Egyszerre idézi a mediterrán nyarak hangulatát, a nagymama ruhásszekrényének illatát, sőt a természetgyógyászat alappillére is? Vajon mi lehet az? Természetesen a levendula! Ez idő tájt van a szezonja a levendulavirágzásnak, a lila színű mezők pedig ámulatba ejtik az embert Provence-tól Tihanyon át, egészen a japán Hokkaidóig. Sokoldalú felhasználhatósága népszerű fűszer- és dísznövénnyé teszi, és nemcsak a gyógyászatban, hanem a gasztronómiában és a kozmetikai iparban is találkozhatunk vele.
A levendula a Földközi-tenger partvidékéről származik, nevét pedig a lavare, azaz mosni szóból kapta. Talán éppen azért, mert az ókori rómaiak ruhák tisztítására és illatosítására használták. A középkorban a szerzetesrendek (mint például a pannonhalmi bencések) gyógy- és fűszernövényként termesztették, a reneszánsz korban pedig a nemesi udvarok elengedhetetlen díszévé vált. Hazai elterjedése az 1920-as években kezdődött dr. Bittera Gyula gyógynövényszakértő vegyészmérnöknek köszönhetően, aki elkezdte nagyüzemileg betelepíteni.
Egy kis levendulaismeret
Amit mi levendulaként ismerünk, az az évelő félcserje, melynek latin neve lavandula angustifolia, vagyis közönségeslevendula. Lila, ritkábban fehér vagy rózsaszín virágai vannak, több mint 40 fajtája ismert. Kellemes illatát az illóolajok adják, és sokan nem tudják, de nektárja miatt kiváló méhlegelő. Európában Dél-Franciaország, azon belül is Provence tartománya büszkélkedhet a legszebb és leghíresebb levendulamezőkkel, valamint modern feldolgozóüzemekkel. Szép számban elterjedtek még Németországban, az angliai Norfolkban, Észak-Amerikában pedig Sequim városát nevezik a levendula fővárosának. A japán Hokkaidó szívében, Furano város környékén is ámulatba ejtő „lila tengereket” találunk, ha épp arra járunk.
A levendula rendkívül hálás növény, kezdő kertészeknek is sikerélményt nyújt. Tavasszal vagy ősszel érdemes telepíteni, a töveket 30-40 cm távolságra ültessük egymástól. Évente egyszer, virágzás után kell visszametszeni. Jó szárazságtűrő (a pangó vizet azonban nem szereti), s ha elegendő napfényt kap, akkor csodálatos bokrokkal és utánozhatatlan illattal örvendeztet meg bennünket.
Ráadásul kert híján ládában vagy cserépben is nevelhető, így a balkonkertészeknek sem kell lemondaniuk csodás látványáról. Hosszú életű, így társaságát akár 15-20 évig is élvezhetjük.
Miért olyan különleges a levendula?
A levendula ugyan nem csodaszer, de számos, egészségre gyakorolt pozitív hatása ismert: illóolaja nyugtat, csökkenti a stresszt és segít az elalvásban. Gyakran használják az aromaterápiában is, fürdősók, masszázsolajok összetevőjeként, de kozmetikumokban is egyre gyakrabban felbukkan. Szárított formában, ruhák közé helyezve nemcsak illatosít, hanem kiváló molyirtó is. (Emlékszem, a nagymamám kabátjai között mindig leselkedett egy-egy apró levendulás zacskó…)
A lila szín a nyugalom és a békesség jelképe. Szépsége számos képzőművészt megihletett: köztük van a híres Jackson Pollock Levendulaköd című festménye is. Bár konkrét levendulaszínt nem tartalmaz, egy művészettörténész szerint a fekete, fehér és szürke cseppek összefonódása olyan sejtelmes hatást kelt, mely megidézi a levendula ködös illúzióját… A posztimpresszionizmus mestere, Vincent van Gogh számtalanszor örökítette meg a provence-i táj szépségét; az 1889-es Levendulamező felkelő nappal című festményén a sárga napfelkelte kontrasztot alkot a levendulamező mélylila színével. De hétköznapi tárgyakon, kerámiákon, dekorációs elemeken is megtalálhatjuk, az utóbbi években pedig a vintage lakberendezésben is felbukkant, színe pedig tavaszi/nyári kollekciók visszatérő eleme.
Az utóbbi években a levendula megjelent a konyhákban is. Érdemes azonban mértékkel használni, mert intenzív, és könnyen elnyomhat más ízeket.
Legismertebb felhasználási módja a teakészítés, az egy-egy csésze beáztatott levendulából készült tea lefekvés előtt csodát művelhet az alvásgondjainkkal, és pihentető álmokat hozhat. (Ehhez kifejezetten ajánlott még levendulavizet permetezni a párnánkra, esetleg pár csepp illóolajat.)
Kiváló limonádéhoz is víz, cukor, méz és szárított levendula felhasználásával. Miután a levendulát 10 percig forró vízben áztatjuk, leszűrjük, majd hozzáadjuk a citromlevet és az édesítőt. Ügyeljünk arra, hogy a virágokat ne áztassuk túl, mert akkor megkeserednek!
Mézbe keverve fogyasztható pirítósra kenve vagy teaízesítőként is. De készíthetünk belőle kekszet is 200 gramm liszt, 100 gramm vaj, 70 gramm cukor és egy teáskanál szárított levendula segítségével. A hozzávalókat csak keverjük össze, formázzunk belőle korongokat, majd 180 fokon 10-12 perc alatt süssük aranyszínűre.
A levendula egyszerre gyógy-, fűszer- és dísznövény, valamint művészi inspiráció. Kevés növény mondhatja el magáról, hogy ugyanúgy helye van a kertben, a teáscsészében, egy festményen vagy akár egy süteményben. Talán éppen ezért maradt évszázadok óta töretlenül népszerű.
