Urbančok Lara vállalkozást alapított a segítő beszélgetésekre. Mi a nagy szerelmekről kérdeztük, arról, hogy miért esünk bele mindig ugyanabba a gödörbe: miért vesztjük el annyira az eszünket, hogy sokadszorra is egy zsivány karjai között végezzük?

LOGIKUS LÉLEKTAN
Az útkeresők térnek be hozzá, ő pedig kész arra, hogy feltárja lelkük rejtelmeit. Urbančok Larisa története Losoncon kezdődött, Kassán érettségizett, Miskolcon járt főiskolára, majd sorsa egy prágai bulin megpecsételődött: itt ismerkedett meg a párjával, Tomival. A Logikus Lélektan megalapítóját a kapcsolatok sérülékenységéről kérdeztük. (Videóit a Facebook-oldalán találhatjuk meg.)

Ne tévesszen meg bennünket a Marilyn Monroe-ra hajazó korallpiros szája és dús keble. Lara agya szó szerint férfiagy: logikusan közelít a lélekhez, ezért is tudja pontosan megmondani, hogy mi lehet a megoldás egy útvesztőben. Ma divatos kifejezésekkel azt mondanánk, hogy lelki blokkokat old a családállítás technikájával. Ő is elkövetett minden hibát, amit nő csak elkövethet, vergődött, mikor a házassága tönkrement, s előtte legalább négy méretszámot hízott. Ám fuldoklás közben mindig kihúzta magát a hajánál fogva a fagyos vízből. Ismét egy családot alkotnak volt férjével, új alapokra helyezték a kapcsolatukat – és Lara bizony jó pár kilót ledobott, hogy ilyen és hasonló fotók készülhessenek róla. A logikus lélektan megalapítója, és Vásárúton praktizál.

– Kezdjük a számunkra legnagyobb homállyal: honnan jött a Larisa név? 

– Édesapámnak volt egy barátja, és az ő édesanyját hívták Larisának, aki egy orosz származású hölgy volt. A Lara a Lőrincz női párja, görög eredetű név.

– Hogy látod, mi a nők legfőbb baja a férfiakkal?

– Semmi bajuk nincs a nőknek a férfiakkal, és a férfiaknak se a nőkkel. Önmagával van baja mindenkinek.

urbancok.jpg
Azt tanítom, amit én is megéltem, mondja Lara. Szerinte a nők mindent szétagyalnak. Az agyalás gyereküzemmód, a saját magaddal való hiszti

 

– Mit kezdesz azokkal a nőkkel, akik ugyanazzal a problémával többször eljönnek hozzád?

– Hozzám ritkán jönnek többször. Én nagyon szigorú vagyok, és senkit nem sajnálok. A barátnő van arra, hogy sajnálkozzon. Mi itt dolgozunk, három-négy órát egyhuzamban.

– Ma és mindörökké minden magányos szív szerelem után sóvárog. Fordulnak hozzád hasonló problémákkal?

– Igen, például egyre több a fesztiválszerelem. A nők és lányok elmennek ilyen fesztiválra, olyan fesztiválra, összekavarnak, a fickó lelép, a csalódott lány pedig bánatában „eret vág” magán

– Milyen típusú nők esnek bele a szerelem gödrébe?

– Általában nem a félénk és nyuszitermészetű nőket szokták elcsábítani. Ők mindenhol félnek, iszogatják a kis koktéljukat, de köszönik szépen, inkább kihúzódnak az életből. Vegyük csak a tengerparti szerelmeket. Ha egy öntudatos nő, akitől itthon tartanak a férfiak, lemegy a partra, és meglátja az izmos beachboyt, azon nyomban tudja, hogy pont ez a hódító férfienergia hiányzik az életéből. Délebbre a férfiak nagy macsók, tele vannak tesztoszteronnal, nem ijednek meg a nőktől. Nagyon is tudják, mire vágyik a nő: egy kis gyöngédségre és rajongásra.

– És ezek az izmos fiúk szépeket mondanak…

– Igen, és a helyzet nem ciki, mert nincs ott a Mariska, a Boriska, a Peti meg a Józsi, akik előtt otthon játszani kell az öntudatos nőt. Főhősnőnk kibomlik, mint egy nap felé nyújtózó virág.

– Miért kezdik a nők romantikusan kezelni ezeket a kalandokat?

– Sajnos – vagy éppen szerencsére – működik bennünk az élet továbbadásának az ösztöne. A lányom 19 lesz idén, és épp ő mesélte, hogy az osztálytársai nagy része nem akar gyereket, nem akar felelősséget vállalni, és a többi. Ám amit hárítunk, pont abba tudunk a legjobban belecsúszni, mikor stresszhelyzetbe kerülünk. Lehet ez pozitív stressz is: például nagyon boldog vagyok egy fesztiválon vagy nyaraláson, mire bekapcsol a „hím“, „gyerek kéne“ automatizmus.

– Sokan csalódnak, mégsem tanulnak a hibáikból. Miért?

– Ez a szülői mintákra vezethető vissza. Elég, ha az anya mártírtípus – és a lány is átveszi ezt a mintát. A házasságok is ezért romlanak el. Minden a nagy, rózsaszín álommal kezdődik: lezajlik az esküvő, Gizike kiszolgálja Bélát, mert ő egy jó kis feleség. Aztán megszületik a gyerek, Gizike már fárad, és piszkálni kezdi Bélát, amiért az nem segít. Béla meg ül a kanapén, és nem érti: hiszen ő nem változott, előtte sem segített, mi a baja Gizinek? Ilyenkor előjönnek a generációs minták, és máris kész a krízis.

– Hogy kell ezt a valóságban elképzelni?

– Tételezzük fel, hogy Béla anyja szerencsétlen a házasságában. Béla megsajnálja az anyukát, mert apa állandóan horgászik, vadászik, ezért anya, szegény, bánatos, s hogy ne legyen egyedül, Béla lélekszinten beáll melléje. Bélán nem lehet csodálkozni, mivel a gyerekek feltétel nélkül szeretik a szüleiket, és jót akarnak nekik. Ám gondoljunk bele: ha Béla az anyja mellett áll, hová fér be mellé a menyecske? Beállhat Béla mellé az elcsúszott párkapcsolati síkba, de akkor állandó harcban lesz az anyóssal. Vagy beállhat mögé, az anyja helyére, akkor viszont egy anyáskodó feleség válik belőle.

– Ide vezethet az is, ha a férj és feleség apának és anyának kezdik szólítani egymást?

– Igen. Ha Béla azt érzi, hogy Gizi inkább az anyja, természetes, hogy kezdenek elhidegülni egymástól. Mit tehet ilyenkor Béla? Vagy elmegy horgászni, vadászni, mint az apja, vagy elmegy nőzni, esetleg gyereküzemmódban kezd élni. Ilyenkor szokták a nők azt mondani, hogy két gyereket szültem, de olyan, mintha három lenne. Nyilván az lenne a legjobb, ha Béla azt mondaná: tegyük rendbe a házasságunkat. Vagy azt, hogy kilépek. Ha nincs a lelki blokk oldva, mindig ugyanazokat a hibákat fogjuk elkövetni.

– Mit kell értenünk lelki blokk alatt?

– A lélek a cselekedeteinkért felelős, a tudatunk pedig a döntéseinkért. Ha eldöntünk valamit, azt a tudatunkkal tesszük, de ha blokk van a lelkünkön, nem tudunk cselekedni. Egyébként nem kell félni, mert mindenkinek vannak lelki blokkjai. Ez nem azt jelenti, hogy buták vagy betegek vagyunk, hanem épp a túlélésünket segítik. A blokkoldás pedig olyan, mintha behelyeznél egy váltót a te megszokott sínedbe... Én mindig azt mondom: attól, hogy felnőttként cselekszünk, még nem kell megtagadnunk a szüleinket. Ha kitagadjuk magunkból anyánkat és apánkat, akkor voltaképpen kiüresedünk. Sok nő például azt mondja, hogy anyja otthon csak sütött-főzött, nem szeretné ebben az anyját másolni, ő inkább karriert csinál. Miben a legegyszerűbb mégis másolni? Hát a betegségekben. Azoknál a nőknél, akik kijelentik, hogy az egész nőiességet feladják, ugrásszerűen megnövekszik a mellrák, méhnyakrák és a nőiességet érintő szervek betegségeinek előfordulása. Nekem ez a tapasztalatom.

– Két gyermek édesanyja vagy, emellett sikeres vállalkozást vezetsz. Mindig könnyen össze tudtad egyeztetni az anyaságot és a munkát?

– Az első gyerekemnél, Fanninál – aki most már tizennyolc éves – úgy mentem be szülni, hogy szinte csak addig nem dolgoztam, amíg vele voltam a szülőszobán. Nekem mindig nagyon fontos volt, hogy kapcsolódjak a világhoz.

– Most nagy divat, hogy a nők beleugranak az anyaságba, és ki sem akarnak nézni belőle.

– Mihelyt beleveszünk valamibe, ott állunk, hogy reggel felkelünk, kócosan, pizsamában, majd délben rájövünk, hogy még nem is ettünk. Feláldozzuk magunkat a gyerekért...

– Általában erre szocializálják a nőket...

– Ezek a nők leragadnak annál, hogy csak egy mintát néznek. Azzal érvelni, hogy engem így neveltek, nem más, mint alibizés, ami tipikus gyereküzemmód. A 21. században már nem úgy élünk, mint anyáink vagy nagyanyáink. Modernizálódunk. Benne vagyok több anyás csoportban, és látom, hogy van igény a változásra. Ám sokan felteszik a kérdést: Nekem lehet-e? Van-e hozzá jogom? Ez pontosan ugyanaz, mint amikor azt mondják, hogy „anyám tehet róla, apám tehet róla”. Pedig csak mi tehetünk azért, hogy változás történjen. A felnőtt ember arról ismerszik meg, hogy elhagyja apját és anyját, s önálló útra tér.

– Mennyire hosszú a folyamat, amíg valaki eljut idáig?

– Nézd meg a saját példámat: öt évvel ezelőtt lefogytam harminc kilót, abból visszahíztam nyolcat, amivel egyébként nem vagyok annyira rosszban. Minden blokkom oldva van, ezért bármikor lefogyhatnék, de nyilván nem fogok addig, amíg nem emelem fel a fenekemet a kanapéról. Ha valamit oldott blokkokkal teszünk, az sikerülni fog. A lelki munka alapja a tudatosság. Ha van egy lelki blokkod, például a nőiességedben, nyilván ezen a szűrőn keresztül fogod nézni magadat és a férfiakat is.

– A nőiesség vagy benned van, vagy nincs...

– Nem igaz! A nőiesség tanulható. Én huszonkét évesen a villamoson megkaptam, hogy „Fiatalember, legyen kedves”. Háttal álltam, és egy ötvenes nő megkocogtatta a vállamat. Később kiderült, hogy ez a „fiú akarok lenni” dolog hova kapcsolódik. Az első mondat, amit apám mondott anyámnak, amikor bejött hozzánk a kórházba, ez volt: „Ekkora nagy kínlódással fiút is szülhettél volna!” Aki engem gyerekkorom óta ismer, ma fel sem ismer.

– Mi indított el a változás útján?

– Ez az asszony a villamoson. Ezután vettem magamnak egy puncskosztümöt és egy fehér szatén magassarkút, Ritukától, a barátnőmtől sminket kértem, és bebújtam a fürdőszobába. Amikor kijöttem, Rita nem ismert meg. Szépen, nagyon lassan kezdtem el a nőiességet bevezetni az életembe, hogy én is meg tudjam szokni. A klienseimnek is mindig azt mondom, hogy kezdjenek el változni, de legyen egy átmenet, hogy nekik és a környezetüknek is legyen idejük megszokni a változást.

– Milyen jellegű problémákkal fordulnak hozzád a legtöbbször?

– Sokan nem tudják, mi bajuk van, csak azt, hogy amiben vannak, az nem jó. De a leggyakoribb kérések ezek: gazdag akarok lenni, nőt vagy pasit akarok fogni, jobb állást szeretnék, le akarok fogyni, önbizalmat akarok szerezni.

– A nők legtöbbször isszák a férfi trénerek szavait. Ugyanúgy elfogadják ezeket a tanácsokat egy nőtől is?

– Nekem hisznek, mert tudják, hogy nem a levegőbe beszélek. Én is toporogtam eleget, ismerem a női sorsot. Öt évvel ezelőtt például elköltöztem Tomitól. Tűrtem, tűrtem, aztán azt mondtam: nekem van két gyerekem, egészségesnek kell maradnom. Akkor már „hatszázhetvenöt” kiló voltam, és minden egyéb bajom volt. Tomi egy év után rájött, hogy hiányzok neki. Nem a feleség, hanem én, Lara, a nő és az ember. Ezért sokat dolgozott magán, amiért büszke vagyok rá. Így lehet, hogy három éve együtt vagyunk, új alapokra helyezve a kapcsolatunkat. 

– Te többnyire felnőttüzemmódban vagy?

– Dehogy. Én is csak akkor szedem össze magam, amikor a gyerekeim egészségéről, előmeneteléről, a klienseimről, a párkapcsolatomról vagy a szüleimről van szó. Amúgy meg… Nálam nagyobb particsászár a világon nincs – már ha nincs tétje az egésznek. Tudatos abban vagyok, hogy tudom, valamit azért nem csináltam meg, mert lusta voltam... Nem hárítok, nem hazudok magamnak. Ám vannak helyzetek, amikor csak megúszni akarom a dolgokat, és ekkor bekapcsolom a buta szőke nő üzemmódot. Mint például most, interjúra jövet, mikor keresztbe álltam az autómmal egy dühös férfi előtt...

web-bannerek-hirlevel-02_0.jpg

Gizella, mégis hogy működtetted azt a tudást, amit itt nálam beszipkáztál?
Gizike azzal keresett meg, hogy nem tud párt találni. Két hónap múlva számonkérően felhívott: „De nekem még mindig nincs pasasom!“ Majd elmesélte, hogyan él. Felül reggel a villamosra, könyvet olvas, bemegy a munkahelyére, ahol csak nőkkel dolgozik együtt. „Gizike, mégis ebben a vonalban hol tud hozzád férni egy férfi?“ – kérdeztem tőle. Ne vidd a könyvet, nézzél föl! Szedj össze két barátnőt, menjetek el egy bárba. A férfiak nagyon szeretnek okosak lenni, segíteni. Ha megvan az első két mondat, bármiről el lehet beszélgetni. És ehhez semmi nem kell, csak eljátszani a szőke nőt, de felnőttüzemmódban. Lélekkoordinátor Lara azt tartja, hogy a lélek a cselekedeteinkért felelős, a tudatunk pedig a gondolatainkért és a döntéseinkért. Ha eldöntök valamit, azt a tudatommal teszem. Ám ha blokk van a lelkemen, akkor nem tudok cselekedni.

Olláry Ildikó és Nagyvendégi Éva

web-bannerek-hirlevel-01_2.jpg