Lassú élet: mindent a maga idejében

A modern élet legfőbb jelszava lassan – a lassulás lesz. Slow life – lassú élet! Éljünk, együnk, öltözködjünk úgy, mint a régi, komótos világban. 

Mert a gyorsaság olyan, mint a kábítószer. Egyrészt tudjuk, milyen mámorító érzés tud lenni a száguldás (akár csak autón vagy sítalpon). De Mindig és Naponta mániásan pörögni – attól lógatjuk csak később depressziósan a fejünket! A nagy rohanás inkább büntetés. Az ember egyszerűen nem erre van teremtve. Már Salamon király is megmondta: „Ideje van a születésnek, és ideje a meghalásnak, ideje az építésnek, és ideje a bontásnak, ideje az ölelésnek, és ideje a gyűlöletnek.”

Minden összekeveredett 

Világunk zűrzavaros világ. Pedig az kellene, hogy kijelölt ideje legyen a munkának, a közös ebédnek, vacsorának, a magányos sétáknak, az alvás előtti olvasásnak… Sajnos, a valóság egészen más: a munkahelyünkön gyakran fecserészünk (de nem ám a kollégákkal, hanem a Facebookon), és nem dolgozunk, vacsora közben azon gondolkodunk, mit kell még ma elvégeznünk, az ágyból utaljuk át a pénzeinket internetbankingen keresztül, és rohamtempóban hétvégeken végezzük el azokat a munkákat, amikre hét közben nem volt idő. 

Mindig máshol jár az eszünk, soha nem azzal foglalkozunk gondolatban, amit éppen csinálunk. Az ostobaság csúcsa a Sleep Learning, amellyel a hiszékeny embereket ámítják: a nap utolsó nyugodt óráiban, alvás közben tanuljanak… Mert az embernek mindig többet és többet kell teljesítenie, s ha lehet, sok dolgot csináljon egyszerre! A sietség ma már össznépi őrület – ugyanakkor néha vicces is. Vegyük például a „the fast thinker” jelenséget, ami a médiában felettébb divatos. Megjelenik a Reutersnél egy „villámhír”, és a szerkesztő azonnal kapja a telefont, és leakaszt a szögről egy szakembert, aki egy fél órán belül már nyilatkozik is a stúdióban. Szegény, azt sem tudja, miről van szó, igazán senki sem figyel oda arra, amit mond, hisz elárasztanak minket a negatív és képtelen hírek, de a média kényszeresen teljesített – azonnal reagált a hírre. 

A gyorsaság olyan, mint a só – szükség van rá, de elég belőle egy csipet. A mindennapi életben életveszélyes a felfokozott tempó.

Carl Honoré A lassúság dicsérete című könyvében kegyetlen tisztánlátással fogalmaz: „Sok családban a kommunikáció a hűtőszekrényre tapasztott cédulákon zajlik, mert minden családtag máskor jön haza, és máskor megy el. A fejlett ipari országokban az iskolás gyerekek üres lakásba mennek haza, nincs otthon senki, aki meghallgatná őket, mi történt velük aznap, minek örültek, mitől féltek.” A rohanó életvitelnek nemcsak testi és lelki egészségünk látja kárát, hanem leromlik egész életünk minősége. Mert ha boldogok akarunk lenni, sok időt kell eltöltenünk szeretteink társaságában. A kapcsolatokra kell időt szánni, sok időt – nem a kényszeres rohanásra. 

Szegény „szupergyerekek” 

A kérdés már régen nem az, hogy „hol” játsszanak a gyerekek, hanem az, hogy „mikor”. Carl Honoré egy amerikai példát idéz. Két kislány áll a metróállomáson, kezükben határidőnapló. Azt mondja egyik a másiknak: „Rendben, akkor én egy órával későbbre teszem a balettet, a tornát átteszem egy másik napra, a zongorát pedig lemondom. Te tedd át a hegedűt keddre, és töröld a focit. Akkor tizenharmadikán, szerdán 15.15-től 15.45-ig lesz időnk játszani.” A gyerekeknek nemcsak arra van szükségük, hogy megtanuljanak hegedülni, zongorázni, balettozni és repülőt modellezni, hanem arra is, hogy „semmit se csináljanak”: játszogassanak, álmodozzanak, az első szerelmen gondolkozzanak, vagy éppen lefőzzék egy jó ötlettel utálatos osztálytársnőjüket. Mindehhez idő kell, szabadidő. Nem csak szakkörök. Néha az az igazi élet, mikor csak úgy elvagyunk egymás mellett, semmi sem történik, levél se rezzen, s mi csak vagyunk, elvagyunk... 

A gyerekek általános dresszúrája nagyon nem tetszik a szakembereknek (meg az értelmesebb szülőknek sem). A pszichológusok már megkongatták a vészharangot, ugyanis ötéves (!) gyerekek is megjelentek a rendelőjükben lelki zavarokkal, depresszióval, ami a folyamatos stressz, a hajszoltság, a szabadidő hiánya miatt alakul ki bennük.Javaslatuk egyértelmű: hagyjuk a gyerekeinket semmit sem csinálni, ténferegni, ejtőzni – és adjuk meg ugyanezt magunknak is!

A ’slow’ annyit jelent: lassú 

Az utóbbi években egyre hangosabban mondják a magukét azok az emberek, akik nem akarnak negyvenévesen infarktust kapni, nem akarják tönkretenni a gyerekeik gyermekkorát. A mozgalom Olaszországból indult el a Slow Food fogalmával, amelyet Carlo Petrini hirdetett meg 1989-ben Rómában. Az újságírót a város történelmi központjában, a Spanyol lépcső tövében működő McDonald’s gyorsétterem dühítette fel. Elhatározta, hogy ellentámadásba lendül. Sikerült neki – a Slow Food ma nemzetközileg elismert, sikeres mozgalom, nálunk is vannak lelkes követői. Legfőbb eredménye egy ősidők óta ismert elmélet, a „lassú evés” bevezetése, amely kimondja, hogy milyen nagyszerű lassan, komótosan, örömmel enni, együtt a családdal, és az asztalra azokat a termékeket tenni, amelyek otthon és a közelben teremnek meg.

A mozgalom követői azokat a vendéglőket, cégeket, farmokat és termékeket részesítik előnyben, amelyek fő jelszava a regionalitás: étkezz szezonálisan és regionálisan. Egyél azt, amit nagyapáid ettek, ami itt helyben megterem, mert az az egészséges! Nagy eredmény, hogy ezáltal sok helyi terméket, ételt, szokást sikerült megmenteni vagy újrateremteni egy olyan világban, ahol a szupermarketek világuralomra törnek, miközben a nagy láncokban kapható élelmiszerekről nem tudjuk, honnan származnak, és mit tartalmaznak. A kakaó növényi zsiradékból áll, a parasztszalonnába gyorsítókat és vizet injekcióztak...

A Slow Food csak az első fecske volt. Tíz évvel később csatlakozott a mozgalomhoz a Cittàslow. A gyilkos munkatempót diktáló Japánban egyre nagyobb népszerűségre tesz szert a Lusták Klubja hálózat, az Egyesült Államokban a Long Now Fundation, és ahogy múlnak az évek, ezrek és ezrek csatlakoznak a „lassúság filozófiájá”-hoz.

A szervezeteknél azonban fontosabb maga a program, amely a médiának köszönhetően lassan, de biztosan megváltoztatja a betegesen felgyorsult élettempójú emberek gondolkodását. Az utóbbi évtizedben divatossá vált a „lassulás” mozgalma, és az is lehet, hogy nincs messze az idő, amikor a nagyvárosok utcáin loholó embereket a „normálisak” kinézik maguk közül. Bárcsak már ott tartanánk!

Gazdaságosabb időbeosztás 

Ma már nagyon sok ember rájött arra, hogy semmi eget rengető dolog nem történik, ha a hétvégére kikapcsolják a mobiljukat, és a notebookot is elsüllyesztik a szekrény mélyére. Azonkívül, hogy kitisztul a fejük, könyvet olvashatnak, megfőzhetnek egy ebédet, kirándulhatnak a családdal. Már a politikusok is észrevették, hogy az emberek gondolkodása ebbe az irányba mozdult el, és igyekeznek ilyen törvényeket, rendeleteket hozni. Franciaország jár legelöl, ahol pár éve már bevezették a 35 órás munkahetet.

Hasonló munkaidő-korlátozást terveznek Hollandiában és néhány nagyvállalat más országokban is. Mindenhol csodálkozva állapítják meg, hogy a rövidebb munkaidőben sokkal eredményesebben, összeszedettebben dolgoznak az emberek – rövidebb idő alatt jobb teljesítményeket érnek el. Úgy látszik, a kevesebb stressz több ötletet, nagyobb munkakedvet eredményez. Ha ugyanis az ember lassúbb tempóra kapcsol, azt veszi észre, hogy a munka nem is annyira nehéz és nem olyan bonyolult, mint amilyennek az első percben látta.

Vissza a régi szép időkbe

• Főzés
  Kezdjünk el otthon főzni. Sikeres és híres asszonyok (Angela Merkel, filmcsillagok) emlegetik egyre gyakrabban, mennyire jót tesz nekik a konyhában eltöltött idő, kitisztítja a fejüket. Sok nő azt a kifogást hozza fel, hogy neki sokkal fontosabb dolga van, mint főzni és mosogatni, neki erre nincs ideje. A Született feleségekre persze van, ugye?

• Kötés
  A kézimunka balzsam a lélekre. Nagyon sok nő évekkel ezelőtt, talán a szülési szabadsága alatt fogott a kezébe utoljára kötő- vagy horgolótűt. (A kabátka azóta is befejezetlenül pihen a fiók alján.) A kötés ma nagy divat szerte a világban. Köt Julia Roberts, kötnek a híres menedzserek, kötőtű csattog a sokat utazó üzletasszonyok kezében a repülőn, vonaton. A kéz automatikus mozgása megnyugtat, kisöpri a fejből a haszontalan gondolatokat, a hasznosság érzetét kelti. A kötés a modern ember meditációja.
• Jóga
  Az Egyesült Államokban a statisztikák szerint több mint 20 millió ember jógázik, ami a felnőtt lakosság 9 százaléka! Ők már rájöttek, hogy a rohanó életvitelt a jóga ellensúlyozza leghatékonyabban. 2008-ban mindössze 14 millió ember jógázott Amerikában! Hasonlítsuk csak össze… Mást is bizonyít a jóga közkedveltsége, azt, hogy mennyire szükségünk van a lassításra, a nyugalomra, az elmélyedésre. Tartsuk ezt észben!
• Kertészkedés
  Thomas Moore amerikai pszichoterapeuta azt mondja, nemcsak a kerti munka vagy maga a főzés segít a lelki egyensúly helyreállításában, hanem már ilyen tárgyú könyvek, képeslapok olvasása is. A kerti munka, a növények közelsége nyugtatja, lecsendesíti a testet és a lelket. Kész istenáldása.
• Olvasás
  A világ újra visszatalált az olvasáshoz, a nyugati világban gombamód szaporodnak az olvasókörök. Értelmiségi körökben faux pas-nak számít, ha valaki nem olvasással tölti az estét, hanem a Facebookot nyaggatja. Hány ember mondogatja, hogy az olvasásra nincs ideje! Pár év múlva már mindenkinek lesz, ha nem akarja kockáztatni, hogy a többiek lenézzék.