Ma már közel sem úgy hangzik a kérdés, hogy miért akarnak férjhez menni a lányok. A lányok egy része ugyanis ma nem megy férjhez. A kérdés ma így szól: házasodjunk vagy egyszerűen csak „összecuccoljunk” a szerelmünkkel?
Persze, azért nem mindenki gondolkodik így. Sokan még mindig hinni akarnak a holtodiglanban – és a házasságban. És lakodalmat tartanak, templomban esküsznek, s néha hónapokig készülnek a nagy napra. Összeállításunkban ötleteket adunk ahhoz, hogy minden a legszebb legyen.
Manapság egyre ritkább a „kultúrházas” lagzi, sőt, a kevésbé vonzó termeket is szépen kidíszítik, a székeket felöltöztetik. Ma már vidéken is külön ügynökségek segítenek abban, hogy a külsőségek az alkalomhoz méltóak legyenek. Kőrös Szilviát, a galántai Ceremony rendezvényszervező ügynökség tulajdonosát arról kérdeztük, miben tudnak segíteni a jegyespárnak.
– Vállaljuk az esküvő teljes körű megszervezését, vagy igény szerint bebiztosítjuk az egyes „hozzávalókat”, például a dekorálást, a meghívót, a helyszínt, a fotóst, a zenekart; megsüttetjük a tortákat, a süteményeket; és a többi. Több szolgáltatóval dolgozunk együtt, így mindig ki tudjuk elégíteni az igényeket. Az ifjú pár válláról levesszük a terhek tetemes részét, de azoknak is szívesen segítünk, akik csak tanácsot kérnek tőlünk. Egyszóval: tudjuk, mire kell odafigyelni, hogy minden rendben menjen. Megesik például, hogy még az eskető pappal is én beszélem meg a teendőket.
– Mióta működnek?
– Az ötletet az internetről lestük el. Más országokban, például Magyarországon az esküvőszervezés hatalmas “iparággá” nőtte ki magát.
Magam is Budapesten végeztem el egy esküvőszervezői tanfolyamot, majd Komáromban egy kétszemeszteres rendezvényszervezőit. Ezzel az elméleti tudással felfegyverkezve indítottam két éve a vállalkozásunkat.
– Milyen „divatok” hódítanak manapság a dekorálásban?
– Mi elsősorban a szakirodalomból, könyvekből, esküvői magazinokból merítünk. Fontosak a helyszíni adottságok. Nem ritka, hogy a díszítésben az ifjú pár vagy a menyasszony kedvenc színei köszönnek vissza. Az idei trend az egyszerű, letisztult, elegáns stílus. Nagyon fontos, hogy a helyszín hangulata és a dekoráció harmonizáljanak egymással. A jól elhelyezett dekorációs elemek, a csinos székhuzatok, a sok textília, a „színben tartott” függönyök, a virágok akár egy lepusztult kultúrház nagy termével is csodát tudnak művelni.
– Volt valamilyen különleges felkérésük?
– Tavaly különlegességnek számított egy, a bajmóci várban megszervezett esküvő. A párral csak egyszer találkoztunk, majd e-mailben tartottuk a kapcsolatot, és az esküvő körüli összes teendőt ránk bízták. Egy öreg kultúrház „kidekorálására” csak az utolsó pillanatban kaptuk meg a felkérést, ennek ellenére sikerült belőle különlegesen szép esküvői helyszínt varázsolnunk. Ez is emlékezetes sikerünk.
Régen polgári körökben a nászút szinte kötelezőnek számított, megkoronázta a nagy eseményt – s volt miről mesélni az unokáknak. Ma a nászutazás kezd ismét divatba jönni, bár Takács Krisztián, az Exit Travel utazási iroda igazgatója szerint „ritka az a pár, amelyik álomnászútra megy”.
– Ez alatt értem a tengerpartot fehér homokkal vagy egy üvegpadlós luxushotelt Goában és hasonló helyszíneket. Gyakoribb, hogy a nászutasok szokványos társasutazást választanak, például Görögországba. A nászútnak nincs akkora kultusza, mint régen, sokan be sem jelentik, hogy éppen nászban “utaznának”, pedig vannak kedvezményes nászutas ajánlataink. Sokan csak később, akár egy évvel az esküvő után szánják rá magukat a nagy utazásra. Kimondottan kedvenc nászutas célpont talán nincs is – legalábbis nálunk. Sokan a Tátrába vagy a Balatonra, esetleg valamelyik tengerpartra utaznak. Őszi-téli időszakban kedvelt úti célok az európai nagyvárosok.
Megesett már, hogy olyan utat szerveztünk, ahová a házaspár a házassági fogadalom megerősítése céljából utazott. Én mindenképpen nászútpárti vagyok: ha a párnak van egy szép álma, azt mindenképpen valósítsa meg, de csak szigorúan kettesben. A nászút ugyanis két emberre tartozik.
Az esküvő helyszínének kiválasztása már félsiker. Egyre divatosabbak a klasszikus díszletek. Például ki nem szeretne egy kastélyszálló „kulisszái” között esküdni?! Kovács Szilárd, a Győr közelében található Hédervár Kastélyszálloda szállodavezetője mesél a náluk megrendezett esküvői ünnepségekről.
– A gyönyörű épület és a hatalmas angolpark a biztosíték rá, hogy az ifjú pár a jeles eseményt nálunk méltó környezetben ünnepelheti. Idén a „Reneszánsz év” jegyében pedig egyedülálló lehetőséget kínálunk a házasulandóknak: reneszánsz jelmezekben, korabeli muzsikaszóval, reneszánsz ételsorral egy 400 éves mesebeli, reneszánsz kastélyban tarthatják meg esküvőjüket. Akik persze a hagyományos öltözékeket és zenéket részesítik előnyben, azokat is szívesen várjuk. A nagy eseménynek különböző helyszíneket tudunk ajánlani aszerint, hogy mekkorára tervezik az esküvőt. A falfestményekkel díszített Vadászterem, „a Grófnál” ínyenc étterem, a magyaros hangulatú pinceborozó mind-mind ideális helyszín lehet. Fapadlóval fedett teraszunk egyik vonzereje, hogy a kilátás a virágokban és zöldben pompázó, hatalmas angolparkra nyílik. A kastély barokk kápolnájába vagy a parkba kérés esetén módunkban áll anyakönyvvezetőt, valamint református vagy evangélikus lelkészt hívni. Személyzetünk a szervezésben, a szolgáltatók kiválasztásában is segítséget nyújt. Gyakran szervezünk a vendégseregnek különböző programokat, például lovas kocsikázást a gyönyörű Szigetközben, krikettbajnokságot a park pázsitján, elegáns pezsgős fogadást vonósnégyeskoncerttel, galamb- vagy léggömbröptetést, de volt már, hogy valaki lóháton akarta kimondani a házassági esküt.
– S akik egy romantikus nászutat szeretnének Héderváron eltölteni?
– A süppedő perzsaszőnyegek, a régi korokat idéző festmények és falfreskók, a gyönyörű kárpitok és a kifogástalan kiszolgálás: egy tökéletes nászút ideális „kellékei”. A friss házasoknak az év minden szakaszában kedveskedünk különleges nászutascsomagokkal, amelyek exkluzív szolgáltatásokat is tartalmaznak. Nem hiányozhat a nászutasok lakosztályából a behűtött pezsgő, az ínycsiklandó gyümölcsös tál, az étteremben pedig gyertyafényes vacsora várja a szerelmeseket.
Bindics Imrével, a dunaszerdahelyi Villa Rosa étterem mesterszakácsával a terített ünnepi asztal örömeiről beszélgettünk. A jól összeállított étlap ugyanis nagyban befolyásolja a vendégek hangulatát.
– Vidékünkön, a Csallóközben az emberek túlnyomó többsége ragaszkodik a hagyományos lakodalmas ételekhez, amelyek mind a mai napig megszokott sorrendben követik egymást. Ez azt jelenti, hogy uzsonna gyanánt disznótoros van terítéken (kolbász, hurka, fasírt), de az is előfordul, hogy svédasztalos uzsonnát kérnek. Ezt követik a fő étkek: a tyúkhúsleves, a rántott disznóhús, a csirke a hagyományos köretekkel – rizibizivel, burgonyával –, majd a szaftos vadas vagy gombás hús. Éjfél után vagy kora hajnalban pedig káposztaleves a menő. A hagyományos lakodalmas étkek jellegzetessége, hogy a bőséget, a tehetősséget tükrözik: a hangsúly a mennyiségen van. És ehhez a többség ma is híven ragaszkodik!
– Egyébként a hagyományos ételek azért ilyen „egyszerűek”, mivel régebben ezeket a háziasszonyok maguk készítették, és abból, amit az éléskamra vagy az udvar kínált, nem hívtak szakácsot. Az esküvőket télen vagy kora tavasszal tartották, nehogy az ételek, húsok megromoljanak. Másrészt a zsírosabb, nehezebb ételekre bátrabban mernek alkoholt fogyasztani a vendégek. A húsleves – melybe a kakast is belefőzik –, szimbolikával rendelkezik: a jérce a menyasszonyt, a kakas a vőlegényt jelképezi. Ahogy az előbbiek összeforrnak egy fazékban, úgy forrnak össze az utóbbiak az életben.
– A régihez képest csak annyi az újítás, hogy az emberek rájöttek: először a szemet kell jóllakatni. Ezért adnak arra, hogy az étel szépen, gusztusosan legyen tálalva. Ezért például a párizsiasan elkészített csirkemell bundájába spenótot aprítok, vagy különféle magvakat, attól függően, hogy a hús tölteléke édeskés-gyümölcsös avagy sós.
A saláták is változóban vannak. A majonézes burgonyasaláta helyett gyakoriak a friss zöldségekből – fejes saláta, jégsaláta, spenót – készített saláták. Az utóbbi időben gyakran kérik, hogy friss fűszernövényeket használjunk, ne szárítottat. Ez szép díszt kölcsönöz a tálalásnak is.
A jó esküvőnek sokféle „tartozéka“ van. A jó esküvőből például nem hiányozhat a vőfély... A nagymácsédi Gál Adrián 24 éves, testnevelő tanár, a Mátyusföldön közkedvelt vőfély. Mint az köztudott, a vőfély egyfajta ceremóniamesterként tevékenykedik. Őrködik a jó hangulat felett, felvezeti az olyan jellegzetes menyegzői „szokásokat”, mint a menyasszonytánc, a menyasszony ellopása.
– 15 évesen vőfélykedtem először az egyik rokonunk lakodalmán. Arrafelé ugyanis a násznép legfiatalabb férfi tagja viszi a vőfély szerepét. Ma már bizony kevesen vagyunk „hivatásosok”. Eleinte lazán vettem, ma már azért érzem, hogy ez is komoly munka, kis izgalom is él bennem, nehogy elszúrjam.
– Mi kell a jó lagzihoz?
– A finom étel, a jó bor, illetve jó italok – na és a jó zene. A vőfély személye is fontos, szerintem vőfély nélkül nincs hangulatos lagzi. Ilyenkor hiányzik, aki a forgatókönyvben a hézagokat kitöltse, tehát nem jelentik be az ételt, nincs ki közvetítsen a szakács, a vincellér (ő felügyel az italokra) és a násznép között. A vőfély mindig a háttérből „vezényel”, azon munkálkodik, hogy az ifjú pár és a násznép zavartalanul élvezze a vígságot, elűzi az unalmat. Ha jellegzetes botját hozzácsapja az asztalhoz, mindenki feléled.
– A versikéket, szövegeket te költöd, vagy már előre kész a forgatókönyv?
– Sok versikét átvettem, és néha rögtönzök. Kerülöm a trágárságokat vagy az ifjú párnak címzett obszcén megjegyzéseket. Természetesen akadnak utalások: a népies erotika elég bő lére van eresztve a szövegeimben, de mindig a vendégsereg igényeiből indulok ki. A lényeg a bújtatott pajkosság. Különben az egyszerű emberek vigadnak a legjobban. Ott, ahol csak a külsőségekre adnak, a vendégek nehezen oldódnak fel.
– Mennyire élnek még a lakodalmas szokások?
– A leány búcsúztatása a szülőktől még szokásban van. Kevésbé gyakori a menyasszony „eladása”, mivel ma mindenki inkább ajándékot vesz-hoz, ritka a menyasszonyi tánccal egybekötött pénzgyűjtés. Régen két vőfély volt, az egyik a vőlegényé, a másik a menyasszonyé. Járták a meghívandó családok házait, és meginvitálták őket a lakodalomba, tehát a meghívó nem postán érkezett. Aki elfogadta a meghívást, az szalagot kötött a vőfély botjának végére. Szülőfalumban, Nagymácsédon ha valakit nem találtak otthon, annak a kapujára ráírták krétával: itt járt a dorozsba. Sajnos, ezek a szokások lassan teljesen kimúlnak.
