Mit hagytak az én lelkemben a régi tavaszok? A dombok által ölelt Füleksávolyból, egy palóc faluból származom. A falu többsége mindig is hívő, katolikus keresztény volt, magam is vallásos nevelésben részesültem. Egyszerű falusi életet éltünk, tele szokásokkal és hagyományokkal. A minap elővettem a családi albumot: ezt anyukám nagy becsben őrzi az előszoba könyvespolcán. Ahogy lapoztam, oldalról oldalra megképződött előttem gyermekkorom gazdag múltja, aminek egyszerre voltam kívülálló megfigyelője és lelkes résztvevője.
Tisztán emlékszem az ünnepeinkre. Szépségüket, emelkedettségüket az elmúlt évtizedek sem tudták elhalványítani. Húsvét van, a keresztény világ legnagyobb ünnepe. A tavaszi ünnepkört a Palócföldön sok érdekes és kedves szokás jellemzi még ma is – sok olyan rítus, amelyet jó lenne gyerekeinknek átadni.
Leonardo Da Vinci egyik leghíresebb festménye, az Utolsó vacsora (Kép forrása: wikipedia.org)
Füleksávolyban termékeny!
A húsvét nekem a virágvasárnappal és a barkaszenteléssel kezdődik. Világi szempontból is ez az egyik legtermékenyebb időszaka az évnek – hiszen várjuk a természet újjáéledését, azt, hogy ismét beinduljon a nedvkeringés a fákban és növényekben. S várjuk a még jobbat, a még szebb jövőt, várjuk Jézus feltámadását, hogy megmentsen bennünket sötét téli bűneinktől.
Ilyenkor a helyi dalárdatagok – mindig is így hívták a sávolyi férfikart –, virágvasárnap és nagypénteken éneklik a passiót (Krisztus szenvedésének és halálának történetét). A passióéneklés apáról fiúra szállt nálunk, a nagypapám, az apukám s később kántorként én is tagja lettem a „dalárdának”. Jézus szavait évtizedek óta Gyuszi bácsi, apukám barátja énekli, de olyan szépen, szívre hatóan, hogy mindenki előtt megelevenedik a bibliai jelenet. Sajnos, mióta a járvány korlátozza az életünket, a dalárda is elhalkult, de reméljük, nemsokára ennek a némaságnak is vége szakad... (Hisz nem volt még olyan dolog a világban, ami egyszer ne ért volna véget.)
Füleksávolyban minden követi a bibliai példát. Nagycsütörtökön az atya megmossa a passiós férfiak lábát, ahogy azt Jézus is tette a tanítványaival. Nagypénteken szigorú böjtöt tartunk, hiszen a hívő keresztény embereknél ez a nap a gyász ünnepe. A nagyszombat a húsvéti örömünnep kezdete és az esti vigília-szertartással kezdődik, amely során az egyház tagjai Jézus Krisztus sírjánál elmélkednek az ő szenvedéséről és haláláról...
Régen a feltámadási vigíliára és húsvétvasárnapra három faluból érkeztek a hívők Füleksávolyba. Tömve volt a templom, szép hangosan zengett az „alleluja”... A feltámadási körmenet mindig a templom körül zajlik, bár a régi időkben a falu közepén gyűltek egybe az emberek.
A kommunizmus ideje alatt a kommunisták a templom kapui mögé űzték a szertartást, ám nagyszüleink ellenálltak a legszigorúbb tiltásoknak is. Minden húsvétkor ünnepeltek – sőt, a pünkösdvasárnapi búcsút sem féltek vagy voltak restek megtartani.
Csillag-erőd: Angyali üdvözlet. Donatello domborműve az Angyali üdvözlet. Ez jelenti a kezdetet: Gábriel arkangyal hírül hozza Máriának, hogy fia fog születni, s ez a fiú lesz az Istentől jött Megváltó!
A tavaszi ünnepkör nálunk az úrnapi körmenettel zárul: ilyenkor mi, kislányok illatos virágszirmokat szórtunk az oltáriszentség elé, szüleink pedig virágos sátrakat – palóc szóval gulyibákat – építettek, melyek a Föld négy sarka felé néztek. A sávolyi templom a Szentlélek kiáradásának tiszteletére van felszentelve. Ez pünkösdre esik, s ezért nekünk, sávolyiaknak a pünkösd az egyik legmeghatóbb tavaszi ünnepünk. Régen búcsú alkalmával mindenfelé nagy vendégséget tartott a falusi nép – a pünkösdi búcsú Füleksávolyban még nemrégiben is családi rítusnak számított, s erős kötelékerősítő szereppel bírt. A rokonok, ismerősök összegyűltek, vigadtak, ünnepeltek. De a búcsú sem olyan már, mint volt régen, fénye is megkopott kissé az idők – s a pandémia két hosszú éve – során.
Vegyük sorra a napokat!
Nagycsütörtök
Estével kezdődik a nagyböjti időszak végét jelentő szent három nap. A harangok elnémulnak, „Rómába mennek”. Az orgona, a templomok csengői is ekkor szólnak utoljára. Legközelebb csak a nagyszombat esti szertartáson csendül fel a zene, jelezvén, hogy Jézus Krisztus feltámadt… Tíz évig kántorkodtam a faluban. Soha nem tapasztalt élményben volt részem az egyik nagycsütörtöki utolsó vacsora szentmiséjén. Új papot kaptunk, aki magával hozta régi-új szokásait. Az atya előre szólt a passiósoknak, hogy ők fognak aznap ministrálni, a mise során pedig megmossa a lábukat, ahogy azt Jézus Krisztus tette a tanítványaival. Sem én, sem az apukám, de szerintem senki sem volt felkészülve erre a rituáléra.
Elképedve néztük, ahogy a plébános úr letérdel, és megmossa a tizenkét férfi lábát. Sohasem tapasztaltam ekkora alázatot spirituális vezető részéről. Ez a rituálé azóta is része a zöldcsütörtöki szentmisének…
Nagypéntek
A nagypénteki szertartáson tartjuk a kereszthódolatot. Amikor letérdelek, és megcsókolom a keresztet, összeszorul a szívem, és egy belső hang azt suttogja: „Érted haltam meg…” Gyerekfejjel gyakran küszködtem a könnyeimmel, mert sajnáltam Jézust; bár nem egészen értettem, hogy mit jelent az, hogy értünk halt meg. De azért biztos voltam benne, hogy a megfeszített Krisztus szeret engem.
Ma már másképpen gondolok a keresztre. Krisztus keresztje, amit a keresztény ember felvesz a vállára, csodálatos módon nem összeroskaszt, hanem fölemel, s jobbá, szebbé teszi szívünket… Mindenkinek megvan a maga keresztje, melyet cipel, de Jézussal a keresztúton sokkal könnyebb a lelkünkre nehezedő teher.
Golgota – Munkácsy Mihály, az egyik legnagyobb magyar festő Golgota című képe (Kép forrása: wikipedia.org)
Mi történt a Golgotán?
A Golgota hegy Jeruzsálemen kívül található, Jézus kivégzésének helye. Egy régi hagyomány szerint ezen a helyen temették el az első embert, Ádámot. Origenész úgy vélte, hogy Ádám koponyájával áll összefüggésben az elnevezése (Koponya-hegy), amelyre Jézus vére hullott, midőn halálakor a sziklák megrepedtek.
Jézus megfeszítésének helye, amely akkor a városon kívül, egy kert közelében, forgalmas út mentén lehetett, melyhez a sziklasírnak is közel kellett lennie. A hagyomány azt tartja, hogy Nagy Konstantin megtalálta a kereszt helyét, s köréje rotundát, a szent sír fölé pedig pompás templomot építtetett.
Mi történt a Golgotán?
A város falain kívül, a Golgotán Jézus kezét és lábát a kereszthez szegezték.
Egy feliratot helyeztek a feje fölé:
– Ez Jézus, a zsidók Királya.
A forrón tűzött és Jézus ott függött iszonyú kínok nap között. De mindezek ellenére sem gyűlölte hóhérjait.
– Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit tesznek! – imádkozta.
– Ha valóban Isten Fia vagy, mentsd meg magad! - gúnyolódtak a körülötte állók.
Jobb és bal keze felől két gonosztevőt is keresztre feszítettek, vele együtt. Az egyik tolvaj gúnyolódott, a másik viszont ezt mondta: – Mi halált érdemlünk, de ez az ember nem tett semmi rosszat. Emlékezz rám, Jézus, amikor eljössz, mint Szabadító Király!
Jézus így válaszolt: – Ígérem, még ma velem leszel a Paradicsomban!
Jézus édesanyja és tanítványai a közelben álltak. Jézus így szólt Jánoshoz:
–Vidd haza édesanyámat, és gondoskodj róla helyettem!
Délben árnyék takarta el a napot, és három óráig sötétség uralkodott a földön.
–Ó, Istenem, miért hagytál el engem? – suttogta Jézus. Ezután egy hatalmasat kiáltott: Elvégeztetett! – és ezzel meghalt.
Ebben a pillanatban a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. A katonák éppen sorsvetéssel osztozkodtak Jézus ruháin, amikor megremegett lábuk alatt a föld. Halálra rémültek.
– Ez az ember valóban Isten Fia volt! – ismerte el egyikük.
Biztosak akartak lenni abban, hogy Jézus már meghalt, ezért az egyik katona oldalába döfte a kardját. Azután Jézus testét levették a keresztről.
Jézus egyik követője, Arimáthiai József elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét, hogy eltemethesse. Pilátus beleegyezett. József és Nikodémus (Jézus titkos látogatója) mirhával és egyéb illatszerekkel átitatott hosszú gyolcsba göngyölte a testet.
Mária Magdaléna és a többi asszony – akik Galileából követték Jézust, József után mentek, és megfigyelték, hogy a holttestet egy sziklába vágott új sírboltba helyezte. A sír bejárata elé egy nehéz követ hengerített. Péntek este volt, de a naplementével elkezdődött a zsidó szombat. Így az asszonyok eltávoztak a sírbolttól, hogy illatos kenetet készítsenek, amivel majd a szombat eltelte után bebalzsamozhatják Jézus testét.
A zsidó főemberek őrséget kértek Pilátustól. Lepecsételték a követ, és katonák vonultak ki a sírbolt őrzésére.
Részlet a Gyermekbiblia című könyvből.
