Az én életemben még soha nem éreztem ilyen aktuálisnak a kegyelmet, mint most. Hogy a húsvét nem a wellnesszezésről szól, hanem arról, amire a legnagyobb szükségünk van: a megváltásról. Hogy valaki megváltson bennünket a bűneinktől, mert az ember nem változik, egymást öli és gyilkolja, még ha egyelőre 20. századi harcmodorral és fegyverekkel is.
De már vagyok annyi idős, hogy ne legyenek illúzióim. 1945-ben az amerikaiak augusztusban dobták le az atombombát Hirosimára, pedig a háború már véget ért májusban. S amit az ember egyszer megtesz, megteszi máskor is. Putyin a világ sokféle felosztását el tudja képzelni, csak az olyat nem, amelyikben Oroszország nem geopolitikai nagyhatalom.
– De ugye, nem? – kérdezte tőlem a kertész bácsi. Nem tudom. Azt tudom csak, hogy nagy szükség van hasonló képekre, mint a címlapképünk.
Donatello domborműve az angyali üdvözletet ábrázolja, amikor az arkangyal hírül hozza Máriának, hogy gyermeke fog születni, s ő lesz az Istentől jött Megváltó. Mária olyan volt, mint a többi lány Názáretben, segített anyjának vizet hordani, gyapjút fonni, kenyeret sütni. Szülei elrendezték, hogy a városi ácshoz menjen feleségül.
– Ne félj. A születendő gyermek Isten fia lesz – mondta az arkangyal. Ez a kép a kezdet, Jézus földi életének a kezdete, akivel aztán elbánik az emberek világa. Tanítványai mind cserbenhagyják, nem állnak ki mellette, a bíróság pedig halálra ítéli, mondván, hogy királynak tartja magát. A húsvét azért a legnagyobb ünnepünk, mert ekkor történt, hogy Jézus feltámadt, s halálával megváltotta a világot.
– Vesszen el! Ölesd meg Jézust! – üvöltötte a papok által felingerelt tömeg.
A város falain kívül, a Golgota hegyén Jézus kezét-lábát kereszthez szegezték.
– Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! – imádkozta Jézus. Két gonosztevőt is keresztre feszítettek mellette. Az egyik gúnyolódott rajta, a másik azt mondta:
– Mi halált érdemlünk, de ez az ember nem tett semmi rosszat! – Jézus holttestét végül egy sziklába vájt új sírboltba helyezték, s követ hengergettek eléje. Katonákat rendeltek ki a sírbolt őrzésére. Vasárnap hajnalban egy angyal érkezett, s elgurította a követ. Jézus már nem volt a sírban. Néma csend uralkodott a tájon, de mikor a nap első sugarai megjelentek az égen, a föld megremegett. Az angyal így szólt:
– Jézus már nincs itt. Feltámadt a halálból. Az Istentől küldött szabadító királynak szenvedni kell, meghalni és feltámadni. A bűn büntetését kifizette.
Fiam óvodájában nem mendikáltak, nem meséltek a húsvétról, mert a tanító nénik azt mondták, hogy ők egy semleges óvoda. Pedig ezek a rítusok életünk részei, és a nem hívő embernek is útmutatást adnak és reményt. Európai civilizációnk keresztényi ihletettségű. Ez azt jelenti, hogy a nem hívő emberek is ismerik a bibliai történeteket. Nem tudunk bemenni egy múzeumba, és élvezni a látottakat, ha nem ismerjük ezeket.
A nem hívő emberek is ugyanazt szeretnék, amit Jézus szenvedéstörténete leír: legyőzni magunkban a gonoszt.
