Tisztelt szerkesztőség! A férjem hosszú ideig nem törődött, nem foglalkozott velem, mindig minden az ő kedve szerint kellett, hogy legyen. Gyereket sem akart, csak a munkája érdekelte.
Megismerkedtem egy nőtlen, nálam hét évvel fiatalabb kedves, rendes, figyelmes fiatalemberrel, és egymásba szerettünk. Nem tudtam sokáig hazudni, bevallottam a férjemnek, hogy megcsaltam.
KÉRDÉS: Őrjöngött, majdnem meg is vert, és azt kiabálta, takarodjam a házából. Összepakoltam a holmimat, és hazaköltöztem a szüleimhez. Beadtam a válókeresetet. Akkor eljött utánam, és könyörgött, próbáljuk meg újra. Tudtam, hogy már nem szeretem, mégis az ágyban kötöttünk ki. Utána elment, és nem jelentkezett egy darabig.
Nagyon rosszul éreztem magam, mert szeretem a barátomat. A történteket elmeséltem neki, és szerencsére megértett. A férjem ismét jelentkezett, beszélni akart velem, és megint minden ugyanúgy történt. Rettenetesen szégyelltem magam. Harmadik alkalommal aztán azt mondtam neki, hogy találkozzunk egy kávézóban. Könyörgött, ígérgetett fűt-fát, azt mondta, gyereket akar tőlem, költözzünk újra össze. Teljesen összezavart. Már nem akarok találkozni vele, mert elkezdtem félni tőle. Állandóan üldöz: hívogat, üzeneteket küld. Néha úgy érzem, vissza kellene költöznöm hozzá, akkor talán békén hagyna. Pedig szerelmes vagyok a barátomba.
Jelige: Két tűz között
VÁLASZ: Úgy látszik, az ön férje egy pszichopata. A legjobb lenne a lehető leghamarabb megszabadulni tőle, mert már komolyan manipulálja önt, és ez nem vezet semmi jóra. Ha szereti a barátját, aki a levele szerint tisztességes ember, akkor minél hamarabb váljon el a férjétől. Ajánlatos lenne a találkozásokra is együtt menni, és nem ártana megváltoztatni a telefonszámát. A történtek miatt ön bizonyára nagyon zaklatott állapotban van, de nem szabad közel engednie magához a gondolatot, hogy visszaköltözzön a férjéhez.
Tudnia kell, hogy ha visszatérne hozzá, az élete elviselhetetlenné válna. Manipulálná, megalázná, terrorizálná önt, és reménye sem lenne arra, hogy valaha megszabaduljon tőle. Az élet adott önnek egy esélyt, megtalálta a szerelmét – ne veszítse el!
KÉRDÉS: „Azt vettem észre, hogy a férjem már elég hosszú ideje nem mondja ki a nevemet. Szóvá is tettem neki, de nem használt. Megkértem, mondja ki a nevemet, de képtelen volt rá. Csak „te” vagyok neki, és mások előtt sem szólít meg. Nekem ez nagyon rosszulesik. Mit tegyek?”
Irén
VÁLASZ: Kezdeményezzen beszélgetést, de lehetőleg ne vádolja őt. Egyszerűen csak mondja el neki, mit érez, és kérdezze meg tőle, nincs-e mostanában valami gondja, ami bántja. Talán először nem mond majd semmit, ezért legyen egy kicsit türelmes, és próbálkozzon újra! Egy idő múlva egész biztosan meg tudja majd ítélni, komoly baj van-e a férjével. Amennyiben minden beszélgetést elkerül, nem hajlandó az együttműködésre, keressen fel egy pszichológust vagy a házassági tanácsadót!
KÉRDÉS: „Az anyósom az idegeimre megy. Sajnos együtt kell laknunk vele és az apósommal, mert még nem gyűlt össze a pénzünk lakásra. Amúgy rendes emberek, csak állandóan kuporgatnak – főleg az anyósom. Pedig nem kéne nyomorogniuk, hiszen annyi pénzük van, hogy nem kell nélkülözniük. Tartanak háztájit, a kertjük is nagy. Az még nem is izgatna, hogy ők mennyire zsugoriak, de az anyósom állandóan beleszól abba, amit csinálok. Nem dobhatom ki a szemétbe a margarinos dobozt, hanem mindegyiket ki kell mosnom, és félreraknom. Ugyanezt kell tennem a műanyag zacskókkal is, sőt a lyukas zoknikkal és harisnyákkal is. A ház már úgy néz ki, mint egy szeméttelep – alig lehet mozogni a sok üres műanyag és kartondoboztól, zacskóktól, egyéb kacatoktól. Mást se hallok tőle, csak azt, milyen tékozló vagyok, és az utóbbi időben már a férjem is ezt szajkózza. Kihez forduljak segítségért?”
Alica
VÁLASZ: Az anyósának nagy valószínűség szerint kényszerbetegsége van. A kényszerbetegség genetikailag öröklődhet, de hátterében lehetnek biológiai és pszichológiai tényezők is. Tehát a rokonok, utódok is lehetnek kényszerbetegek (nem kizárt, hogy a férje is érintett). A gyűjtögetés, értéktelen kacatok felhalmozása kényszercselekvés, a szorongásos betegségek egyike, amely egyébként jól kezelhető. Az anyósa nem azért gyűjtöget, hogy a környezetét vagy önt bosszantsa, hanem azért, mert beteg. De ne engedje, hogy önt is bevonja a kényszereibe. Okvetlenül beszélje rá, vagy érje el valamiképpen, hogy keressen fel egy szakorvost, egy pszichiátert, a kényszerbetegségek ugyanis ma már kitűnően gyógyíthatóak!
Póda Erzsébet
