Tanuljunk meg bízni a megérzéseinkben. A le nem írhatóban. Ami néha minden észérvnek ellentmond, s mégis csak ez működik. Mert működik!
A megérzésekkel együtt születünk, s manapság a tudósok már le is tudják mérni őket. Bár a kételkedők a fejüket csóválják, a hatodik érzék minden valószínűség szerint létezik. Inkább azzal van baj, hogy nem hallgatunk rá. Pedig ha megtennénk, sokkal egyszerűbb lenne az életünk. A megérzéseink ugyanis mindig jó irányba visznek, még akkor is, ha első pillantásra nem úgy tűnik…
(Kép forrása: instagram.com/morysetta)
Nincs, mégis van
Hogyan írhatnánk le a megérzéseket? Például úgy, hogy érzünk valami meghatározhatatlant, mintha valami lógna a levegőben. Pontosan tudjuk, hogy jó-e, vagy rossz. Van, aki belső hangnak nevezi, van, aki a gyomrában érzi, vagy a szívében, esetleg libabőrös lesz a háta. Sokunknak olyan érzése van, mintha valahol már láttunk, hallottunk volna valamit... Ha odafigyelünk ezekre a meghatározhatatlan érzésekre, ha továbbgondoljuk őket, akkor felerősödnek, tapinthatóvá válnak, jobban lehet támaszkodni rájuk. És a dolgaink elkezdenek intéződni anélkül, hogy bármit tennénk is. És fordítva. Ha figyelmen kívül hagyjuk a megérzéseinket, mintha mázsás kolonc lenne a lábunkon, annyira nem tudunk mozdulni.
Az EKG nem hazudik
Rollin McCraty és munkatársai az utóbbi tíz évben azon dolgoznak a neves Institute of HeartMath nemzetközi kutatóközpontban, hogy bebizonyítsák: intuíció valóban létezik. Rollin McCraty egyik tanulmányában leírja, hogy több mint két hónapig megfigyelés alatt tartott tizenhárom személyt, akik rulettet játszottak. Nagyobb tételeket tettek fel a piros vagy a fekete színre.
A testi reakcióikat mérő műszerek tanúsága szerint kiderült, hogy agyuk és szívük már tizennyolc másodperccel az eredmény kihirdetése előtt tudta, hogy nyernek-e, vagy veszítenek. Ez a kísérlet bebizonyította, hogy a jövendő negatív eredmény előtt csökkent a szívműködésük frekvenciája.
Más bizonyítékai is vannak. McCraty egy másik tanulmánya szerint a kísérleti személyeknek különféle képeket mutatott – közömbös tartalmúakat és érzelmeket felkorbácsolókat. A kísérlet közben EKG-val és EEG-vel mérte a kísérleti alanyok reakcióit. A vizsgált személyek már a felkavaró képek megpillantása előtt néhány másodperccel csökkent szívfrekvenciát produkáltak. Ez meggyőzte a tudóst arról, hogy a szív már az intuitív információk dekódolása előtt reagál az ingerre, sőt néhány másodperccel korábban, mint az agy. Rollin McCraty ezek alapján állítja, hogy a megérzés olyan folyamat, amelynek során az információk, felismerések és megérzések a tudaton kívül is tetten érhetőek testünk és tudatunk számára. Olyan dolgokkal kapcsolatosan is, amelyek távoliak, esetleg még meg sem történtek.
Nem bírál, hanem támogat
A belső hang gyakrabban szólal meg, mint gondolnánk, sőt anélkül, hogy konkrét szavakban vagy mondatokban öntenénk megérzésünket. Shakti Gawain az elmúlt húsz évben több millió példányt adott el személyiségfejlesztő könyveiből. Szakterületén úttörőnek számít. Ő azt állítja, hogy a megérzések nem kritizálnak, és nem is parancsolnak. Semmiféle szabályt nem erőltetnek ránk, nem kötik meg a kezünket, nincsenek terhünkre. És soha nem ébresztenek bűntudatot bennünk. A megérzések megkönnyebbülést hoznak, felszabadítanak, s ha követjük őket, úgy érezzük, hogy a megfelelő percben a megfelelő dolgot műveljük. Ez az embert feltölti energiával, ezáltal teljesen éli az életét.
Shakti Gawain mindezt azzal magyarázza, hogy a megérzés a rációval szemben számtalan információhoz juttat bennünket. Ezeket átfogó, azaz univerzális információknak, általános tudatnak nevezzük. A fogalmat nem Shakti Gawain találta ki, a pszichológia és az orvostudomány régen dolgozik velük. Az intuíció egyszerűen osztályozza ezeket az információkat, és azokat adja át nekünk, amelyekre éppen akkor szükségünk van ahhoz, hogy dönteni tudjunk ebben vagy abban a kérdésben. S ha tettekre szánjuk el magunkat, menet közben újabb megérzéseket, újabb információkat kapunk, hogy folytatni tudjuk a megkezdett utat. S ha dolgaink sikerülnek anélkül, hogy túlságosan igyekeznénk, ez Shakti Gawain szerint annak tulajdonítható, hogy érzelmeink és tetteink illeszkednek a bennünket körülvevő világhoz. Sőt saját magunkhoz is. És ez a fontos.
Szólj már!
Hogyan bírhatjuk szóra a megérzéseinket? Próbáljuk meg úgy, hogy feltesszük a kérdést: „Mit kell most tennem? Miről nem szabad megfeledkeznem? Mire összpontosítsam a figyelmemet?” Shakti Gawain szerint sokkal konkrétabb kérdéseket is feltehetünk. „Mutasd meg, mi legyen a következő lépés!” Álljunk meg, és lélekben tekintsünk magunkba, mi történik bennünk. Főként azokban a helyzetekben, amikor valamitől rossz érzésünk támad. Általában gyorsan megérkezik a válasz. Sokat segít ebben, ha nyugodt környezetben vagyunk, ahol senki és semmi nem zavar bennünket.
Csakhogy zavartalanul ritkán lehetünk magunkban, de egy kis gyakorlással meg lehet tanulni. Valójában nagyon könnyen el lehet határozni, mire is fordítom a figyelmemet. Ha valamely egyszerű dologra gondolunk, máris lazítani tudunk.
A legegyszerűbb utasítás így szól: összpontosítsa figyelmét itt és most valamely érzékelhető dologra, és az érzékelésbe vonja be érzékszerveit, a látást, a hallást, esetleg a szaglást is. Azután engedjen szabad folyást a gondolatainak. A gyakorlásra jó alkalom, mondjuk, a főzés. Hallom a kés mozgását, amint felvágja a hagymát, érzem a hagyma illatát, hallom a serpenyőben sercegő zsírt, a fazékban bugyborékoló vizet, érzékelem a paradicsom ruganyos húsát… Semmi másra nem gondolok, csak az alapanyagokra, közben mélyeket lélegzem. Tarkóizmaim ellazulnak. És éppen ekkor megszületik elmémben a megoldás, amelyen már régen törtem a fejem.
Tesztelje le az önbizalmát
Mi az, ami leghatékonyabban megszünteti a megérzéseket? Az, ha figyelmen kívül hagyjuk az érzelmeinket. Bár a megérzés nem érzelem, mégis szoros összefüggésben áll velük. Nehéz kapcsolatot teremteni a megérzéseinkkel, ha érzelmeinket elnyomjuk, háttérbe szorítjuk. A nők sokkal fogékonyabbak a megérzésekre, mint a férfiak. A férfiak általában szőnyeg alá söprik az érzelmeket.
(Kép forrása: instagram.com/morysetta)
A csekély önbizalom is nagy ellensége a megérzéseknek. Shakti Gawain azt állítja, hogy az emberek leggyakoribb problémája az önbizalomhiány. Minden második embert úgy neveltek, hogy tanácsért ne saját magához, hanem (sokszor a legképtelenebb) tekintélyes emberekhez forduljon. Hogy ne a saját józan eszében keresse a megoldást. Emiatt kialakul bennünk az a nézet, hogy a fontos kérdések megoldása nem bennünk rejlik, hanem valahol kint a világban. A végeredmény pedig az, hogy mindig másoktól várjuk a megoldást, másoktól kérdezzük meg, hogy mit tegyünk. Mintha azt hinnénk, hogy mások jobban tudják, mi a jó, mi a helyes. Nem hiszünk magunkban, és ez nagy baj.
Shakti Gawainnek van egy tesztje, amellyel mindenki lemérheti, mennyire bízik saját ítéletében. Üljünk le csendben, nyugodtan, lélegezzünk mélyeket. Gondoljunk vissza egy olyan helyzetre, amikor ösztönösen szerettünk volna megtenni valamit, de végül meggondoltuk magunkat, mert valaki valami mást mondott. Akkor sikerült megoldanunk a helyzetet? Ugye, nem? Tehát – helytelenül – jobban bíztunk mások ítéletében, mint a saját magunkéban. Hiba volt.
