A Mikulás-nap kedves szokása (hogy kirakjuk csizmánkat az ablakba, és várjuk belé a virgácsot vagy a piros ajándékcsomagot) osztrák területről származott át hozzánk. A Mikulás szó szlovák eredetű, és Miklós a jelentése.
Nálunk először az arisztokrata körökben jelent meg a karácsonyfa (a bécsi udvar ösztönzésére). Báró Podmaniczky Frigyes a gyermekkori karácsonyokat Emlékirataiban írja le (1825). Ő azt állítja, hogy édesanyja, aki maga is német protestáns volt, honosította meg ezt a szokást Magyarországon. Csak akkor nálunk még nem árultak fenyőgallyakat, ezért az első karácsonyfát papírból készítették el. Más források szerint Brunswick Teréz, az első magyarországi óvoda megalapítója és Beethoven múzsája állított először karácsonyfát.
A szegényebbek körében a felfüggesztett borókaág volt a „karácsonyfa”. Faluhelyen még a második világháborúig is csak az életfát szimbolizáló termőág függött a mestergerendán. Az ágakra akasztott almával, dióval ünnepelték Jézus születésnapját. Minden, ami a fát díszíti, jelentést hordoz.
A gyertyák a téli napforduló után feltámadó fényt s a fény hozóját, Jézust jelképezik. Az alma a paradicsomi fa gyümölcse, és a dió is. A papírláncok a paradicsomi fára tekeredő kígyót jelentik. A fa tetejére csillag kerül: ez a háromkirályoknak utat mutató betlehemi csillag utóda.
A Télapó, „Joulu Pukki” Finnországban, Rovaniemi városában él. Saját irodával és postabélyegzővel rendelkezik, hiszen a gyerekek ilyenkor levelekkel halmozzák el.
Ajándékot venni a legnehezebb
Még a gyerekeknek is, pedig azt mondják: a gyereknek könnyebb, mert neki elég játékot venni. A szakemberek szerint a mai gyerekek nem is ajándékhiányban, hanem szülőhiányban szenvednek. A gyereknek az a szülő hiányzik, aki csak úgy „simán“ megvan. Aki jelen van a gyerek életében: a reggeleiben, a délutánjaiban, az estéiben. Az a szülő hiányzik például, aki tudja, hogy a kisgyerek igenis sokszor idegesítő, fárasztó, „kiszívja a vérünket”, és erről se ő nem tehet, se mi...
Nem kell minden pillanatban zseniálisnak lennünk, kezdeményeznünk, kitalálnunk, irányítanunk, szerveznünk. Érjünk rá! Legyünk a gyerekkel lazán, oldottan – szőnyegen hasalva, ágyban heverve, asztalra könyökölve, együtt játszva, sétálva, olvasva, mesélve –, együnk jókat együtt nyugodtan, kedélyesen!
Mitől ünnep az ünnep, mit jelentett régen, és mit jelent ma a karácsony?
Éves tervgazdálkodásban dolgozó világ vagyunk, mindennek december 31. a határideje. Ez szöges ellentétben áll a paraszti életformából kinőtt hagyománnyal, hiszen egykor logikusan került a legnagyobb ünnep a mezőgazdasági munkák nélküli téli időszakra. Ma az év végi hajsza miatt épp ekkor van a legkevesebb időnk. Ezért nem tudunk igazán felkészülni, kép telenek vagyunk nyugodt szív vel ünnepelni.
Fehér karácsony
Bűvös szókapcsolat, amely a legszebb gyerekkori élményeket idézi. A frissen esett hó a tisztaság, az álomszerűség, a boldogság szinonimája. Sose vágyunk erősebben az e szavak által életre kelő valóságra, mint karácsony szent estéjén, amikor a mindennapok gondjai felett járunk, és csodákra éhezünk.
A karácsonyi hangulathoz mindig hozzájárul egy dal is, a negyvenes években írt White Christmas című világsláger, amelyben a lágy hangú Bing Crosby énekel egy emlékeiben élő, varázslatos fehér karácsonyról.
Szaloncukor
Édes, omlós, jóízű, pontosabban semmihez sem hasonlítható „karácsonyi“ ízű, hiszen a fenyőfán csüngve finoman átveszi a gyanta illatát. A régi időkben fondant-ból készült, selymesen lágy, finomra tört cukorból, amelyet karamellel, kávéval, csokoládéval, később eperrel, málnával, naranccsal és citrommal ízesítettek. Színes papírok, csillogó sztaniol, vékony papírrojtok adták az édesség ruháját, egyedivé, csak karácsonyivá téve ezt a felejthetetlen édességet. A mai zselés szaloncukor tömegtermék, ugyanaz a zselé található meg több cukorkafajtában is, ezért a gyári munka megfosztotta a szaloncukrot boldog egyedülvalóságától. De ha a karácsonyfán van, varázsa a régi.
Faluhelyen majd mindenhol szokásban volt, hogy a gazda behozta a szerszámokat a szobába (emlékezve arra, hogy Szent József ács volt), melléjük a köteg szalmát, szénát (mert a kis Jézus azon született). Ezt mindet aztán berakták az asztal alá, hogy meghozzák a családnak a szerencsét. Hagyományosan mindig a gazdasszony fogadta a köszöntést és a jókívánságokat. Vacsora előtt pedig gyertyát vagy lámpát gyújtottak, közben figyelték, ég-e már valahol, mert azt tartották: ahol elsőként gyújtják meg, a nyakukon marad a láng. Együtt imádkoztak, mindenki kapott édes pálinkát, ezt megitták a család egészségére. Az almát annyifelé vágták, ahányan voltak; mindenki diót tört, hogy megtudja, egészséges lesz-e. A gazdasszony a sarokba is dobott egy-egy szem diót a megholt családtagokért, Szűz Máriának meg az Úr Jézusnak: ezeket aztán a gyerekek szedték össze az ünnep után. Az ostyára mézet, fokhagymát tettek, hogy egészségesek legyenek.
Sokan abba a hibába esnek, hogy az ünnepi meghitt pillanatot csak szentestére akarják megteremteni. Nem lehet egyik pillanatról a másikra mély áhítatba esni! Ez folyamat, és a folyamatos ráhangolódásban segít az advent. Például időben megbeszélhetjük a szeretteinkkel, hogy kivel és miként szeretnénk karácsonyozni. Érdemes a távolabbi családtagokkal is megtervezni a szentestét. Ilyenkor erősíthetjük a családi összetartozást is, kezdeményezhetjük a békülést azokkal, akikkel nem vagyunk jóban. Sokan a hátuk közepére kívánják, hogy a rég nem látott családtagokkal találkozzanak, holott ez a karácsony egyik szépsége: mód nyílik arra, hogy megtudjuk, hogyan zajlik a másik élete.
Jó tudni
- Fenyőfavásárláskor végezzünk tűtesztet: ha a meghajlított fenyőtű görbe marad, a fa kiszáradóban van. Ha a fát a tönkjénél a földhöz ütögetjük, és sok tű lehull, válasszunk másik fát.
- Tévedés, hogy minél később veszünk fát, annál frissebbet kapunk. A fenyőket egy hónappal az ünnep előtt vágják ki.
- A vágott fenyő nem a természet károsításával kerül piacra. Az engedéllyel rendelkezők a karácsonyfatelepeken nevelt fenyőket kínálják. A szakemberek szerint a földlabdás fenyők elterjedése katasztrofális következményekkel járna. A fák kiemelése ugyanis talajpusztító, domboldal-eróziót felgyorsító tevékenységgel jár, amivel értékes talajrétegétől fosztjuk meg a földet.
