Szerencse fel, szerencse le, ilyen a bányász élete... A bányászokhoz mindig mély érzelmek társultak, ezért mozgatja meg ma is az ember fantáziáját a csucsomi lójárgány vagy bányalejárat.
Csucsom gömöri bányászfalu, Rozsnyótól négy kilométerre fekszik, a középkorban aranyat, ezüstöt bányásztak itt. Merüljünk el Csucsom aranyporos világában!
Csucsom hírneve
A Metercia egy több mint ötszáz éves festmény, Rozsnyón őrzik, s nagy becsben tartják, mert bemutatja a középkori bányászatot. Azokat az időket, mikor még lójárgánnyal húzták fel az ércet a felszínre, és az apró termetű bányászok hason fekve fejtették az aranyat, ezüstöt a hegy gyomrából. A Metercia hátterében a csucsomi bányalejárat látható, amely most is ugyanúgy néz ki, mint ötszáz évvel ezelőtt.
A lelkes csucsomiak innen elindulva nemrégiben kiépítettek egy tanösvényt, ahol egy kellemes sétával bejárhatóak a bányászati emlékhelyek. Sőt, megépítették a festményről lemásolt lójárgányt – mely az ércet húzta fel 1513-ban –, és más bányászati szerkezeteket is.
Csucsomban, ahogy másfelé is Gömörben, évszázadok óta bányásszák a nemes érceket. A középkorban Magyarország bányászati nagyhatalom volt. A festői völgy olyan, mintha egy mesekönyvből lépne elő: lankák, erdők, patakok.
A falucska ma csöndesen szunnyad egy ölelő völgykatlan csendjében, évszázadnyi története egyszerre szól kincsekről és kitartásról. Errefelé a hegyek gyomra teli volt arannyal, ezüsttel, rézzel, így nem csoda, hogy magához csalogatta a szerencsét próbáló embert. Szász bányászok telepedtek le Gömörben, akik Szászországból, Sziléziából érkeztek, és kiváltságokat kaptak, hogy fellendítsék a gömöri bányászatot.
A középkor aranyporos világa! A Drázus-patak mentén először mosással nyerték ki az aranyat a felgyűlt torlatrétegekből. A torlat törmelék felgyűlt halmaza, torlasz. Csucsomban később aranyat, ezüstöt és rezet bányásztak, valamint vasat és antimonércet, amit üvegszínezésre használtak.
Szentes kép
Csucsomot is szász bányászok alapították az 1300-as években – s először a felgyűlt torlatokból kezdték kimosni az aranyat. Csucsomot akkoriban Aranyvölgynek hívták. Virágkorában több mint 50 családi bánya működött a környéken. S itt jön be a képbe szó szerint egy kép – a Metercia. Valószínűleg a bányatársaság megbízásából festették a képet a bányászok védőszentjéről, Szent Annáról.
A késői középkorban készült (1513-ban), s első pillantásra szentképnek tűnik – ám annál sokkal-sokkal érdekesebb annál, mert bemutatja a korabeli bányászok életét. A háttérben a csucsomi Csengő-bánya bejárata látható, illetve csilléket toló munkásokat, lovat vezető férfiakat, köteleket csavaró kezeket, bányakapitányt, lóhajtásos szállítógépet is ábrázol. Az ércfejtés igencsak veszélyes munka volt azidőben, mert hason fekve fejtették az ezüstöt, rezet.
A kis termetű bányászok előnyben voltak, mert ők ügyesebben tudtak kúszni-mászni a szűk járatokban. A csucsomi lakosoknak volt olyan kiváltságuk, hogy maguknak bányászhattak: így aztán családi bányákat nyitottak, a kitermelt ércet pedig eladták. A kép megörökítette a nevezetes gaffelt, a lójárgányt is: két befogott lovat körbe-körbe hajtottak, s így kötélen húzták fel az ércet a felszínre.
Csucsom életében nagy fordulópont volt az 1700-as évek eleje: ekkor tűnt fel először az antimonérc kitermelése, sőt, a 19. századra a falu jelentős antimonérc-termelő központtá nőtte ki magát. (Ez igen ritka félfém, ma is nagy szerepet játszik az iparban, s már csak Kínában fordul elő nagyobb mennyiségben.)
A hegyek mélye errefelé több kincset is rejtett: higanyt, nikkelt, kobaltot, barna vasércet és mangánt is bányásztak Rozsnyó környékén. A 19–20. század fordulóján a Malvina-telérben akkorra több mint száz éve folyt a mangánérc termelése, míg a Gabriela és Klement lelőhelyeken uránércet is találtak – kitermelése viszont nem bizonyult gazdaságosnak. A bányászat csak 1952-ben csendesedett el Csucsomban, az ércfeldolgozó üzem pedig 1960-ig működött.
Így nézett ki akkor a bánya!
Nemrégiben az ötszáz éves bánya bejáratát a csucsomiak újjáépítették, a gömbfa ácsolatoknál eredeti, több száz éves ácstechnikákat alkalmaztak. Ha játszani akarunk, körsétánkon mi is beállhatunk egy szelfihez a Metercián ábrázolt lejárathoz.
Lóhajtású felvonó középkori technikával!
A lelkes csucsomiak ezt a szerkezetet is megépítették a Metercia ábrázolása alapján. A toronyszerkezet a korszak technikai csodája. A lovak körkörös járása mozgatta a függőleges tengelyt és a kötéldobot, amely a mélyből a felszínre emelte az ércet. A festmény nemcsak megmutatja, hogyan működött a szállítóakna, szemlélteti azt az együttműködést is, amely ember és állat között szövődött a mindennapokban.
A keringő tanulását valamikor a kályhától kezdték el, innen van a mondás, hogy elindulunk a kályhától. Ha írni akarunk Csucsomról, a mi kályhánk csakis a Metercia lehet, ez a híres középkori festmény, s a rajta megfestett bányalejárat.
A csucsomi harangláb a falu csendes őre! A tájat szépséges harangláb felügyeli, amely valaha lármafaként (Klopacska) szolgált. Harangja jelezte a nap kezdetét és végét, a veszélyt, a tüzet, az ünnepet, de a gyászt is, vagyis mérte a bányászélet ritmusát.
Az 1794-es dátum a régmúltba vesző jelenlétet idéz, s bár az idők során az építmény megkopott, sosem veszítette el közösségi szerepét. Lábánál ma is ott áll a régi magtár, s a körülöttük honoló csend a természet békéjét hordozza.
A keringő tanulását valamikor a kályhától kezdték el, innen van a mondás, hogy elindulunk a kályhától. Ha írni akarunk Csucsomról, a mi kályhánk csakis a Metercia lehet, ez a híres középkori festmény, s a rajta megfestett bányalejárat.
A Metercia Jelentése: Én vagyok a harmadik!
Szent Anna Szűz Mária édesanyja volt, Jézus nagyanyja. A Metercia olyan ábrázolásokat jelöl, ahol Anna látható harmadmagával, vagyis Máriával és a kis Jézussal. A latin Metercia jelentése: Én vagyok a harmadik (s a „me” és „tertia” összevonásából keletkezett). A bányászok termékenysége okán választották patrónusuknak, hiszen már idősen fogant meg Máriával; s maguknak is ilyen termékeny, arannyal, ezüsttel, vassal teli érceket kívántak.
A Metercia sokkal több, mint egy szentes kép. Középen három alak, Szent Anna, Szűz Mária és a kisded látható, a háttérben pedig a korabeli bányászatot és kohászatot ábrázolták. A bányászok Szent Annát tartották patrónusuknak. Szent Anna az, aki az égieknél elintézi, hogy a bányász szerencsével járjon, gazdag lelőhelyekre bukkanjon, s ne érje őt vész vagy bányaomlás. „Szent Anna majd megsegít bennünket” – mondogatták a bányászok...
A rozsnyói székesegyházban látható Metercia a középkori ember gondolkodását tükrözi. A Szent Anna iránti tiszteletet a Rozsnyó környékére betelepülő szász bányászok valószínűleg Szászországból hozták magukkal.
Elmondhatjuk, hogy a magát L. A. szignóval jelölő festő képén a föld mélye a lélek mélyével találkozik. Ő maga nem volt bányász, de azért szorgosan megörökítette azt, amit Csucsomban látott. Nagy szerencsénkre, mert így megfigyelhetjük, hogyan hozták felszínre az ércet az 1500-as évek elején. A kép szinte dokumentálja a környékbeli bányaművelést. Rozsnyó környékén azidőben főleg ezüstöt, rezet és aranyat bányásztak (s csak kényszerből váltottak vasércre, mert Amerikából bejött az olcsó ezüst).
Abban az időben viszont, mikor a Metercia készült, még csak egy vashámor volt Csucsomban. A Metercia ma már kordokumentum, de művészi élményt is kínál: egyszerre mutatja a kohók izzását és a női alakok csendes erejét.
Csucsom mai képe
Csucsom, az egykori bányásztelepülés a Pozsálló-hegység lábánál található. A középkorban Rozsnyónak adózott, kitermelt ércben fizetett. Az 1500-as években kaptak jogot a bányászok az érc szabad értékesítésére. A falucska a nyelvhatáron fekszik, a betelepülő szász bányászok keveredtek a szlávokkal, magyarokkal; később magyar többségűvé vált a település. Ma 650 lakosa van.
Faalkotmány az akna felett, lójárgánnyal, ércszállító bödönökkel... Ezek hozták a felszínre az ércet... A csucsomiak lemásolták a festményt, s megépítették a lójárgányt. Izgalmas felfedező túrára várják a látogatókat nemrégiben létesített tanösvényükön.
Egészen a közelmúltig a bányászatáról volt nevezetes. Iskolája nincs; a hetvenes években áldozatul esett a körzetesítésnek, a gyerekek ma Rozsnyóra járnak be iskolába. Még a hatvanas években is működött vasas gyógyfürdője, melyben a legenda szerint Sigmund Freud gyógyíttatta magát.
A sziklás hegygerinc lejtőjén egy bányaüzem van, ami a néhol napra is kibúvó telérek művelésére létesült. A telér hegyhasadék, amit kitölt az ásvány.
A faluban alig találunk talpalatnyi helyet, amely ne a bányászatról regélne. Érdemes felkeresni a bányászati tanösvényt, melynek gondozását az önkormányzat (és Szőllős Sándor polgármester) a szívügyének tekinti. A festői fekvésű falucska fejlődését nehezíti, hogy egy szűk völgyben nyúlik el négy kilométer hosszan, a Drázus-patak szeli ketté.
