Ezt sugallja a képen látható ház. Sokan szeretik házuk berendezésében tükröztetni szenvedélyüket, mint például házigazdáink is.
A fal fehér, középen egy – a nagy kék vízfelületet megidéző – olajfestmény uralkodik. A kiegészítők kék színűek, mint az életadó víz, a terméskő a kandallón pedig természetes anyag.
A szőnyeg és a kanapék homokszínűek, akár a Duna vagy a Tisza fövenye, ám a falakon és bútorokon megjelenő egyszerűséget a kék csíkos szőnyeggel könnyen ellensúlyozhatjuk.
A bútorok komoly, sötét vagy fehérre festett fából készült darabok, s üdvözölendő körükben minden fonott-szövött berendezési tárgy.
A hálószobában is az egyszerű, letisztul színek dominálnak – a halvány napsárga a homokszínű bútorokkal egy tengerparti kirándulást juttat az eszünkbe.
A panamakalapról
Mikor Pizarro partra szállt az inkák földjén, nem gondolta volna, hogy az indiánok fején viselt kalap ára meghaladja majd az általa hőn áhított aranyét. A panamakalap alapanyaga a Carludovica palmata, amelynek levele és nyele adja a föld legfinomabb rostját, a „fátyolszalmát”. Szellős, mégis ellenálló kalap készíthető belőle.
Tévesen Roosevelt elnök nevezte el panamakalapnak, mert nem tudta, honnan származik. Ugyanis Ecuadorban gyártják, a legnevesebbeket pedig Montecristi városkában (ez híres kalapmárka is). Titka pedig annyi, hogy a szalma kiválogatását azonnal el kell végezni a betakarítás után.
A panamakalapok, melyek az előszobát díszítik – természetes anyagból készülnek. Ide nyúl a családfő, mikor jó időben halászni indul. Szemelgessünk, ötleteljünk!
Kapcsolódó írásaink: Hódít a zöld; A verandán
