színházat csinál, de azt is rebesgetik róluk, hogy emberileg nehéz velük kijönni. Hét évig a temesvári Csiky Gergely Színházban dolgoztak, ez alatt az idő alatt felvitték a színház színvonalát – ugyanakkor az akkori direktor, Demeter András István azt nyilatkozta, hogy ezért nagy árat fizettek, mert megosztották a társulatot. Öt előadásból ötöt nem fejeztek be időre... 2004 tavaszán hatalmas botránnyal kellett távozniuk. Nem aggódik az esetleges kellemetlenségek miatt?
– Elsősorban: ha azt nézném, ki mikor milyen botrányba keveredett, akkor nem hívhatnék meg senkit, mert a színházi világban legalább tízévente mindenki belekeveredik valamibe. Másodsorban: én úgy tudom, azért rendeztek olyan sokáig egy-egy darabot, mert ennyi időre kaptak felhatalmazást Demeter András Istvántól. Ezenkívül láttam az utolsó három előadásukat, amelyet már Magyarország különböző színházaiban rendeztek – minddel időben elkészültek, és mind hatalmas katarzis volt számomra. Frunză a mi színházunk után a Bukaresti Nemzeti Operában rendez, tehát időre el kell készülniük. Hogy állítólag nehéz velük együtt dolgozni? Kockázat nélkül nincs siker.
Igazgatóként a következő évd lesz számomra az ötödik. Nekünk minden műfajban nagyon jól kell teljesítenünk. Ez a legnagyobb kihívás, de a vidéki színészek, színházak épp ettől rutinosabbak.
– Érdekes előadásnak ígérkezik Noël Coward Forgószínpad című vígjátéka is, hiszen nyolc nyugdíjas színésznő kap benne lehetőséget.
– Szerettük volna, hogy nyugdíjas művésznőink is méltó szerephez jussanak. A Forgószínpad egy színész-öregotthonban játszódik. Nagyon bájos, életszerű, helyenként szívszorító, ugyanakkor jópofa humorral fűszerezett történet. Rendezője Konter László lesz, akinek rendezői stílusa egyezik a mi elképzeléseinkkel. Ennek az előadásnak nagyon szépnek, közönségcsalogatónak kell lennie. Számomra nagy öröm lesz ennyi év után újra együtt látni színjátszásunk nagyjait.
– Az évad legjobban csengő előadása kétségkívül a Csárdáskirálynő. Gondolom, van okuk rá, hogy épp ezt választották...
– Keresztes Attila fiatal rendező, és ebben a műfajban igazán kiváló. Két éve rendezte meg a Csárdáskirálynőt Sepsiszentgyörgyben – az előadást azóta hatalmas sikerrel játsszák. Keresztes úgy érzi, ott és akkor nem sikerült maradéktalanul megvalósítania az elképzeléseit, ezért a mi Csárdáskirálynőnk kicsit más lesz, mint a sepsiszentgyörgyi.
– Ehhez a darabhoz parádés szereposztás szükségeltetik. Lehet-e már tudni, kik lesznek a főszereplők?
– Egyelőre csak annyit árulhatok el, hogy a rendezői koncepció szerint Szilvia és Cecília is fiatalabb lesz a megszokottól. Ezekre, akárcsak Edvin szerepére, meghallgatást írunk ki, de lehetőség szerint a szereposztást igyekszünk a társulatra építeni.
– Mi várható a Vasmacska Stúdiószínpadon?
– Az első előadásunkat, Charlotte Keatly Anyám azt mondta, hogy ne! című színművét, amelynek nálunk lesz a magyar nyelvű ősbemutatója, Lévai Adina rendezi. Ő a tavalyi évad egyik legjobb előadásának, az Őszi álomnak a rendezője. Adinával nagyon szerettek együtt dolgozni a színészek. Keatly darabja – mondhatnám családi történetnek is – változ ó idősíkokban játszódik. Ugrunk egyet az időben, és máris ugyanazt a családot láthatjuk hol harminc évvel ezelőtt, hol húsz év múlva. Az egyik színésznőnek egyik pillanatban ötven, a másik pillanatban pedig ötévesnek kell lennie... A darabot szintén a hölgyek kedvéért választottuk: négy, színészi szempontból kivételesen jó szerep található benne.
– A stúdió másik három előadása átvett produkciók...
– Az egyik a budapesti Pinceszínház vendégjátéka, Az angyal kérdez című monodráma lesz. Jordán Tamás adja majd elő, Verebes István rendezésében. A darab a rákos beteg Antall József utolsó két hónapjáról szól, az ő naplója alapján íródott. A másik kettő – amellett, hogy fergeteges vígjáték – három-három színész frenetikus színészkoncertje. Sławomir Mrožek Mulatság című komédiáját – Mucsi Zoltán, Scherer Péter és Szikszai Rémusz játsszák – tíz éve nem tudják levenni a Bárka Színház repertoárjáról. A csíkszeredai Csíki Játékszín vendégjátéka pedig – Raymond Queanau Stílusgyakorlatok-ja –azért érdekes, mert székely aspektusból közelíti meg a helyzetgyakorlatokat. Nem mentes az anyaországi beszélgetőshow-k hatásaitól sem... Nagyon vidám előadás, három remek fiatal színész előadásában.
Jelenet a Macskabaj című darabból
– A komáromi színház nagy problémája a közönség langyos érdeklődése. A többség zenés, vidám darabokra vágyik. Nem gondoltak egy olyan bérletre, amely mondjuk A bor, a Forgószínpad, a Csárdáskirálynő, a Mulatság és a Stílusgyakorlatok című előadást tartalmazná?
– Már próbálkoztunk ilyesmivel Kassán, de belebuktunk.
– Verebes István elment a színháztól. Miért?
– A hároméves szerződésünk 2007 júniusában lejárt. Szeptember elején kiad majd egy nyilatkozatot, melyben közli további terveit. Én nem beszélhetek helyette, csak annyit árulhatok el, hogy igen, van, amiben csalódott, van, amin meglepődött, és van, ami tovább lelkesíti. Valószínűleg a színház rendezője marad évi egy rendezői kötelezettséggel.
– Úgy tudom, az új évadban komoly gazdasági problémákkal is szembe kell néznie: távoznia kellett Dobis Márta kosztümtervezőnek, egy rendezőasszisztensnek és egy szervező titkárnak; Ropog Józsefet nyugdíjazzák és így tovább.
– Amikor igazgató lettem, úgy terveztem, hogy létszámban is fel-felé fogunk építkezni, ezért egy asszisztens vagy kellékes helyett kettőt alkalmaztam és a többi. Akkor kedvezőbbek voltak a feltételek. Mára érezzük a magyarországi megszorító intézkedések és a szlovákiai politikai kurzusváltás hatását – a megye és a minisztérium részéről is. A helyzet nem túl jó, de működésünkre nézve veszélyesnek még nem mondható.
– Mit vár a következő évadtól?
– Inkább általános elvárásról beszélnék. Szeretnék karcosabb, markánsabb színházat, amelynek egyedi, kiforrott arculata van, és amelyet a közönség is elfogad. Hogy mindegyik előadáson ott legyen a kézlenyomatunk, csak a mi színházunkra jellemző stílusjegy. Ezt szeretném továbbfejleszteni. Persze, ehhez évek kellenek. Mindig magasabbra törekszem, mint ami elérhető. Ez motivál. Nem lehetünk kishitűek. Jelszavam, hogy jobb oroszlánként meghalni, mint bárányként élni. Mindig magasabbra kell tenni a mércét – csak így tudunk nagyot ugrani.
