Mostanában elég gyakran szóba kerül az önimádat, közkedvelt szóval a nárcizmus. Milyen megnyilvánulásai vannak ennek a személyiségzavarnak? Miből vehetjük észre mégis, hogy nárcisztikussal van dolgunk?
A rákos betegek vagy más súlyos betegségben szenvedők gyakran hallanak ilyen és ehhez hasonló kijelentéseket: „azt hiszem, ez a betegség figyelmeztetni akar valamire”, „ez annak a jele, hogy lassítanod kell”, „változtatnod kellene az életeden”.
Kinyomom a hasam. Behúzom. Oldalra fordulok, kinyom, behúz. A hasamon két kocka, de olyanok, mint a zselatinos sütemények: remeg a tetejük. Mégis szépnek látom őket, mert „enyém sütik”. Egy öninterjú következik arról, hogyan pánikoltam be a szülés után, és kötöttem végül egy egészen jó kompromisszumot önmagammal.
Az ember és körülötte a világ a válságokon edződik – mondják a közgazdászok. A görög „krízis” szó eredeti jelentése nem negatív, hanem ez: fordulat, változás, s a változás jó is, rossz is lehet.
Vannak napok, amikor fáj. Amikor ott, legbelül nem stimmel valami. Az ember csak bámul maga elé, s nem érti, mi történhetett. Hogy lehet, hogy a minap még...
Az ismert pszichológus, Szendi Gábor A nő élete – mit hoz a jövő című könyvében ismét velünk, nőkkel foglalkozik. Vajon mi ösztönözte arra, hogy ismét a gyengébbik nem életét kutassa?
Ugye, mindenki találkozott már olyan emberrel, aki nem győzte dicsérni önmagát? A magyar ezt kissé nyersen így fejezi ki: Az öndicséret büdös. Jelezve, hogy mennyire idegesítő ez a viselkedés.
Érdemes „belehallgatni”, megtapasztalni, hogy milyen élményt adhat egy koncert, mikor velünk szemben egy egész szimfonikus zenekar játszik. Vendégünk Keszőce Judit zenepedagógus és zeneterapeuta.
"Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni."