Egy apró élet első nagy ünnepe a keresztelő. A család ünneplőbe öltözve indul a templomba. Az édesanyja karjában szunyókáló kisbaba még nem érti, mi történik vele, milyen különleges nap vár rá… Van néhány nap az életünkben, amelyet évtizedek múltán is ugyanazzal a melegséggel idézünk fel. Ilyen a keresztelő is: nevet kap a gyerek, melyet egész életében viselni fog. Nomen est omen. A neved lesz a sorsod: tartja a régi mondás.
A gyermekáldás már önmagában is csoda, ajándék, a keresztség felvétele pedig ennek a csodának az ünnepe. A keresztelő nem csupán vallási szertartás, sokkal inkább egy meghitt családi ünnep, melyen a szülők és keresztszülők fogadalmat tesznek, hogy ezt a kis törékeny életet szeretettel és gondoskodással kísérik majd végig az útján.
A készülődés öröme
Sütés, főzés, vasalás, öltözködés – izgatott készülődés tölti meg a reggelt. „Ugye mindent betettem?” – kérdezi az édesanya, miközben ellenőrzi táskája tartalmát: gyertya, rózsafüzér, puha fehér takaró, a nagymamától kapott hímzett kising és a fehér zsebkendő…
Minden a helyén! Közben a rokonok is megérkeznek. Ünneplőbe öltözve indul útnak a család a nap legkisebb főszereplőjével. A templom bejáratánál még nagyi gyengéd mozdulattal megigazítja a baba hófehér ruhácskáján a csipkét, elsimítja az apró ráncokat a takarón, majd elégedetten hátralép. A szülők egymásra tekintenek, a beszélgetés elhalkul; bent az oltár elé állnak a kisbabával, melléjük a keresztszülők.
A padokban csendben figyel a rokonság. Ekkor kinyílik a sekrestye ajtaja. A pap hófehér miseruhában és fehér stólával a nyakában lép az oltárhoz.
Tiszta és ártatlan
A kisbaba fehér ruhácskája összhangban van a papi kazulával, vagyis miseruhával. Miért éppen a fehér a keresztelés domináns színe? – kérdezhetnénk. A hagyományos keresztelői öltözék hófehér, amely a tisztaságot és az ártatlanságot jelképezi. Sok családnál a keresztelőruhácska generációról generációra öröklődik, így lesz belőle családi ereklye. (A kisbabán és a papon kívül senki más nem visel fehér ruhát ezen a nagy napon.) Az évszázadok során számos hagyomány kapcsolódott a keresztelőhöz, nem csak a fehér ruhácska. Nálunk a „hátul kötős ingecske” helyettesíti az uszályos keresztelőruhát.
A kommunizmusban sebbel-lobbal kereszteltek, nem volt idő a parádéra, így a babára terítettek egy ingecskét – így aztán még ma is ez a kedves kellék a másik főszereplője a keresztelőknek.
Régebben általában a nagymama, vagy más ügyes kezű rokon készítette, vallási szimbólumot hímzett az elejére. Ezt az inget a keresztanya a szertartás során a kisbabára helyezi. Régen az is szokás volt (elvétve még ma is), hogy a keresztelői gyertyát a többi szentségfelvételkor újra meggyújtották: elsőáldozáskor, bérmálkozáskor, esküvőn, és a temetésen is. Az ajándékozásnak is megvolt a maga „aranyszabálya”. A gyermek arany ékszert, legtöbbször egy kis aranykeresztet kapott.
Ezek az ékszerek egész életre szóló emlékek maradtak. A szertartás utáni ünneplés ma is hagyomány: családi ebéd, torta, jókívánságok és az édes babusgatás. Új elemekkel azonban nem gazdagodott a modernebb időkben – miközben a fiatalok számos új szokást bevezettek a közös életükbe (mint az amerikai filmekből ellesett lánybúcsú, baby shower, a kisbaba nemének „leleplezése”).
A keresztelői ruha
A fehér ruha évszázadok óta a szertartás fontos jelképe. A mai képeken azonban egyre gyakrabban látni más színű keresztelői ruhát.
Mivel manapság nem mindjárt a születés után keresztelik meg a babákat, nem ritka, hogy a gyermek színes öltözéket vagy a nagyobb kisfiú öltönyt kap.
Ez részben a divat változásának köszönhető, részben pedig annak, hogy a keresztelő ma több családnál inkább csak családi ünnep. Ennek ellenére a fehér keresztelői ruha nem ment ki a divatból, csupán a gondolkodásmód és a hozzáállás változott meg. Minden csak ízlés kérdése.
A keresztelőruhához néha egészen különleges történetek kapcsolódnak. Minden esetben uszályos volt, nagyívű: a nyugati országokban még ma is ezek vannak divatban. Az egyik legismertebb pedig a brit királyi család legendás keresztelői ruhája, amelyet több mint másfél évszázadon át használtak.
A brit királyi keresztelőruha
A ruhát eredetileg Viktória királynő rendelte meg első lánya számára. Finom Honiton csipkéből készült. Ebben a ruhában keresztelték meg többek között VII. Eduárdot, V. Györgyöt, VI. Györgyöt, II. Erzsébetet, III. Károlyt és Vilmos herceget is. Összesen 62 királyi csecsemő viselte 163 éven keresztül.
Meghitt pillanatok
A keresztelés menete felekezetenként és kultúránként különbözhet, jelentése azonban mindenhol ugyanaz: a gyermek a keresztény közösség tagjává válik, és életét az isteni gondviselés oltalma alá helyezi. A katolikus szertartás során a pap keresztvízzel hinti meg a gyermek fejét, miközben kimondja a keresztelés szavait és áldást kér a gyermek életére.
A szertartás egyik legfontosabb pillanata, amikor a szülők és a keresztszülők fogadalmat tesznek. Vállalják, hogy a gyermeket hitben, szeretetben és felelősséggel nevelik fel. A keresztszülő szerepe ezért különösen fontos. Nem csupán egy tiszteletbeli cím, hanem egy életre szóló kapcsolat: amennyiben a szülőkkel valami baj történik, a hagyomány szerint ő veszi át a gyermek nevelését. A keresztszülőség a családi kapcsolatot hivatott megerősíteni.
Az ortodox hagyományban a babát vízbe merítik, amely a bűnök teljes lemosását jelképezi. A baptista egyházban szintén vízbemerítéses keresztelés történik, de nem babakorban, ők később keresztelnek. A kopt keresztények a világ egyik legrégebbi keresztény közössége.
Hagyományaik sok olyan elemet őriznek, amelyek az első keresztény századok gyakorlatára vezethetőek vissza. A kopt keresztelés egyik legjellegzetesebb eleme, hogy a csecsemőt anyaszült meztelenül a vízbe merítik. A pap háromszor meríti a gyermeket a keresztelőmedencébe a Szentháromság – az Atya, a Fiú és a Szentlélek – nevében.
Ez a háromszori alámerítés ősi keresztény szimbólum: a bűnöktől való megtisztulást, az új élet kezdetét és a Krisztushoz való tartozást jelképezi. A pap imákat mond a gyermekért és a családért, a gyermek testét szent olajjal keni meg, amely Isten áldását és védelmét jelképezi, ezt követi a vízbe merítés, s legvégül a gyermek fehér ruhát kap, amely a tisztaságot és az új életet jelképezi.
Ami még igazán különleges hagyomány náluk, hogy a keresztelő után a pap azonnal kiszolgáltatja a bérmálás szentségét is (ezt krizmációnak nevezik). A pap szent olajjal megkeni a gyermek testének több pontját, ezzel jelképezve a Szentlélek jelenlétét.
A leghíresebb! A firenzei keresztelőkápolna a világ leghíresebb keresztelőkápolnája. Több mint ezer éves: a középkorban a nagy városokban az volt a szokás, hogy meg nem keresztelkedett személy nem léphetett be a templomba. Ezért épült meg ez a dóm mellett álló kápolna, melynek nevezetes nyolcszögletű keresztelőmedencéje is, ahol megmerítették a kisdedeket. Aranykapuja (a Paradicsomkapu) az aranymozaikok mellett a leghíresebb (másolatát a dél-komáromi Csillagerődben is megtekinthetjük).
Amikor titokban kereszteltek
A történelem gyakran kiutasította az ember életéből a vallási hagyományokat. A kommunizmus idején nem volt „ildomos” szabadon és nyíltan gyakorolni a vallást. Sok család csak titokban keresztelhette meg gyermekét. A szertartások gyakran szűk körben zajlottak – úgy, hogy még a szomszédok se tudják meg...
Régen a babákat röviddel a születés után megkeresztelték – ennek gyakorlati oka is volt. Magas volt a csecsemőhalandóság, ezért az újszülöttet minél előbb keresztvíz alá akarták tartani, hogy ne pogányként hagyja el a lelke ezt a világot.
Mégis fontos volt a szülőknek, hogy gyermekük megkapja a keresztség szentségét.
„Engem 1986-ban a sekrestyében keresztelt meg a pap. Édesanyám elmondása szerint az egész nem tartott tovább tíz percnél. Olyan volt, mint egy gyorsított film. Kérdést kérdés követett. Keresztapám belezavarodott a válaszadásba, ugyanis amikor a pap megkérdezte, ki az apa, gondolkodás nélkül rávágta, hogy ő. A család még ma is jót derül ezen a történeten. Ennyi emlék fűződik az én keresztelőmhöz. Sajnos” – mesélte egy adatközlőnk.
Örökre megmarad
Ma a családi ünnepek világa sokat változott. Egyre divatosabbak az amerikai mintára szervezett babaváró partik. Ezek kétségtelenül izgalmas pillanatok és széppé teszik a babázás minden egyes pillanatát. De jó lenne, ha a modern trendek nem szorítanák háttérbe a keresztelőt. Nem szabad hagyni!
A keresztelő keresztény családi hagyomány, amely generációkat köt össze. Egy életre szóló emlék. Nem kell hozzá sok minden, csupán hit, remény és a család szeretete.
A fényképek, a kis fehér ruhácska, a keresztelői gyertya vagy az ajándékba kapott ékszerek mind olyan emlékek, amelyek évekkel később is felidézik ezt a különleges napot.
• Virágdíszek: Holocsi Pál, Dunaszerdahely • Kerámiagólya: Alföldi István
