Toulouse-Lautrec posztimpresszionista festő különös képein gyakran szerepelnek részletgazdag női alakok. És persze a tánc – talán mert soha nem próbálhatta ki.
A vészterhes időkben nézegetünk ehhez hasonló képeket: mikor bizonytalanok vagyunk magunkban és a világban. A cédrus tájbeli magányossága rémisztő, a szépsége viszont reményt ad.
Pölhös Éva fiatal, tehetséges és bátor. Édesanyját jól ismerik Léván, s most már őt is. Azt mondja, még keresi az útját, de addig is a rajzaival szeretné megjavítani a világot.
Mikor máskor mutassuk be ezt a piknikező kis társaságot, ha nem nyáron, mikor minden ember arra vágyik, hogy egy pokrócon heverésszen, és szájában fűszállal bámulja a bárányfelhőket... Vajon kik ők?
A karácsonyi csengettyű éppúgy az ünnep jelképe, mint a ragyogó fényű fenyőfa, a kandalló pattogó tüze vagy a mézeskalács illata. Úgy tartják, a hangja mint az angyalok éneke.
A nyári művésztelepek nálunk is nagyon népszerűek. Sok település fogadja ilyenkor a természetben alkotni szerető művészeket. Bár nem gondolnánk, a nyári...
"Ossz szeretetet, bárhová mész: Legfőképpen a saját házadban… ügyelj rá, hogy mindenki
jobb érzésekkel és boldogabban távozzék tőled, mint ahogyan jött."