A zene mindenütt jelen van, és befolyásolja mindennapjainkat. Egy jól kiválasztott, hangulathoz illő dal mélyen megérinti a lelkünket, míg a rossz zenék hatására frusztráltak leszünk. És a fülünk olyan, mint egy feleség, egyszerűen nem felejt...

Nagyrészt rajtunk múlik, hogy milyen zenét hallgatunk. A zenével befolyásolhatjuk hangulatunkat, és különböző érzelmeket élhetünk át. 

1_14.png

A vidám dalokkal fokozhatjuk magabiztosságunkat, esetleg kihúzhatjuk magunkat a fals érzelmek gödréből. Ezért is olyan kedveltek manapság a koncertközvetítések! Ugyanakkor a zene segít a koncentrálásban is, hogy gondolataink ne kalandozzanak el folyton. A következőkben szerkesztőségünk tagjai vallanak a zenéhez fűződő viszonyukról, arról, hogy mit hallgatnak a mindennapok során, és hogy melyik a kedvenc daluk.

 

4_7.png

Deák Csáky Julianna

– A zene számomra elsősorban feszültségoldó. A hangulatomtól függően szinte bármi jöhet, beleértve a rockot, a popot, de a klasszikus és a népzenét is. Írás közben leginkább Adele és Norah Jones dalait hallgatom. Az utóbbi előadótól nagy kedvencem a Sunrise című dal, ami egyszerre nyugtat és inspirál.

 

2_12.png

Darnay Krisztina

– Próbálom mindenben meglátni és megtalálni a szépet, így van ez a zenében is. Szeretem a reggeleket, hiszen minden egyes napomat épp a hangulatomhoz illő zenével és egy csésze kávéval kezdem, miközben az ébredező tájat figyelem. Kiskorom óta az életem, hiszen az apukám rockzenekarban játszott: így nálunk éjjel-nappal zene szólt. Ez ma sincs másképp, viszont ma már mindenevő vagyok. Imádok fesztiválokra járni, ahol elmélyülhetek a kedvenc zenekarom, esetleg DJ-m által játszott zenékben. (Hiányoznak is nagyon... ) Most pedig egy hangulatomhoz illő dalt szeretnék ajánlani: Katie Melua - Wonderful Life 

 

ujno_zene_2.png

Ando Krisztina

A zene kiskoromtól az életem szerves része. A zeneiskola sokat adott, hogy értsem, tiszteljem a zenét és az előadókat. A zene által tökéletesen kifejezhetem érzéseimet, hangulatomat és felszabadít. A minőségi zene mélyről, a lélekből jön és lélekig hatol. Segít túlélni ezekben a viszontagságos időkben, de a koncertek már nagyon hiányoznak. A rock 'n' roll örök és elpusztíthatatlan!

A rengeteg kedvenc dalom közül ma igen aktuális a Pokolgép Túlélő dala.

 

ujno_zene_1.png

Dráfi Anikó

– Ami a zenét illeti, mindenevő vagyok, sok és sokféle kedvencem van. Legszívesebben takarítás vagy mosogatás mellett hallgatok zenét, néha táncra is perdülök a takarítóronggyal a kezemben, amiken persze a gyerekeim jókat nevetnek. Komolyzenei koncertekre is járok – ennek élménye semmivel sem hasonlítható össze. Vannak időszakok, amikor rátalálok egy-egy dalra, és körbe-körbe csak azt hallgatom, annyira pontosan kifejezi az aktuális érzéseimet. A szerelmet – legyen az akár öröm, akár fájdalom – a magyar dalokon tudom legjobban átérezni.  Az én „nótám” évek óta Gloria Gaynor I Will Survive című dala.

 

1_15.png

Angyal Sándor: Mert körülölel...

– Dés-Nemes 1995-ös Valahol Európában című musicalje mondta ki azt, amit már rég tudtunk: „A zene az kell, mert körülölel, és nem veszünk majd el.” Szóval lényegében ennyi a zenéhez fűződő viszonyom, mert mindenhol ott van, és aki képes nélküle élni, annak nem lehet teljes az élete. Legyen az komolyzene, világzene, jazz vagy rock – jöhet bármi, aminek jó a ritmusa. Kell a ritmus, kell az ütem a mindennapokban is, ezért szól nálunk itthon mindig valami… vagy egyszerre több minden is.

A dal, ami megváltoztatta a zenei ízlésemet: Lhasa – El desierto

 

8_0.png

Janković Nóra

– Reggelente az az első, hogy bekapcsolom a rádiót, és ettől kezdve a Retro Rádió hullámai sodornak át az órákon, míg el nem jön az este: az énidő, amikor kiválogatom a hangulatomhoz, az olvasáshoz leginkább illő CD-ket vagy YouTube-felvételeket. A zenébenami számomra már vagy negyven éve kapaszkodó, támasz, barát és szerelem az a legcsodálatosabb, hogy megérinti, feltölti és tisztára mossa az ember lelkét. Az összes emberi érzelemre válaszol: legyen az soul, R&B, swing, pop, rock, komolyzene, smooth jazz, post-bop és így tovább. Ha átadjuk magunkat a hangoknak, ha elmerülünk bennük, akkor nemcsak koncerten, hanem otthon is át tudjuk élni a mindenséggel való egységet, ami, ugye, egy kegyelmi állapot...

 

5_5.png

Kász Attila

– Tiniként egyszer azt olvastam, hogy az ember harminc éves koráig követi az új zenéket – de akkor csak legyintettem erre. Most – egyre közelebb a harminchoz – észrevettem, hogy egy ideje valahogy nem vagyok fogékony az új előadókra. Igaza lesz a mondásnak? Sporthoz és szórakozáshoz leginkább az elektronikus zenét (Gaiser, Nina Kraviz és GusGus), kikapcsolódáshoz pedig főleg akusztikus feldolgozásokat hallgatok. Nagy favoritom a Florence and the Machine, mégpedig a 2012-es Royal Albert Hallban adott koncertje. Legnagyobb kedvencem mégis Lady Gaga, aki nemcsak feltűnő stílusával keltette fel a figyelmemet, hanem remek zeneszerzői tehetségével és zenei mélységével is. 

Kedvenc dalom: Lady Gaga – Alice

 

6_6.png

Király Anikó

– Az életemben a zene a kávé! A nyugtató és az altató (talán a zene miatt nem élek egyikkel sem). Minden reggel zenére ébredek. Ha nem tudok aludni vagy ideges vagyok, akkor is zenét hallgatok. Írás közben szigorúan filmzenét, mert előfordult már, hogy egy dal szövegét írtam le a saját gondolataim helyett. Kedvenc filmzenéimet Thomas Newman és Danny Elfman szerezte.

Jack Johnson In Between Dreams és a To the Sea című albuma örök kedvenc maradt, mert ezeket hallgattam, mikor az első regényemet írtam...

 

3_10.png

Kórósi Lilla

– Gyengéden és kényelmesen megpihenni a hangok lágy fuvallatán... Számomra ezt jelenti a zene: mindig a szépet! A lejátszási listám hosszú, sok stílust szeretek, számomra csupán az a fontos, hogy a dal megérintse a lelkemet. Már gyermekkoromtól odavagyok a régmúltban íródott örökzöldekért. Nincs kedvencem, mert lehetetlen egyetlen kedvencet kiválasztani... Reménykedem, hogy a fiatalabb generáció tagjai továbbadják ezeket is a gyermekeiknek. Ilyen például Cserháti Zsuzsától az Én leszek: szerintem ez a magyar zeneipar egyik legszebb szerelmi ígérete! 

 

9.png

Olláry Ildikó

– Lelkünkhöz szól a zene! Hiszem, hogy a művészetek – köztük a zene – olyan kapukat nyitnak meg az ember lelkében, melyek kivezetnek minket a materiális világból. Nem véletlen, hogy egy-egy dallam hallatán szó szerint libabőrös lesz a hátunk... Vagy épp lenyűgözve füleljük a virtuózt, aki a hangszerét bűvöli: miáltal bennünk is olyan húrokat pendít meg, amelyeknek a létezéséről nincs is tudomásunk. Mintha a zene egyenesen a lelkünkhöz szólna, vagy mintha a zenével mi is kapnánk egy darabot a szerző vagy az előadó lelkéből... Többek között ezért is szeretem a klasszikus zenét, de a tipikus „kávéházi jazz”, valamint a magyar alternatív zenekarok – például a Hiperkarma zenéi  – is közel állnak hozzám. Utóbbi műfaj kedvelőinek a Felejtő című számot ajánlanám.

 

11.png

Ollé Tamás

– Dobosként és íróként nincs olyan területe az életemnek, ahol a zene ne lenne jelen. A zene számomra A GYÓGYÍR: kiút a hétköznapokból, inspiráció és ösztönző erő. Emellett kiválóan rögzíti az emlékeket – szinte már félelmetes, hogy egy-egy dal mennyire vissza tudja hozni a régi időket. Nagyon sok zenét hallgatok, ha pedig éppen nem, akkor a fejemben szól a zene, ilyenkor az ujjaimmal vagy a lábammal ütöm ritmust (amiből a környezetem csak annyit érzékel, hogy már megint „zörgök”).

A számomra különleges dalok közül pedig Lord Huron The Night We Met című szerzeményét emelném ki, elsősorban a szövege és az atmoszférája miatt. És mert mindig segít emlékezni arra, ami igazán fontos!

 

10.png

Sallay Erika

– Egyik kedvenc dalom a Somewhere over the Rainbow Israel "IZ" Kamakawiwo'ole feldolgozásában. A hallgatása közben mindig nosztalgikus hangulatba kerülök, és az esküvőm jut róla az eszembe – ez volt ugyanis a közös számunk a férjemmel:

...Hát induljunk el kéz a kézben, Szökjünk át a tarka réten, Drágám!...

 

ujno_zene.png

Szalai Réka

– Ha a zenéről van szó, nem tudok elfogulatlan lenni. Gyermekkoromban tanultam zongorázni, illetve énekesként tagja voltam a Bicskás zenekarnak is. A zene a mindennapjaim része – zenét hallgatok akkor is, ha boldog vagyok, és akkor is, ha épp egy-egy nehezebb időszakon megyek keresztül. A kedvenc dalom, ami az utóbbi egy évben sokszor adott erőt, a Bagossy Brothers Company Maradj így című slágere, amelynek a refrénje így hangzik: „Minden vihar lassan nyugovóra tér…”.

 

12_0.png

Szlávik Cyntia

– A zene terén mindenevő vagyok. Talán csak a hard rock műfaját tudnám a nemszeretem-listára rakni. Úgy hiszem, a zene mindannyiunk életében fontos szerepet tölt be. Hiszen zenét hallgatunk, ha jókedvűek vagyunk, és akkor is, ha szomorúak. Az érzelmek széles skáláját kifejezhetjük a dallal. A zene, ha kell, megnyugtat, ha kell, erőt ad, ha kell, felpezsdít. Mikor megkérdezik, melyik a kedvenc dalom, a fejemet fogom, mert nem tudok rá válaszolni. Az aktuális lelkiállapotomtól függ, hogy éppen melyik a befutó...

 

13.png

Varga Henrietta

…avagy egy „félnótás” muzsikarajongó vallomása a zenéről! Apám annak a generációnak a tagja, akik még nótáznak. És én ebben nőttem fel. A baráti találkozók fénypontja mindig a nóta. Azt hiszem, neki köszönhetem a magyar népzene iránti szeretetemet. Rengeteg nótát megtanultam tőle, csakhogy neki olyan gyenge szíve van, hogy nem állja meg sírás nélkül a dalolászást. Még a jókedvű nótától is könnybe lábad a szeme, bár a könnycseppek megrekednek a szeme sarkában (talán a vidám természete nem engedi, hogy kilépjenek a medrükből). Hát így megy nálunk időnként az esti muzsikálás: nevetéssel és könnyekkel egybekötve. Az egyik tőle tanult magyar nótát osztom most meg veletek, a Kalász, kalász, árva magyar kalász… kezdetűt, melyet még kisovisként tanított meg velem. Hallgassátok szívvel, lélekkel, és emlékezzetek!

 

7_0.png

Varga Virág

– Mivel a győri zeneművészeti szakközépiskola fuvola szakán végeztem, ezért kapcsolatom a zenével nagyon szoros. Évekig a zene bűvöletében éltem, minden napom minden egyes óráját kitöltötte. Aztán a lelkesedés alábbhagyott, és mára olyan hobbivá vált – akár a gyakorlás, akár a zenehallgatás szintjén –, amely tökéletesen kikapcsol a mindennapok rohanásából. És bár komolyzenészként végeztem, a könnyűzene sem maradt ki a palettámról: imádom az alternatív zenekarokat, a könnyed, de minőségi popzenét, az akusztikus feldolgozásokat, és gyakorlatilag bármit meghallgatok, amit kellő igényességgel készítettek.

Az egyik kedvenc számom, amihez rengeteg emlék fűződik, a magyar Hiperkarma zenekartól a Délibáb.

Kapcsolódó írásunk