Mielőtt a kedves Olvasó feltételezné e sorok írójáról, hogy még mindig szilveszteri hangulatban vetette papírra januári írása címét, szögezzük le: a mulatságosan hangzó cím komoly veszélyre figyelmeztet.

Mert mit is jelent e japán szó? Két ige: a „visszahúzódni” (hiki) és az „elzárkózni” (komori) összevonásából keletkezett. A hikikomori tehát a beteges visszahúzódás, a szociális izoláció olyan állapota, amikor az egyén fizikailag elszigetelődik otthonában.

hikikomori-kezdo.jpg
(Kép forrása: instagram.com/artistwonders)

A jelenségre a múlt század kilencvenes éveiben figyeltek fel az ázsiai szigetországban, és kezdetben kifejezetten japán kulturális jelenségnek tartották. Jó, de hát Japán messze van – tiltakozhatnánk –, miért kell nekünk is tudnunk e kóros lelki jelenségről? Nos, a kínai Vuhan is messze van, mégis gyorsan eljutott hozzánk a koronavírus. Vagyis az eredetileg japán „baj” napjainkban már globális, transzkulturális lelki zavarnak tekinthető – első eseteit már Magyarországon is észlelték.

Ha belegondolunk a szóösszetétel jelentésébe, nem nehéz meglátni a már negyedik hullámban támadó Covid–19-járvánnyal való lehetséges összefüggést.

A pandémia terjedésének lassítására világszerte az „otthon maradást”, a társas, személyes érintkezések korlátozását, a karantént – ha úgy tetszik: a „visszahúzódást”, az „elzárkózást” ajánlják. A hikikomori első eseteinek leírása nagyjából egybeesik az internet, a világháló megjelenésével. Lassan kialakul az internetes társadalom, amely lehetővé teszi, hogy az embereknek kevesebbet kelljen kilépni otthonukból, és személyes kapcsolatba lépni embertársaikkal. Egyre több dolog – bevásárlás, ügyintézés, koncerthallgatás – válik elérhetővé otthonunk kényelméből. Különösen érvényes ez a fiatal generációra, amely az online tanítás miatt gyakran szorul az internetre.

Megfeledkezünk arról, hogy a világhálónak e kívánatos, jó hozománya mellett negatív következménye is lehet. Nos, egyre több szakember veti fel annak lehetőségét, hogy az internet elterjedésének egyik káros következménye a hikikomori megjelenése és terjedése. A hikikomorival élők legtöbbje ugyanis azért „zárkózik csigaházába”, hogy elkerülje a való világban másképp elkerülhetetlen stresszhatásokat: sikertelenség  a munkájában, rossz jegy az iskolában, kudarc az emberi kapcsolatokban.

elofizetes_uj_no_159.png

Kezdetben ez a visszahúzódás megkönnyebbülést hozhat. Ám ha ez a „csigalét” hónapokig tart – a hikikomori egyik kritériuma a hat hónapon túli fennállás –, a megkönnyebbülést felváltja a magányosság érzése, kísérve a hangulatzavarokkal, szorongással, evés- és alvászavarokkal, öngyilkossági gondolatokkal. Még a lelki élet szakértői sem tudták eldönteni: mennyiben járul hozzá e visszahúzódás az internetfüggőség  kialakulásához, ill. a már létező internetfüggőség készteti-e az egyént a szociális visszahúzódásra. 

Nos, a járványügyi korlátozások elősegíthetik a visszahúzódásra hajlamos személyekben a hikikomori kialakulását. A Covid–19-pandémia tehát nemcsak újabb lökést ad a távmunka, az online oktatás révén az internetes társadalom megerősödéséhez, de lehetséges szövődményként hozza magával a kóros visszahúzódást is. Különösen fontos ez a fiatalok személyiségfejlődése szempontjából, mivel így a nagy jelentőségű valós idejű (offline) személyes kapcsolatok kerülnek veszélybe.

Dr. Kiss László
Cookies