Annyit jelent, hogy a rendhagyó tanórákat a múzeumban tartják meg, ha a diákok épp az ókori görögökről tanulnak. A Csillagerődben várják a hazai iskolásokat is tárlatvezetésre!
Sok helyütt bosszankodunk azon, hogy a kiállításokon összecsapják a falakon elhelyezett panelek szövegét. A Csillagerődben viszont ritka profizmusról árulkodnak az információs táblák. Mesélnek és regélnek...
A Csillagerőd különleges szórólapokkal várja a fiatal múzeumlátogatókat. Ezek négy különböző korosztály számára készültek, és az volt a céljuk, hogy érdekesebbé tegyék a Csillagerődben töltött időt a gyerekek számára.
A vár!
Az évszázadok során, hogy megvédjék a végvárnak számító Komáromot, s vele együtt az országot, Komáromban megépült Közép-Európa legnagyobb erődrendszere. Ennek része a Duna jobb partján a Csillagerőd. Régi falak között járunk: a Csillagerőd 1586 nyarára készült el, először a lovasoknak nyújtott szállást és hídfőt...
1808-ban, a napóleoni háborúk idején, mikor ugyancsak veszélyben forgott az ország, De Vaux altábornagy tervei alapján a támadásoknak jobban ellenálló, négyágú csillagot formázó erődöt emeltek. Ezt a „csillagot“ földsáncokkal és vizesárokkal összekötött zártsáncok és ütegállás védte. Később I. Ferenc József Csillagerődünk tetejét vastag földréteggel fedette, hogy megvédje a becsapódó lövedékektől. A Monarchia hadserege pedig laktanyaként és lőszerraktárként használta.
A Csillagerőd felújított épülete (© Liget Budapest Projekt)
A végén káposztasavanyító!
Komárom történelme nem csak lenyűgöző, de szomorú is, hiszen a város északi és déli részét egy tollvonással, erőszakosan kettéválasztották. A második világháború után így lett egy városból két város: Rév-Komárom minálunk – Dél-Komárom pedig maradt az anyaországban.
Papíron ugyan kettévághatták a várost, de a közös múltat nem tudták semmissé tenni. Hiszen Komárom gazdag városa volt a magyar királyságnak.
Sok neves hadvezér csak álmodozhatott a bevételéről, de nem tudta bevenni. Egyedül az újkorban sikerült, mikor a világháborúk után a nyugati nagyhatalmak egy elegáns mozdulattal odadobták az orosz medvének.
Mi van a szlovák részen?
Azóta senki sem akarja visszaállítani a komáromi vár régi fényét. A megszálló orosz katonák káposztát savanyítottak hatalmas csarnokaiban, ma pedig a szlovák állam vezetői a fülük botját sem mozdítják, nem gondolkodnak a sorsáról. Sem teremtő gondolat, sem koncepció, sem pénz nincs a felújítására.
Az ilyen típusú kiadványok olyan feladatlapokat, rejtvényeket, színezőket tartalmaznak, melyek kötődnek a kiállítás termeinek egy-egy alkotásához. Így, amíg a gyerekeket lekötik, a szülőknek is lehetőségük van arra, hogy ők is nyugodt tempóban megnézzék, és élvezzék a kiállítást.
S mi történt a magyarokhoz eső részen?
Érdekesség, hogy a háború után rövid ideig a Szlovákiából kitelepített magyarok számára alakítottak ki a Csillagerődben szükséglakásokat, később pedig nagyüzemi zöldségraktárt rendeztek be benne... A sorsára hagyott vár falai a földsáncoktól egyre jobban átnedvesedtek.
Már-már úgy tűnt, hogy a Csillagerőd menthetetlenül az enyészeté lesz, amikor a magyar kormányban felvetődött a gondolat: Állítsuk az impozáns erődöt a kultúra szolgálatába!
Méltó kiállítóhelyet biztosíthatunk benne a Budapesten porladó, több mint százéves szobormásolat-gyűjteménynek! Hadd jöjjenek fiatalok és idősek, iskolások és kultúraszeretők, hogy megnézzék és tanulmányozzák az antik múlt és a reneszánsz kor legszebb alkotásait!
Miért vannak itt fekete színű szobrok?
A képen a vadászat istennőjének szobrát láthatjuk. Az eredeti görög szobrok fehér márványból vagy bronzból készültek.
A bronz a réz ötvözete más fémekkel. A „bronzszobrok“ másolatai a tárlaton fekete festést kaptak. Igen ám, de a görög szobrokat már a rómaiak is másolták, de a bronzszobrokat márványból faragták meg. A fekete szín ezt is jelezheti: hogy itt már a másolat is másolat, és az eredeti bronzszobor lehetett...
