A nő szeretheti a férjét bármennyire, lesheti minden kívánságát, akkor se lesz olyan kívánatos a szemében, mint egy útszéli lány. Sajnos. Miben rejlik a „hivatásosok” vonzereje?
„Szeretne olyan férjet, aki szórakozni nyilvánosházba jár, és megvehető lányok társaságát keresi?” Első pillanatban rémülten kiáltanánk: „Nem, dehogy!” Még elképzelni is szörnyű. Összevonjuk a szemöldökünket, hátunkon végigfut a hideg. Hiába. A nyilvánosházak itt vannak, és – amint láthatjuk – sikeresen működnek. S vajon miért? Mert a férfiak odajárnak. Meglehetősen sokan. Lehet, hogy a mi férjünk is.
Itt én vagyok az úr!
A prostitúció a legősibb mesterség, mondják. Különböző korszakokon ment keresztül, a szent állapottól a pellengérre állításig. Sok évszázada létezik, és a legoptimistább erénycsősz sem bízik a megszűnésében. Vegyen szerelmet! Szex a fizetség! Mint egy adag franciasaláta. Sok férfinak ezért tetszik. Nem kell udvarolni, a nő kegyeit hajszolni, megfelelni egy nő szeszélyeinek – itt az diktálja a szabályokat, aki fizet. Másoknak azért tetszik, mert vigaszt keresnek, vagy olyan szexuális praktikákat, amilyeneket otthon nem kapnak meg. Amilyeneket szégyellnek. Ezek a leggyakoribb okok, amiért a férfiak bordélyba járnak.
Kérdezze meg csak a haverjait vagy a kollégáit, hogy mi a véleményük a bordélyokról. A férfiak általában semmi rosszat nem látnak a prostitúcióban (esetleg közömbösek iránta). Ezzel szemben mi, nők, a „nem szakmabeliek” egyáltalán nem értjük, miért járnak oda. Mi az, amit azok a nők jobban tudnak? Miben jobbak? Undorral gondolnak a bordélyokra, férfiklubokra, örömtanyákra.
A pszichológusok listát készítettek arról, hogy a férfiak általában mit várnak a feleségüktől vagy az élettársuktól. A nők elsősorban érzelmekre vágynak. A férfiaknak más elvárásaik vannak: korlátlan szexről, csodálatról, komplett kiszolgálásról álmodoznak. Az első csalódás után a bordély valóban ideális megoldás. Ott bezzeg a férfi az úr: ő mondja meg, mi és hogyan történjen. Az örömlányok sose válaszolják azt, hogy „még le kell fektetni a gyerekeket, meg kell főzni a másnapi ebédet”, sem azt, hogy fáradtak, vagy fáj a fejük. A prostik tisztában vannak azzal, mi az ő feladatuk”: megfelelni az elvárásnak, kiszolgálni a férfit. Náluk a kliens az úr, aki a csodálatot akkor is megkapja, ha teljesítménye az ágyban gyengécske volt.
Ebben a tekintetben a legtöbb férfi olyan, mint egy kisgyerek. Állandóan dicsérni kell őket, nem csupán a tehetetleneket és tunyákat – azokat is, akik intelligensek, rátermettek, szorgalmasak, sikeresek, férfiasak. Nemcsak tudni akarják magukról, hogy azok, hanem állandóan hallani is szeretnék a dicséretünket – leginkább olyankor, amikor mások is hallják. Mert a mások csodálata is fontos nekik.
Mit várnak a prostiktól?
Biztosak lehetünk benne, hogy nem a magfizikáról fognak vitatkozni velük. Sem arról, melyik jelölt jobb, Barack Obama vagy Hillary Clinton. A prosti szerint mindig a férfinak van igaza, az ő véleménye a mérvadó – és mindegy, hogy igazán ezt gondolja-e, vagy csak megjátssza a csodálatot. E tekintetben a bordélyokban vagy a masszázsszalonokban annyi az értelmes, okos lány, mint a pelyva.
A prosti a férfi szemében – már ami a szexet illeti – könnyen elérhető, engedékeny, teljesít minden – szexuális – kívánságot, mindig van orgazmusa (igazi vagy megjátszott) a férfi minimális erőfeszítése mellett is, egyszóval engedelmes játékszer, akit – s ez a legnagyobb erénye – mindezek mellett nem kell meghódítani. S van még egy előnyük a prostiknak. Hogy mi, azt mondják el maguk: „A férfiak nem csupán a szex miatt járnak hozzánk. Sokan csak beszélgetni akarnak, mert a feleség vagy nem érti, amit beszélnek, vagyis inkább a feleséget már nem érdekli a véleménye, nem érdeklik az álmai, vágyai...” Mit mondhatunk erre?
A prostitúció örök?
Nehezen tudnánk kinyomozni, ki volt az első, aki jutalomért cserébe a testét adta. Etológusok megállapították, hogy a prostitúcióhoz hasonló viselkedés már az ember elődeinél, a majmoknál is megfigyelhető. A majomleány, hogy egymaga fogyaszthassa el a talált gyümölcsöt, a hím elől menekülve az ölét ajánlotta oda neki, s míg az kedvét töltötte vele, élvezettel megette a gyümölcsöt. Nincs olyan társadalom az utóbbi két és fél évezredben, amelyiknek sikerült volna felszámolni a prostitúciót.
Egyes elméletek szerint az üzletszerű kéjelgést olyan társadalmi jelenségek is elősegítik, mint a szegénység és a munkanélküliség. Viszont sok olyan ország van, amelyben az emberek jómódban élnek, mégis virágzik a prostitúció. Sok különféle tanulmány foglalkozik a prostitúció szociális okaival. Egy biztos: a nők nem szexuális vágyaik kielégítése céljából foglalkoznak ezzel az ősi mesterséggel. Inkább javak szerzése a cél. A gyors és talán könnyű kereset. S amíg kereslet lesz, addig kínálat is lesz.
A világháborúk alatt változott a helyzet. Speciális bordélyok, úgynevezett tábori bordélyok alakultak azokban a helységekben, ahol katonaság állomásozott. A katonáknak meg volt engedve, hogy ezeket a házakat látogassák, de nem volt szabad kifecsegni a hadititkokat. Mert az örömlányok között kémnők is voltak, gondoljunk csak a leghíresebbre, Mata Harira! A második világháború előtt új mozgalom indult, az abolicionizmus. Az abolicionisták be akarták tiltatni és büntetni akarták a prostitúciót. De csak annyit értek el, hogy bezáratták a bordélyokat. Ennek hatására terjedt el a nagyvárosokban az utcai kéjelgés.
Párizsban hangosan kinevették az abolicionistákat, s még jobban elterjedt a nyilvánosházak és luxusbordélyok látogatása. 1946-ban mégis bezárták a piros lámpás házakat, egyre gyorsabban terjedt viszont az utcai prostitúció – pedig ezek a prostik adót sem fizettek.
A prostitúció aranykora
A könnyűvérű nők egy korban és egy városban sem játszottak olyan nagy szerepet, mint az ókori Athénban és Korinthoszban, a görög kultúra aranykorában. Az ókori Görögországban Vénusz szolgálata át- meg átszőtte az élet minden területét. De legfőképpen a homoszexualitás megfékezésére szolgált. A filozófus és törvényhozó Szolón a bordélyházakat a homoszexualitás elleni orvosságnak tartotta. Ő alapította meg az első bordélyt, mert benne vélte megtalálni a nép nyugalmát és boldogságát.
Keresett egy megfelelő házat, fiatal rabszolgalányokat vásárolt bele, és alacsony vételárat szabott meg. Így akarta megvédeni a tisztességes asszonyokat. Athén becsülettel tűrte a prostitúciót, többek között azért is, mert a nyilvánosházak nem kis adót fizettek a bűnös tevékenység után. Az örömlányok olyan fontosak voltak a városállam számára, hogy csak külön engedéllyel hagyhatták el a várost, és zálogot kellett adniuk azért, hogy visszatérnek.
Rómában a jog kivételes helyzetet teremtett az örömlányok számára, akik jelen voltak a fontos állami törvények születésénél is. A prostitúció főleg rendkívüli alkalmakkor, például az ünnepségeken kapott jelentős szerepet. Athénnal szemben Rómában kedveltebb volt a férfiprostitúció, mint a női. De aztán jött a kereszténység, amely szemérmességre, lemondásra, önmegtartóztatásra szólított fel. Az aszkéták a bűn edényeinek tartották az örömlányokat. Végül azonban az egyháznak is meg kellett békélnie a prostitúcióval, hiszen ő is részesült a nyilvánosházak bevételeiből.
Vissza a mába
Ma is vannak olyan férfiak, akik soha nem lépnék át egy nyilvánosház küszöbét. Mások kíváncsiságból mennek oda, de nem lépnek félre: jól leisszák magukat, és közben a lányokat nézegetik. A férfiak kis százaléka látogatja csak rendszeresen a prostikat. Kérdéssel kezdtük írásunkat, kérdéssel fejezzük be. Mi a rosszabb: ha a férjünk prostikhoz jár, vagy ha szeretőt tart? Erre azonban válaszoljon mindenki maga.
