Lehet úgyis valaki szerzetes, hogy közben megmarad világinak? Lehet. Ők a világi rend. És nők, nők! Beszéljünk róluk!

Ferenceseket keresünk – mondtam Editke mamának. Kérem, segítsen nekünk! Jaj, ő itt nem ismer senkit, válaszolta. Ám itt vannak Boriskáék! Róluk írjunk, ők a harmadik rend. Így tudtuk meg, hogy léteznek világi ferencesek. És nem csupán a kívülállók, hanem a buzgó templomba járók sem nagyon ismerik őket. Pedig igen sok munkát elvégeznek. Névtelen, néma hősök ők, szinte láthatatlanok. Jótékonykodnak, gyűjtenek, jót tesznek a szegényekkel és idősekkel, és értünk imádkoznak.
Mert egy rend is lehet világi! A történetük pedig 1221-ben kezdődött. Assisi Szent Ferenc ekkor alapította meg a ferences rendet. Nagy hatással volt Assisi Szent Klárára, aki a klarisszák rendjének volt az alapítója: ők lettek a ferences rend női ága. Ám egy harmadik ferences rend is alakult, mégpedig Assisi Szent Ferencnek a világi híveihez írt levele alapján. A levélből regula lett, és mai formáját 1978-ban nyerte el. A harmadik rendből ekkor lett a ferences világi rend

Ezek a nők és asszonyok hétköznapi életet élnek, közben csendben teszik a dolgukat. Ahogy az érsekújvári Farkas Mária (78) is. 
– Emlékszem arra a napra, mikor mise után Flórián atya kijelentette: aki érdeklődik a rend iránt, kövesse őt a kolostor nagytermébe – kezdi a beszélgetést. – Ez 1992-ben volt. Szóltam Juli barátnőmnek, hogy tartson velem. Négyen voltunk magyarok a közösségben. Pár évire rá megérkezett Teréz nővér, aki jelezte, hogy náluk, Pozsonyban megalakult a magyar nyelvű rend. Úgy gondoltuk, hogy mi is követjük a jó példát. Teréz nővér utána is gyakran eljárt hozzánk, ilyenkor a kolostor nagyterme megtelt érdeklődőkkel. Sajnos, az utóbbi években elfogytunk. Megint csak négyen vagyunk. Az egyik tagunk beteges, már nem megy el otthonról. Minden hónap első szerdáján jövünk össze. Néha Udvardról és Zsitvabesenyőről is csatlakozik hozzánk egy-egy asszony. Orbán Márk atya a lelki vezetőnk, aki Gyöngyösről jár közénk. Márk atya 75 éves, de igen tevékeny. Bejárja az egész déli régiót. Kora reggeltől úton van, több helyre is ellátogat. Zsérén gyóntat és szentmisét is tart. Egy órát tartózkodik a városban, majd indul tovább. Az összejöveteleken általában imádkozunk, beszélgetünk. Ránk bízza a témát. 

indul_20.jpg
A tau bőrláncán a három csomó a tisztaságot, a szegénységet és az engedelmességet jelképezi

Ki tartozhat a rendbe?
A ferences szerzetesek lelki asszisztenciát nyújtanak a világi rend számára, segítve a közösségépítést. A belépés ismerkedéssel kezdődik, ami egy évig tart. Ezt noviciátusnak, újoncképzésnek nevezik. Ezt követi az egyéves fogadalom, majd ennek letelte után a végleges fogadalom. A világiak a fogadalomtétellel megkapják a regulát és a tau nyakláncot. A bőrláncon a három csomó jelképezi a ferencesek fogadalmát: a tisztaságot, a szegénységet és az engedelmességet.
– Míg a szerzetesek az övükön hordják a három csomót, számunkra, világi emberek számára a tisztaság jelképes, hiszen családosként éljük életünket – magyarázza Mária Poláková (51) az újvári szlovák világi ferencesek minisztere. – Feladataink között szerepel a jótékonykodás. A testvérekkel gyűjtöttünk ruhákat, tartós élelmiszert, de ma már ezt a Szent József Egyházi Karitász végzi a városban. Már idősek vagyunk, nem bírunk annyit, mint azelőtt.
Megtudom, hogy Mária a magyar és a szlovák közösségnek is tagja. És igen, itt is a szlovák a fiatalabb és aktívabb közösség. A helyi szlovák közösséget érsekújvár-párkányi közösségnek nevezik, és a nyugat-szlovákiai régióhoz tartozik. A magyar közösségek pedig egytől egyig a magyar régióhoz tartoznak. 

borbala.jpg
Borbála

A dunaszerdahelyi Csörgő Borbála (76) már több mint húsz éve dolgozik a rendben. Tíz évet nyugodtan letagadhatna a korából, beszélgetés közben elevenen csillog a szeme. Tevékeny emberrel van dolgunk, jól látjuk! Ma ő a miniszter: tizenegy tagjuk és három várományosuk van. (Háromévente választják meg a helyi tanácsot, amely miniszterből, miniszterhelyettesből, titkárból és pénztárosból áll.) Úgyszintén Márk atya a lelki asszisztensük. Csütörtökönként jön, és kilenctől egy óráig van velük. Az ő buzdítására kezdtek el anno jótékonykodni. Szerdahelynek a ferencesek adták adományozásból az első leckét. 

– Gyakran beszélgetünk Szent Ferenc életéről. Számomra példaértékű, hogy mindenkihez alázatos maradt – mondja Borbála. – Sajnos, idősek vagyunk, már minden nehézkesebben megy. Felkutatjuk a szegényeket, mert a szegénység rejtőzködő. Például egy édesanyának, aki egyedül nevelte fogyatékos gyermekét, nem volt pénze villanyórára. Sikerült találnunk egy adakozót, aki megvásárolta neki. Az édesanya mérhetetlenül hálás volt. Azóta is igyekszünk támogatni őket. Néha csak kis lépéseket teszünk: segítünk az idősebbeknek cipelni a táskát, átkísérjük őket az úttesten, vagy hazakísérjük őket a templomból. Mi is idősek vagyunk, tudjuk, mily sokat jelent az ilyesmi.
A világi ferencesek minden évben összejönnek az országos háromnapos találkozón, amit káptalannak neveznek. Kis kiruccanás ez, mert közben van idő ismerkedni: annyira jó tudatosítani, hogy nincsenek egyedül. Idén Imregen voltak, jövőre Losoncra mennek. Az országos miniszterük Leleszről van. – A tevékenységek mellett mindennap mondunk zsolozsmát. Reggel 5 óra körül olvasmányos imaórával kezdünk, majd hét óra tájt reggeli dicséretet végzünk, délben, délután 5 óra körül és 11 órakor is dicséretet mondunk. Ezt mindenki maga végzi. Kedd délutánonként együtt imádkozunk, egyre több hívő csatlakozik.
– A szentmise előtt szeráfi rózsafüzért imádkoznak, ami Szent Ferenc rózsafüzére, és hét tizedből áll. A misén pedig zsolozsmát mondanak, amelyben többféle ima és evangélium is van.
– Nyugdíjasok vagyunk, így a pénzünk kevés. Ám vannak segítőkész emberek. Az üzletektől rendszeresen kapunk élelmiszert szétosztásra. A hívek is gyakran megtámogatnak. Szerencsére bíznak bennünk – mondja örömmel Borbála. A templomi munkálatokba is bekapcsolódnak: takarítanak, vasalnak, hímeznek, díszítik az Úr házát. A dunaszerdahelyi Mindenszentek templomába készült keresztút egyik stációja szintén az ő gyűjtésük nyomán jött létre. – Fontos, hogy odafigyeljünk embertársainkra – mondja búcsúzóul Borbála. S még hozzáteszi: aki pedig úgy érzi, azonosulni tud a közösség szellemiségével, bátran keresse meg őket. Szeretettel fogadnak minden érdeklődőt. 
ando, néva

ferenc.jpg

Madarakkal beszélgetett
A ferencesek annak idején nagyon népszerűek voltak. Talán azért, mert szegénységet fogadtak, s igazán segíteni akartak az embereken. Szinte „divatba jöttek”, mindenki  hozzájuk akart csatlakozni. Ferenc 1182-ben született, gazdag családból származott, apja előkelő kereskedő, kelmeárus volt, édesanyja pedig igazi nemesasszony. Születésekor a Giovanni (János) nevet adták neki, ám amikor az apa hazatért útjáról, Ferencnek nevezte el fiát, Frankhon szeretete miatt. Ferenc születése napján egy ismeretlen, öreg zarándok tért be a házukba, karjába vette a gyermeket, és nagy sorsot jövendölt neki. Az ifjú Ferenc nemes ifjakkal barátkozott, fegyvert forgatott, több nyelven beszélt, énekelni tanult, habzsolta az életet, költötte a pénzt. Később szülővárosa szolgálatában Ferenc fogságba került több társával együtt, és egy évig rabságba kényszerült. Szabadulása után még nagyobb kanállal falta az életet. Újra fegyverbe szólították, ám súlyos láz tört ki rajta, ezért visszatért Assisibe. Fegyverzetét egy szegény embernek ajándékozta, majd megtért. 

Úgy tartják, ekkor „jegyezte el magát a szegénységgel”. Nem tartott több lakomát, nem találkozott többé nemes ifjakkal, helyette Rómába indult zarándokútra. Ott öltözetét egy koldus gúnyájára cserélte, és belekóstolt az igazi szegénységbe. Régi barátai, persze, kigúnyolták, édesapja pedig megverte, és bezárta őt a ház sötét zugába, majd feljelentette a magisztrátusnál. Az egész város rajta nevettet, mikor apja nyilvánosan kitagadta őt az örökségéből. Ferenc alázatosan levette ruháit, és apjának adta. Mezítelenül állt mindenki előtt, és azt mondta, csak a mennyei Atyához kíván ezután tartozni. Ekkor már senki sem gúnyolódott rajta, a püspök pedig a palástjával takarta be őt. 

Ferenc ezután adományokat gyűjtött. Rendkívül szeretett énekelni, a nép pedig isten szegényének nevezte el őt. Követői is akadtak, szám szerint 11, akikkel Rómába mentek, hogy a pápa áldását kérjék. Egyre többen csatlakoztak hozzájuk, és rendet alapítottak. Ez lett a ferences rend. Az emberek nagyon szerették Ferencet, aki mindig derülátó és vidám volt. A legenda szerint értett az állatok, különösen a madarak nyelvén. Gyakran elvonult a világ szeme elől, hogy gondolataiba merülhessen. Betegségében is mindig mosolygott, és az Istent dicsérte. Imádkozott hozzá, énekelt, így született meg a Naphimnusz is, mely legismertebb írása. Testén viselte Jézus szenvedésének szent jeleit, vagyis stigmatizált volt. 1226-ban tért örök nyugalomra, mikor is pacsirtaraj szállt le kunyhója tetejére, mely hangos éneklésbe kezdett. 

szent-klara.jpg
Ferenc női követője, Szent Klára

A ferences rendnek több ága is van, mint a minoriták, a kapucinusok,  illetve a klarisszák. Az általunk legismertebb ferences rendi szerzetes pedig az erdélyi Böjte Csaba.
–de–

web-bannerek-hirlevel-01_6.jpg