Vajon a januári hónaphoz milyen szokások, hagyományok köthetők?
Erről kérdeztük Siposs Annát, a komáromi Duna Mente Múzeuma néprajzkutatóját.
Edward Burne-Jones: The Adoration of the Magi című festménye, melyen a három napkeleti bölcs látogatását örökítette meg (1904)
– Január – Boldogasszony hava – az év első hónapja, melynek első napja a mai ember számára is különleges jelentőségű, mivel egy újabb év kezdetét jelenti.
– A január elseji évkezdet az 1582-es Gergely-féle naptárreform óta vált általánossá. A hiedelem szerint eme nap szerencséjével megalapozzák az egész esztendő sikerességét. Hitték, hogy amit ezen a napon cselekednek, az kihatással lesz az egész elkövetkező esztendőre. Nagyon sok adat maradt fenn, melyek arról árulkodnak, hogy a régiek milyen mágikus fortéllyal igyekeztek megszerezni és megtartani a szerencsét, elűzni a bajt, az ártó szellemeket. A nőket megkülönböztették: vigyáztak például arra, hogy ezen a napon nő ne lépje át a ház küszöbét, ne jöjjön látogatóba, és először mindig férfi kívánjon a ház népének jószerencsét. Közismert az a hiedelem, hogy ezen a napon semmit sem szabad kiadni a házból, mert akkor egész éven át minden kimegy onnan. Az újév igencsak kedvére volt a kevésbé szorgalmas asszonyoknak, hiszen dologtiltó nap volt. Mindennemű házimunka tiltott volt, így a főzés, mosás, varrás, de még az állatok befogása is. Sok helyen elterjedt szokás volt, hogy újév reggelén a kútnál mosakodtak meg.
A hiedelem szerint az ekkor szerzett frissesség kitart az egész évben. A jósló, varázsló eljárásoknak igen fontos része volt a megszabott ételek fogyasztása, illetve bizonyos ételek szigorú tiltása. Jól ismert a baromfihús evésének tilalma e napon, mert úgy tartották, hogy a baromfi elkaparja a szerencsét, a disznó viszont előtúrja.
– Mennyire volt elterjedt szokás, hogy a fiatalok házról házra járva köszöntötték az új évet?
– Ez a szokás az egész magyar nyelvterületen általánosan elterjedt volt. A fiatalok rekordálásának hagyományáról és tiltásáról a 16. század óta vannak történelmi adataink. Az új év köszöntésének kettős célja volt: elűzni a gonosz, ártó szellemeket, valamint a kimondott szó mágikus erejével szerencsét hozni. A zoboralji Kolonban „szerencsézni” jártak, és ott ezzel a verssel köszöntöttek:
Az újévnek reggelén köszönteni jöttem,
A fiúi szeretet hozott ide engem.
Az Úr minden jókkal a házat szeresse,
A benne lakókat sokáig éltesse,
Boldog új évet kívánok!
– Vízkereszt a karácsonyi időszak második legjelentősebb ünnepe. Honnan ered ennek az ünnepnek a megnevezése?
– Vízkereszt vagy más néven a háromkirályok napja az egyik legrégibb egyházi ünnep. A 4. századig ezen a napon ünnepelték Jézus születésnapját és az évkezdetet is. Ekkor emlékezik meg az egyház a napkeleti bölcsekről és Jézusnak a Jordán vizében történt megkereszteléséről. Ez utóbbi emlékére az egyház ezt a napot jelölte ki a víz felszentelésére. Erről a szertartásról kapta aztán az ünnep a nevét. A szenteltvízből aztán a hivők haza is vittek, meghintették vele a ház földjét, a gazdasági épületeket, sőt még a lakószobákat is, hogy a gonosz szellem ne tudjon ártani, és Isten áldása legyen a házon. A szentelt víznek gonoszűző, gyógyító erőt tulajdonítottak.
– A csallóközi népszokások között az egyik legismertebb a „háromkirályjárás” volt. Sajnos ma már egyre kevesebb helyen gyakorolják.
– A háromkirályjárás más területeken is ismeretes volt. A vízkereszti házszentelés részeként szereplő háromkirályjárás később önálló adománygyűjtő, jókívánságmondó szokássá vált. A népszokás szerint vízkeresztkor három legény hosszú, fehér inget öltött, a fejüket papírból készített koronával, püspöksüveggel ékesítették. Menyhárt királynak, aki az európai lakosságot szimbolizálta, fehérre volt festve az arca, a Gáspár királyt alakító fiúnak barnára, ő ezzel Ázsia népét jelképezte. A harmadikat, Boldizsárt pedig, aki Afrika népét képviselte, feketére festették. Hatágú csillaggal, csörgővel díszített botot vittek magukkal, és énekelve mentek háztól házig, bebocsátást kérve. Ha beengedték őket, bent énekkel és csillagforgatással próbálták elérni, hogy a ház és egyben a lakói is „megkapják a szerencsét”.
– A vízkereszthez kapcsolódik a házszentelés is.
– A házszentelésnek sokféle változata alakult ki. A római katolikus falvakban a pap, a kántor és az őket kísérő ministránsok végigjárták a házakat, és megáldották a lakóival együtt. Az áldás után felírták szentelt krétával az ajtó szemöldökfájára az évszámot és a háromkirályok nevének kezdőbetűit. Úgy vélték, a felirat megvédi őket a villámcsapás és a boszorkányok rontása ellen.
– Miért volt jelentős a vízkereszt utáni második vasárnap?
– E nap estéjén tartották az imádkozással, énekléssel, majd evéssel-ivással egybekötött megemlékezést Jézus első csodatételéről. A János evangéliumában leírt legenda szerint Jézus a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta. A római misekönyv szerint a pap ezen a napon olvasta fel a kánai menyegzőről szóló evangéliumot.
A kánai menyegzőt egy-egy faluban több háznál is megrendezték. Többnyire azok az asszonyok szervezték meg, akik az előimádkozó vagy az előénekes szerepét töltötték be. A közismert énekek és imádságok elmondása után adták elő a kánai menyegzőről szólóéneket.
– A paraszti világban az időjárásjóslás szempontjából nagy fontosságú volt Vince napja. Szent Vince a szőlősgazdák védőszentje is.
– Ezen a napon a szőlőtermelők figyelték leginkább az időjárást, mert azt tartották, hogy szép, napos idő esetén jó, ellenkező esetben viszont rossz szőlőtermés várható. Nagyon sok helyről maradtak ránk Vince-napi versikék. Kulcsodon maradt fenn a következő:
„Hogyha szépen fénylik Vince,
megtelik borral a pince.
Búzával a pajta, a csűr,
Mihály így jó, édes bort szűr.”
– Elterjedt volt ezen a napon a „vinceszőlő” metszése, amit a meleg szobában vízbe állítottak, majd abból, hogy mennyire hajtott ki, a következő év termésére jósoltak.
Házszentelés
– Az év első hónapjának utolsó jeles napja Pál apostolhoz kötődik.
– Január 25-ét Csallóköz-szerte pálforduló néven ismerik, de egyes vidéken pálfordulásnak is nevezik, arra a bibliai történetre utalva, amely szerint a Jézust üldöző Saul ezen a napon tért meg, és lett belőle a legbuzgóbb apostolok egyike. Mivel ezen a napon érünk a téli időszak feléhez, és ettől kezdve napról napra közelebb kerül hozzánk a tavasz, a régmúlt embere ekkor főleg időjárásjóslással foglalkozott. A derült idő az Ipoly menti falvakban azt jelentette, hogy még hosszan tartó hidegre lehet számítani. Az egész napi jó idő a jó termés ígéretét hordozza magában, a ködös pedig a jószág pusztulására figyelmeztet.
