Vannak épületek, melyek mellett nem tud csak úgy elmenni az ember, mert mesélnek. A zsinagógák is ilyen „mágneses” helyek.
Copfos kislányként hatalmas macskaszemmel bámultam az autóbusz ablakából a várost. Nagyon tetszett, hogy minden új volt és modern, az én szememet mégis a zsinagóga kupolája vonzotta. Ami régi, azt ki kell dobni, le kell rombolni: a hatvanas években majdnem mindenki így gondolkodott Losoncon (ezt később apukámtól hallottam). (© Fotó: Papp Viki)
Szocis szállodák épültek, betonpanelek, Prior, Jednota, s a zsinagógát is körbeépítették betonkalitkákkal. Tervezték a ledózerolását, ám valahogy megmaradt, mégsem merték a földdel egyenlővé tenni, se akkor, se később. Ez volt a város kísértetépülete: senki nem tudta, mi van a bedeszkázott és befalazott ajtók mögött…
Pedig akkor is benne volt a sok millió ima. Később gabonát, hallisztet és műtrágyát tároltak a falai között. Kevesen gondolták, hogy ezzel „szentségtörést” követnek el (mégiscsak egy zsidó imaházról van szó), talán csak azok a fejkendős nénik gondolkodtak így, akik még emlékeztek a régi időkre. Anyukám azt mesélte, ő sem tudta lánykorában, hogy ez egy imaház, hisz éppen gabonaraktárnak használták.
A zsidókról pedig senki nem beszélt. Vagy mégis? Volt egy fagyis, aki motorral járta a környéket, a gyerekek mindig hangos szóval kiáltották: „Megjött az öreg Sramko!”
Jó ember volt ez a Sramko, jó humorú, boltja is volt, ahol a felesége olyan különlegességeket árult, amilyeneket a Jednotában nem lehetett beszerezni. A felnőttek a hátuk mögött mindig azt suttogták, hogy „ezek zsidók”. (De a gyerekek nem tudtak ezzel mit kezdeni.) Volt egy csinos, fekete hajú lányuk, aki a hatvanas években férjhez ment egy német férfihoz, és letelepedett Németországban. Micsoda regényes fordulat! Ez azért megmozgatta a lányok fantáziáját, olvasható történet volt mindenki számára!
Aztán a drága jó Sramko megöregedett, eltemették, és a neve teljes feledésbe merült… Ilyen sztorikat mesélt az anyukám, mikor copfos kislányként a zsinagógáról kérdezgettem. A fortélyos félelem ott igazgatott a háttérben és az idegeinkben, mert anyukám később a haláltáborokról is mesélt, a losonci zsidók elgázosításáról, a kemencék vöröslő lángjáról... S kicsit megértettem, miért számított mindig titokzatos helynek a zsinagóga. Hisz a falak még ma is mesélnek.
Tények a losonci zsinagógáról
Négy egyforma épült ebből a típusból: három másik testvére Amszterdamban, Brüsszelben és Tel-Avivban található. A losonci Közép-Európa legnagyobb zsinagógája, kupolája több mint 35 méter magas.
Szecessziós stílusban épült, Baumhorn Lipót tervezte, aki a kilencszázas évek első három évtizedében minden nagyobb városba tervezett egy zsinagógát.
A losoncit 1925-ben avatták fel, tizennyolc hónap alatt épült meg, a város akkoriban éppen Csehszlovákiához tartozott.
A tervező merész technikai megoldásokat használt, példa erre a könnyített vasbeton szerkezet. A földszinten több mint hatszáz férfi imádkozhatott, míg a női karzaton négyszáz lány és asszony. (A miheztartás végett: a századfordulón a zsidó hitközség a város lakosságának 15 százalékát tette ki.)
A szépséges új losonci imaház azonban nem sokáig szolgálhatta a hívőket, a gázkamráktól ugyanis Losonc sem tudta megvédeni zsidó lakosait. Márai Sándor jegyzeteiben olvashatjuk:
„A gettókat általánosan és kötelezően megvalósítják, minden tízezernél magasabb lélekszámú magyar városban, ahová beterelik a környékbeli falvak zsidait is. Losoncon ma reggel kezdték meg az átköltöztetést. Amíg írok, ablakom előtt zörögnek a kordék, melyeken nyomorult emberek tolják szegényes, rongyos holmijukat... Az emberi léleknek nincs igazi fantáziája. Csak a valóságnak van fantáziája. Szégyen élni. Szégyen a napon járni. Szégyen élni…”
A losonci zsinagóga kivert ablakai azontúl üvöltő szájként ordítottak. Mára a zsidó hitközség hivatalosan is megszűnt Losoncon, alig néhány zsidó él a városban.
Egyszer a buszban két kendős néni beszélgetett, az egyikük reményvesztve megjegyezte: „Hjaj, ha a régi zsidók föltámadnának, nem ismernének rá a városra. Hová jutottunk...”
Azonban a remény hal meg utoljára, hetvenegy év várakozás után 2016-ban (alig öt hónap leforgása alatt) uniós pénzekből felújították az épületet kulturális célokra. Ima helyett ma koncerteknek, kiállításoknak és nívós fogadásoknak ad otthont. Ennél szebb, nagyobb és tökéletesebb épülete nincs is Losoncnak!
Több mint ezer ember gyűlt össze a megújult zsinagóga ünnepélyes átadásán, akárcsak száz évvel korábban, mikor a Tóra-tekercseket a besztercebányai rabbi helyezte el a frigyszekrénybe, az örökmécsest meg a trencséni rabbi gyújtotta meg. Mindezekről a széttört táblák tanúskodnak, melyekre feljegyezték a mesteremberek és adakozók neveit.
A felújítás első heteiben a régészek a padlózat alatt felfedeztek egy 1863-ban lezárt időkapszulát, amelyben dokumentumokat, valamint arany- és ezüstérméket találtak. Az üvegtárolón Kossuch János neve szerepelt, akinek üveggyára volt, és vélhetően nem kevés pénzzel támogatta a zsinagóga felépítését...
A hatalmas kupolás zsinagóga bejáratánál felállított festett üveglapon ugyanaz a szöveg szerepel héberül, szlovákul és angolul. Sajnos, a magyar felirat itt is „lemaradt”, de szabad fordításban a következő olvasható rajta: „Az Úr őrzi bejöveteledet és kimeneteledet, innen az örökkévalóságig.”
A karzaton állandó kiállítás tekinthető meg, mely a vészkorszak után töredékesen megmaradt emléktárgyakból, menórákból, Tóra-tekercsekből áll. A Tóra a zsidó törvényeket összegzi, a menóra egy hétágú gyertyatartó, amely az égő csipkebokrot szimbolizálja...
A városvezetés azon dolgozott, hogy a losonci zsinagóga turistacsalogató központtá váljon. Kétségkívül az lett, emellett zsidó múzeum és kortárs városi tér.
Az épületmaradványokat és a régi héber imakönyveket fémketrecbe zárták – a történelmet a szó szoros értelmében konzerválták. Peter Kalmus szlovák exhibicionista Memento című alkotása pedig Szlovákia hetvenezer holokausztáldozatának állít emléket.
A négy üvegtubusban hetvenezer apró kavics van, a tubusok azt a négy koncentrációs tábort jelképezik, ahová a szlovákiai zsidókat elhurcolták: Oswiecim, Treblinka, Sobibor és Belzec. (Szerkesztői megjegyzés: A hetvenezer kavics vitát generált a helybéliek között, hiszen Losonc akkoriban Magyarországhoz tartozott, így a helyi zsidó áldozatok nem tartoznak a hetvenezres keretbe.)
A leghatásosabb a Tóra-szekrény helyén álló vörös tábla kettőse. Hátsó megvilágításának köszönhetően az áthevült vas látványa kísérti meg a látogatót. Ez utalhat az égő csipkebokorra, ahol Mózesnek megjelenik az Úr, s megígéri neki, hogy a zsidókat kivezeti Egyiptomból, ahol sokat szenvedtek, mert kényszermunkára fogta őket a fáraó. De a vörösség a kemencét is jelképezheti, ahol elégették a zsidókat – egyik ember így, a másik úgy értelmezheti... Mindenesetre magára vonja a tekintetet.
Még mindig nem tanultuk meg, hogy a történelmet nem kell meghazudtolni... Az emlékparkban a losonci zsidók névsora olvasható, akik nem tértek haza a koncentrációs táborokból. A nevek szlovák nyelven kerültek fel a táblákra, pedig minden feljegyzés azt igazolja, hogy a losonci zsidók magyar izraelitáknak vallották magukat…
A zsinagóga belváros felé néző oldalán egy régi betontömböt állítottak fel, amelyre az emlékezés fémtáblácskáit lehet felhelyezni.
Losonc jelképe a hamvából újjászülető főnixmadár. A főnix időközönként elég a tűzben, majd a poraiból feltámad. A zsinagóga is közel állt hozzá, hogy romjaiba dőljön.
A losonci zsinagóga arra példa, hogy nem csak egy utolsó kőig visszaépített épület tudja megidézni a múltat. A felújítás megmutatja az eredeti pompát, de láthatjuk a pusztulás nyomait őrző falakat is.
A homlokzaton a stabilizált vakolat és a meztelen kő váltják egymást... A négy hatalmas tartópillér festés nélkül, eredeteiben látható. A restaurálás David Chipperfield építész elveit követi, aki a részben felújított felületeket és a nem felújítottakat párosította.
Keleties díszítések tagolják a homlokzatot...
A szecesszió az új, modern életet akarta kifejezni a húszas években, ám ehhez növényi mintákat használt, lágy formákat, s kerülte az egyenest vagy a szögletest.
Szakítani akart a múlttal (a secedere kivonulást jelent latinul), felhasználta az ipar vívmányait, mégis a kézművességet és a romantikát magasztalta.
A losonci zsinagógában is jelen van ez az ellentmondásosság...
A fal egyes részei a korábbi romos állapotra utalnak, vagyis úgy néznek ki, mintha még nem fejezték volna be a munkálatokat... Ez azonban szándékos.
A kupola varázslatos, olyan, mintha a legtetejére kipát helyeztek volna. A kipa zsidó fejfedő, mely gazdáját védelem alá helyezi...
