Szitás Veronika (28) kereső ember, dolgozott régiségboltban, festett, rajzolt, egyszóval rendkívül sokoldalú. Ma kisgazda. Kassán nem érezte száz százalékig otthon magát; mint mondja, az állatokkal komplikációmentesebb az élet.
Vendégi, ahol él, „egy csodafalu, ahol az emberek még beszélgetnek egymással, az idősek és a fiatalok tisztelik egymást”. Mindig vágyott arra, hogy állatokat tartson, a lótartás pedig örök álma. Alsólánci nagymamájától tanulta, hogyan kell bánni a jószággal. Veronika egészen 23 éves koráig Kassán élt, a Covid alatt aztán kiköltözött vidékre: Bódvavendégiben megvett egy parasztházat udvarral. Az állatoktól kamatostul visszakapja azt a szeretetet, amit nekik ad.
Veronika nem laikus állattartó, túl van már egy farfekvéses ellésen. Azért lett kecskéje, mert igazából tehenet szeretett volna, de a szénabetakarítás nagy munka, s a tehén többet eszik, mint a kecske.
„Először kinevettek, hogy kecskét tartok, miközben nem tudok fejni. Általában két kézzel fejünk: az elején fejés közben csak az egyik kezemre tudtam figyelni, a kézizmaim is gyengék voltak. Aztán megtanultam, s arra is rájöttem, hogy melyik a méhlepény... A múlt évben bele kellett nyúlnom az anyába, s ki kellett húznom a farfekvéses gidácskát belőle, mert már kifordult az anyakecske szeme.”
„Nem kelek korán, a fejést beállítottuk fél nyolcra. Hétkor kelek, indulok etetni, kiengedem a tyúkokat, utána fejek. Nyolcra kész is vagyok. Utána sorra veszem a teendőimet. Napközben is etetek, mert a tyúkok megszokták, hogy délben is kapnak kis magot, tyúkhúrt; közben viszek kis száraz kenyeret a kecskéknek, zöldet a nyulaknak...”
A kecsketejből sajt, túró, kefir készül; Veronika a kefirt tibeti gomba hozzáadásával készíti.
„Eszek húst, nem vagyok vegetáriánus, de boldog nyulakat, tyúkokat, gidákat szeretnék magam körül látni. Így csak annyit vágok le belőlük, amennyit feltétlenül szükséges.”
Kannibalizmus
Az ártalmatlannak tűnő tollcsipkedés átcsaphat a tyúkoknál kannibalizmusba. Fő kiváltó oka a hiánybetegség: a baromfik így próbálják pótolni a hiányzó fehérjéket, ásványi anyagot, nyersrostot, vitaminokat. Ezt csak súlyosbítja a zsúfoltság, az unalom, hogy nem tudnak tyúk módjára kapirgálni, magot keresni.
Mit tehetünk mi?
Olvassuk el a címkét: a tojáson található szám első jegye jelzi a tartásmódot (3: ketreces, 2: mélyalmos, 1: szabadtartás, 0: bio). Támogassuk a helyi termelőket, akik megfelelő körülmények között tartják a tyúkokat.
Érdeklődjünk: egyre több fogyasztó kérdez rá a boltokban vagy a piacokon, honnan származik a tojás. Szlovákiában 2025-től a legnagyobb élelmiszerláncok már csak mélyalmos, szabadtartású vagy biotartású baromfitojást forgalmazhatnak – erre a Modern Kereskedelem Szlovákiai Szövetségének (SAMO) az elnöke, Martin Krajčovič hívta fel a figyelmet.
MENTETT TYÚKOK BALLADÁJA
Szitás Veronika Bódvavendégiben háztájiban tart tyúkokat, kecskéket, báránykákat, na meg mindenféle más édes és hasznos állatot. Sajtot készít, kecskét fej, betakarít és ketreces tyúkokat ment. Ment? Mi elől vagy ki elől? Ennek járunk utána.
Szlovákiában jelenleg 2,3 millió tyúk él ketreces tartásban. Ezek a tyúkok még soha nem láttak napfényt vagy füvet, sosem kapirgáltak még udvaron, életüket egy zsúfolt A4-es lapnyi területen, mesterséges fényben élik. Ezzel ellentétben a boldog tyúk porban fürdik, ám a szűk ketrecben helye sincs, meg pora sincs. Pedig a kapirgálás a tyúk genetikai öröksége, így forgatja fel a talajt, hogy hozzáférjen a lárvákhoz, fűmaradványokhoz; de kapirgálással alakítja ki a maga mélyedését is a porban, hogy porfürdővel tisztítsa meg a tollazatát. (Fotók: Szaszák György)
Veronika, a szépséges Szitás nővér háztájiban tart mentett tyúkokat.
A szűk ketrecekben a tyúkok nem tudják a természetes tyúkviselkedést gyakorolni, ott minden nap „termelni kell”, vagyis tojni (eme szempontból tehát hatékonyak). Ám a szakadatlan tojástermelésben kimerülnek, így egy év után kiselejtezik őket. Közben antibiotikumokat és orvosságokat kapnak, hogy legalább azt az egy évet kibírják, de utána kérlelhetetlenül lecserélik őket, és újak érkeznek a helyükbe. Nem csoda, hogy némelyek már az autóutat sem bírják ki a tojóházaktól Veronika házáig...
A szerencsésebbeket ugyanis a Veronikához hasonló állattartók felvásárolják, de a többség nem kerül ki élve az ipari tojófarmokról.
– Nálam nagyjából minden második nap tojnak, a tojóüzemekben viszont tápozással, fényterápiával ösztönzik őket, hogy 26 óránként tojást „készítsenek” – mondja Szitás Veronika, aki küldetést vállalt. Szeretne esélyt adni a kiszuperált ketreces tyúkoknak. Így most ezek a megtépázott tyúkocskák az ő udvarán kapirgálnak Bódvavendégiben, itt találkoznak először a széllel, napfénnyel, a hersegő zöld fűvel. Először kapnak személyes törődést, emberi szeretetet. A tyúkok átlagos élettartama 4-8 év – vagy még több, ha tágas udvarban tépkedhetik a lucernát, kapirgálhatják a füvet.
– Mentett tyúkokról még nem hallottunk. Mi volt az örökbefogadás menete? – kérdezzük Veronikától.
– Én neveztem el a kimenekített tyúkicáimat mentetteknek, mert ha nem veszem meg őket, az összeset levágják. Már többször vettem ketreces baromfit. Ezek a tyúkocskák általában úgy nőnek fel, hogy nem látnak természetes fényt, csak műfényt: ezzel a nappal-éjszaka váltakozását szimulálják nekik, s így befolyásolják a takarmányfelvételüket, ösztönzik a tojástermelésüket. Készítettem erről egy videót, utána sokan írtak, hogy ők is szívesen befogadnának ketreces tyúkot.
Olvass tovább: Mentett tyúkok balladája
Nagy Andrea
