Itt vagy, tavasz! Az avar alól kitúrják magukat a hajtások: ha napocska van, remény is van! Nárciszok, korai tulipánok, gyöngyike csal mosolyt az ajkunkra.

A nagy bezártságban a tavaszi kerti munkák igazi felüdülést jelenthetnek. Mi a teendő a zöldjeinkkel? Szócikkek kedvcsinálónak.

kerteszeti-indito.jpg

Március vége felé érdemes elvetni a lehűlést is átvészelő zöldborsó, sárgarépa, paszternák, petrezselyem magjait, a vöröshagyma dughagymáit és a fokhagyma gerezdjeit is. Később földbe kerülhetnek a káposzták, a brokkoli, a fejes saláta palántái. S ha már nem várható fagy, sor kerülhet az uborka-, a patisszon-, a főzőtök- és legvégül a paprikapalánták kiültetésére. Talaj menti fagy esetén éjszakánként agyagcserepek használatával lehet megvédeni őket az elfagyástól, hálájukat korai terméssel mutatják ki.

Palántázással termeljük ki az uborkát, karalábét, dinnyét, cukkinit, paprikát, paradicsomot, káposztát. Ma már a kereskedelem nagy választékban kínál palántákat, ezért csak annak ajánljuk a palántázást, akinek ez alkotómunka.

Márciusban már lehet szedni a rebarbara vastag, húsos levélnyeleit: kiváló leves, torta, kompót készíthető belőle. Az ősszel lekaszált fűvel vagy szalmával letakart mángoldtövek friss levele pedig már szedhető főzeléknek. Áprilisban pedig a család asztalára kerül a hónapos retek, a zöldhagyma és a fejes saláta is: mind saját termés! Szócikkeinket azoknak ajánljuk, akik a márciusi föld lágy illatát megérezve kacérkodni kezdtek a kertészkedéssel.

tavaszi-kert-rebarbara.jpg
A mi márciusi rebarbaránk.

Csávázás, vagyis a kosaras áztatás

Ez igazából áztatást jelent, otthon is végezhetjük. A mag kap egy réteget, ami elősegíti a csírázást. Ez az anyag víz hatására lebomlik, és segíti a mag fejlődését: vagyis megindulhat a csírázás. Az egyik legismertebb csávázási módszer nálunk a (Linhart-féle) kosaras csávázás. Ezt nagyban végzik. A vetőmaggal teli kosarat a csávázó oldatba helyezik, többször átkeverik, hogy a vetőmagot teljesen benedvesítse. (A felszíni szemeket le kell merni, mert azok csíraképtelenek.) Fontos, hogy a mag csak annyit ázzon csávázáskor, hogy ne induljon el a duzzadása. Utána a magokat kiterítik és megszárítják.

tavaszi-kert-festmeny.jpg
Már a régi kolostori rajzokon is megjelenik a zöldségtermesztés és a betakarítás témája.

Ugyanezt otthon is elvégezhetjük. Kicsiben egy szórófejes flakonba keverjük be a csávázó vegyszert, ráfújjuk a magokra, majd hagyjuk megszáradni. A dózis nagyon fontos, mert ha többet adagolunk, akkor károsodhat a mag. A csávázás a magok elvetése előtt történik, tehát végezhetik télen, a palánták nevelését megelőzően. Vagy nyáron, amikor a kerti vetést előzi meg.

hirlevel_web_banner_1_156.jpg

Drazsírozás, avagy kerekítés bevonóval

Ez kerekítést jelent: vetőmag-előállító üzemek végzik. Ilyenkor az egyenetlen magok (cékla, cukorrépa) felületét gömbölyűre formázzák, hogy ne akadjanak össze a vetéskor. A kerekítés lehetővé teszi a szemenkénti vetést és a növények tőszámának a beállítását. A drazsírozás azt jelenti, hogy agyagréteggel vonják be a magot. Az agyag a nedvesség hatására megduzzad, és ellátja tápanyaggal és nedvességgel a magot, míg be nem kerül a talajba. Az ilyen vetőmag egyenesen mulcsba is vethető, mert ellenálló a szárazsággal szemben. A bentonit por formájában kapható a kertészeti boltokban – és alkalmas ilyen bevonó anyagnak. Ezzel otthon is elvégezhetjük a drazsírozást. A magokat nedvesítsük meg egy tálkában, szórjunk rá száraz bentonitot, majd mozgassuk ide-oda. Ha a por nem tapadna meg, hintsük meg vízzel.

csavazas.jpg
Drazsírozott vetőmagok. A drazsírozott mag minden szeme egy magot tartalmaz (sárgarépa, petrezselyem, salátafélék). A vetést pontosabban lehet elvégezni, mivel nem szórunk ki túl sok magot egy helyre. Használhatunk hozzá vetőmagszalagot, bár az elég drága.

Magaságyás

A régi kolostorkerti rajzokon gusztusos magaságyásokat láthatunk – és manapság is nagy divat magaságyat emelni. Sokan csupán kényelmi szempontból építik (hogy ne kelljen sokat hajolgatni). Mi a szerkesztőségben imádjuk, mert csodásan lehet fényképezni a magaságyas kerteket.

Az ember öregszik, s ahogy a neve is mutatja – a „magaságy“– kíméli a derekunkat. Másik erénye csupán esztétikai: a szépen befüvesített kertekben kevesen akarnak felkapált földterületet látni, mert hát az nem valami szép (legalábbis egyesek szerint).

Ezért építtetnek magaságyást, illetve azért, hogy meglegyen az asszonyka öröme, aki szeretne némi paradicsomot, paprikát otthonra. (Az esetek kis részében ez csak fellángolás, és a láng néhány év alatt kialszik.) Aztán vannak, akik a föld energiáit használják ki a magaságyások segítségével. Ezt úgy érhetik el, hogy az ágyás aljába komposztálót építenek. A rétegek építésekor legalulra vízelvezető réteget, akár kavicsot tesznek (ez elhagyható), majd erre kerül a fazúzalék, ezt követi a lebomló kerti hulladék, mondjuk a frissen levágott fű, vagy bármilyen zöld hulladék.

Ha ez elkészült, akkor jöhet a kerti fekete föld, a tetejére pedig az érett komposzt, vagy zsákos virágföld. Ahogy belül elkezdenek dolgozni a lebomló folyamatok, hőt termelnek, és így „talajfűtést” biztosítanak az ágyás tetején lévő talajrétegnek (illetve az abba ültetett növényeknek).

magasagyas-02.jpg

Ez azért jó, mert így korábban lehet kiültetni a növényeket, elszórni a magokat, hamarabb kezdenek el fejlődni. Plusz, mivel az ágyásnak kerete van, megtoldható üvegből, fóliából vagy plexiből készült fedéssel. Így egy kis üvegházat hozhatunk létre. Ez pedig még korábbra teszi a magvetés idejét, mert nemcsak alulról, de felülről is fűtve lesz. Nyilván a fűtésnek használt komposztréteg egy idő után „elfárad”. Ilyenkor az ágyást szét kell szedni, és újra fel kell építeni. Egyesek szerint 5-6, mások szerint azonban csak 2-3 évig fűti a talajt a komposztréteg. A keményfából készült magaságyások tartósabbak, sokkal hosszabb az élettartamuk, mint a vesszőből vagy fenyőfából készült ágyásoknak. (Ám ez utóbbiak sokkal, de sokkal szebbek!)

tavaszi-rugy.jpg

Palántázás a szobában

Manapság a kertekben minden az időjárástól függ. Kint a legkorábban a répát, a petrezselymet veti el az ember fia és lánya – amit pedig palántázni kell, azt bent a szobában készíti elő. Már februárban-márciusban kicsi tálcákban elveti a magokat.

A tálcát 5-6 centiméter vastagon megtölti földdel. Ebbe teszi a magokat, amit aztán letakar egy üveglappal vagy fóliával, hogy bent tartsa a meleget – illetve a nedvességet, hogy ne száradjon ki.

Ennek köszönhetően hamarabb indulnak csírázásnak a növények. Amikor kicsíráznak, leveszi róluk az üveglapot, hogy tudjanak szellőzni, ne fulladjanak be. Amikor előbukkannak a csíranövények, melyek eléggé sűrűn vannak ebben a tálcában – akkor következik a pikírozás. A pikírozás után megerősödnek a palánták, melyeket sokan (előre beállított PH-értékkel rendelkező) vásárolt „palántaföldbe” ültetnek. Faluhelyen csak sima kerti földbe kerülnek. Egyes helyeken szokás, hogy kimennek az akácerdőkbe, és onnan hoznak földet, mert az ilyen földnek nagyobb a nitrogéntartalma. (Meg az erdei talajok elég lazák.) Szóval, ezt is szokták palántázáshoz használni, mert szerintük ez gazdaságosabb.

palantazas.jpg

A kész palánták kiültetésével meg kell várni, hogy a föld megfelelő hőmérsékletűre melegedjen. Általában a fagyosszentek után (Pongrác, Szervác, Bonifác: május 12., 13., 14.; és Orbán: május 25.) kerülnek kiültetésre a palánták. Persze, ha valaki fóliában termeszti a zöldséget, oda hamarabb is kiültetheti. Palántáinkat, hogy ne érje őket sokk a hidegebb talaj miatt, már egy-két héttel a kiültetés előtt kivisszük. Így „szokják“ a kinti klímát. Éjszakára csak akkor kerülnek vissza a szobába, ha előreláthatólag hidegfront érkezik. Ha ezt a szoktatást, vagy ahogy nevezik, „edzetést” nem végezzük el, növényeink hősokkot kaphatnak.

A pikírozás – tűzdelés poharakba

A tűzdelés (egyes tájakon pikérozás) azt jelenti, hogy a nevelt csíranövényeinket kivesszük a földből, és egyesével eltűzdeljük őket kis poharakba vagy palántatálcákba, ahol majd palántává nőnek. Innen kerülnek később kiültetésre, mikor megerősödnek. Minden egyes kis pohárkába egy-egy kis csíranövény kerül, és amikor a földet benövik a gyökerei, egyben ki lehet venni a növényt, és lehet kiültetni. Persze, vannak növények, amelyeket még egyszer át kell ültetni. Ilyen például a paradicsom.

folias-paradicsom-_d4a4397.jpg

Mivel előre nem tudjuk, mennyi magból fejlődik erős növény, fennáll a veszélye annak, hogy túl sok csíranövényünk lesz. Több, mint amennyit a kertünk elbír. Ebben az esetben jön a következő lehetőség: a szomszédolás. Mert talán a szomszédnak kell még a kertbe néhány növény... Kisebb falusi kerteknél a pikírozást sokszor „okosban“ oldják meg: joghurtos poharakba, félbe vágott flakonokba. Nagyobb kertekben már az akár 90-100 palántát befogadó palántatálcákat használják. (Köszönjük Dobay Gergely szakértői segítségét a várkonyi almáskertből. A képeket Dömötör Ede fényképezte.)

Angyal Sándor
Kapcsolódó írásunk