Lélek

Kinyomom a hasam. Behúzom. Oldalra fordulok, kinyom, behúz. A hasamon két kocka, de olyanok, mint a zselatinos sütemények: remeg a tetejük. Mégis szépnek látom őket, mert „enyém sütik”. Egy öninterjú következik arról, hogyan pánikoltam be a szülés után, és kötöttem végül egy egészen jó kompromisszumot önmagammal.

Vannak napok, amikor fáj. Amikor ott, legbelül nem stimmel valami. Az ember csak bámul maga elé, s nem érti, mi történhetett. Hogy lehet, hogy a minap még...

Miből lehet megtudni, hogy korosztályt váltottunk, átléptünk a középkorúakhoz?

Ugye, mindenki találkozott már olyan emberrel, aki nem győzte dicsérni önmagát? A magyar ezt kissé nyersen így fejezi ki: Az öndicséret büdös. Jelezve, hogy mennyire idegesítő ez a viselkedés.