Vajon hogyan éltek és szerettek a római birodalom katonafeleségei nálunk, a limes mentén?
Tudjuk, hogy mikor Komáromban járunk, ugyanazt a földet tapossuk, melyen egykor a római katonafeleségek eloldották a sarujukat?
Limes: Izsa és Komárom
Izsa határában pedig bármit kifordíthat az eke szarva (akár egy római kőhidat is). Itt húzódott ugyanis a limes, a Római Birodalom határa: a Duna mentére kirendelt katonák a barbárok támadásaitól védték a védvonalat.
Ahol pedig férfiak vannak, ott nők is élnek; és a limes mentén nem csupán katonaváros állt, de polgári város is.
A képen a római katonai erőd nyomai Izsa határában, a Leányvár néven ismert katonai erődben.
Római katona: így néztek ki a limes katonái
Marcus Aurelius idejében nagy harcok zajlottak a római birodalom határai mentén. A filozófus császár nemegyszer fejezte be írását azzal, hogy „írtam a Garam mentén”, mert ő maga vezette a csatározásokat a germánok ellen.
Nemrégiben pedig a dunai limes világörökségi helyszínné vált. S hogy ez mit jelent? Azt, hogy az izsai Leányvár, ahol feltártak egy római katonai tábort, UNESCO-védettséget kapott. Felvonták a kék zászlót Izsán!
Virágkorában húszezren éltek a Komáromban feltárt Brigetióban...
A komáromi Brigetiót kétméteres falakkal körülvett, négysarkos erőd védte... A Brigetio három részből állt: volt itt polgárváros, katonaváros és húsz hektáron légiótábor. Leányvár pedig római katonai tábor volt Izsán, a Duna bal partján a Barbaricumban.
Rómában nem volt hetéra!
A rómaiaknál nem működtek hetérák, mint a görögöknél. Pedig a rómaiak, akik meghódították a görögöket, mindent átvettek tőlük, főleg a műveltségüket. (Mint később Horatius írta: így győzött durva legyőzőjén az antik Görögország.) A görögöknél a hetéra nem csupán kéjnő volt, de a legjobbak jártasak voltak az irodalomban, táncoltak, daloltak. A rómaiak viszont nem igényelték ezeket a szellemi gyönyöröket, megelégedtek a testiekkel. Nekik megfeleltek a rabszolganők és az orgiák – ők nem akartak magasröptű beszélgetéseket folytatni.
A klasszicista festmény egy alvó római nőt ábrázol (1859): így képzelték el a 19. század festői a római nőket.
Izsa
A Leányvár, vagyis a Kelemantia makettje: a nyugati kapunál helyezkedett el a tisztek épülete, kétoldalt pedig a kaszárnyák. Tóth-Kurucz János tanító ásta ki a maradványait 1894-ben.
Nők gyámság alatt
A rómaiak a nőket férfi gyámság alá rendelték. Ennek az volt az indoka, hogy a nők nem látják át az összefüggéseket, képtelenek irányítani a pénzügyeket, ezért nem dönthetnek a sorsuk felett. Alig volt szerelmi házasság, a lányokat 12-15 éves korukban adták férjhez. A római jog szerint azonban a nők válást is kezdeményezhettek.
Faltöredék egy római nővel egy erkélyen.
A légiós tiszti pecsétgyűrűt a tisztek egyenesen a római császártól kapták. A tisztnek erre jobban kellett vigyáznia, mint az életére, mert csak azt a levelet tartották hitelesnek, ami ezzel a pecséttel volt lezárva... Lelet Leányvárból.
