Nem a bűbájos Esmeralda, hanem a lángok táncoltak a párizsi Notre-Dame közel ezeréves gerendái között. Nem Quasimodo lovagolt a toronyban felfüggesztett harangokon, hanem a közelben fenyegető tűz készült birtokába venni a páratlan kincseket. És nem Claude Frollo átka szállt az ég felé, hanem sistergő szikrák özöne sziporkázott egyre feljebb, egyre magasabbra.
Kislánykorom olvasmányának felejthetetlen tárgya készült hamvába halni. Lélegzet-visszafojtva meredtem a tévé képernyőjére. Szinte lángolt a készülék, bárhová kapcsoltam, csak a tűz pokoli fénye világított.
Egyszer szerencsém volt, én is eljutottam Párizsba. Csak a Notre-Dame-nál lehetett a városnézést kezdeni. Az zakatolt a fülemben, nem halhatok meg anélkül, hogy ne keressem eldugott zugokban a „Végzet” feliratot, amit a főesperes vésett kétségbeesett kézzel a falba, ne lássam közelről a vízköpő szörnyeket, ne érintsem a kőcsipkéket. És most mindez veszni látszott.
A lángok egyre magasabban csapkodtak a templomhajó boltozata felett, az észbontó magasságba emelkedő huszártorony teljes hosszában lángolt, izzott a sötét égbolt háttere előtt, és egy kétségbeesett pillanatban megroggyant és ledőlt. Vége a világnak.
Egész Párizs a tüzet nézte. Lent, a Cité környező utcáiban percről percre gyűlt a tömeg. Fájdalmas döbbenet árnyékolta az arcokat, kétségbeesés és lemondás. Ég a Notre-Dame! Párizs lelke, a szépség és szellem központja, a kereszténység évezredes bástyája, a franciaországi utak nulladik mérföldköve. Mit lehet itt tenni? A viharos erővel zúduló vízsugarak nyom nélkül tűntek el a gyehennai tűzben. Órákon keresztül záporozott a víz az agresszív lángokra, és úgy látszott, hiába.
Mégsem volt hiába. A tornyok megmenekültek, de még nem tudni, hogy a hő milyen kárt tett bennük. Sikerült megmenteni a főszerkezetet, épen maradtak a Notre-Dame nagy művészeti kincsei, ereklyéi, és az orgona is átvészelte a tüzet. A templomhajó beomlott mennyezetét helyre fogják állítani. A nemzetközi összefogás és talán egy évtized elég lesz rá. Mert a Notre-Dame-nak újra fel kell épülni.
Ahogy Bernard-Henri Lévy író, filozófus mondta: „...Reméljük azt, hogy a Notre-Dame áldozata képes lesz felébreszteni az elszenderedett öntudatokat, és hogy e katasztrófán keresztül felismerjük: Európa éppen ezt a nagy művészetet, ezt a veszélyben lévő örökséget, az intelligencia ragyogó, közösen birtokolt példáit jelenti – és hogy mindez túl fontos ahhoz, hogy hagyjuk, hogy mindenféle pirománok szétszakítsák a templomok, a paloták és a szépség építőinek népét, az európai népet. Ez a Notre-Dame leckéje.”
