A farsang a maszkabálok ideje. A nő keres, szoknyát, ruhát válogat, kitalálja, mit vegyen fel. Így volt ez mindig. A szorongásunkat próbáljuk oldani a sok vidámsággal. Legyen már vége ennek a sötétnek! Farsangkor semmi szabály nem érvényes. Az álarcokban mi is a fejünk tetejére állhatunk, ahogy feje tetejére áll a világ. Megbomlik a rend, régen a szolga királynak öltözött, a király szolgának. Gondoljunk csak a Maria Antoinette filmre, ahol a királynő álarc mögé rejtőzik, úgy indul a bálba.
„A jelmezbálban az a legjobb, hogy az ember kibújhatik a saját bőréből, tökéletesen más lehet, más, mint a valóságban. Hogy az ember azt játszhatja, hogy elvarázsolták, idegen és ismeretlen lett hirtelen” – ahogy Szabó Magda írta.
Már régen is harcoltak egymással a húsevők és a vegetáriánusok: s ez a harc éleződött ki farsang végén. A középkorban elterjedtek a Farsang és a Böjt viadalát ábrázoló festmények. Idősebb Brueghel képén a pohos Kolbász uraság egy hordó tetején lovagol, jobbjában nyársra szúrt kappant tart, azzal támad a csontsovány Böjtre, akinek harci fegyvere egy lapát két heringgel.
Farsang végén a Böjt győz, sovány ételeket eszünk, de negyven nap múlva a csata ismét tetőpontjára hág, és Hús uraság serege nyer egy pazar lakomával húsvét vasárnap. S ez így megy körbe-körbe. Az étel már akkor is fő téma volt az ember életében, a falánkságot böjttel fogták vissza.
A „sovány konyha” megtisztította a testet és a lelket, visszafogta az embert. Akkoriban még úgy tartották, hogy a falánkság kéz a kézben jár a bujasággal, hisz gyomrunk a nemi szerveinkhez közel fekszik.
A farsang a dekadencia műfaja. Az embernek elege van a szürkeségből, el akarja űzni a telet, ezért a tél bábuját elégeti, zajt kelt, mulat, tűnjön el a tél, süssön ki végre az életadó napocska. A dekadens korokban, például a húszas években vagy a háborúk után az emberek tobzódtak, halmozták az élvezeteket, semmivel nem törődtek. Hát hogyisne, mikor olyan szörnyűségek megeshettek, mint az első vagy második világháború, s az ég nem zuhant le, a Föld nem mozdult ki a sarkából. Most is csak ugyanezért idegesek az emberek, dúlják fel mások és a maguk életét is mindenféle nihilista tettel. A veszély árnyékában lehet a legjobban mulatni (a szomszédunkban háború dúl)... Ahogy a húszas évek dekadensei mondták: hisz úgyis kilátástalan minden.
Ezért is mulatunk farsangkor, hátha egy dupla csavarral sikerül elűzni az árnyékot, a rosszat.
Végezetül két írást ajánlok olvasóink figyelmébe: az egyik a farsangkerülésről szól. Tóth Varga Heni kis palóc faluból származik, Füleksávolyból. Amúgy rendkívül csinos anyuka, aki kamaszkorában még maskarába öltözött, s társaival együtt kerülte a farsangot. Ezeket az élményeit írta meg weboldalunkon – tanulságokkal megspékelve.
A másik írásban a bombolini, vagyis az olaszok szalagos fánkjának receptjét osztja meg velünk Novák Zita. Mint írja, az olasz „lustaság” abban is megmutatkozik, hogy egy nem túl bonyolult receptből is mennyei finomságot tudunk készíteni. Próbáljuk ki!
