Számomra Nagymegyer a Kurtaszer utcával kezdődik, ahol Márti néni üzletében édes finomságokat vásárolt nekem a mama. Az Erdő utcán kötényes asszonyok üldögéltek, akik menten elhallgattak, ha valaki arra tévedt. Nagymegyer a templom harangjának szava, a Petőfi utca kakasának kukorékolása – meg a régi szolárium illata, ahová már pendelyes koromban elkísértem édesanyámat. Megyer nekem csupa nagybetűs Mátyást adott: a Corvin Mátyás-laktótelepi ovit, a Corvin Mátyás Gimnáziumot, a Mátyás-fát, a Thermal Corvinust és a szerelmemet, Mátyást, akivel randevúink alkalmával jóformán az összes utcát bejártuk.
Van egy város a Csallóközben, melynek déli peremén erdőpark húzódik, a többi égtáj felől pedig megannyi csordogáló kanális határolja. Ennek a zöldbe csomagolt településnek gazdag történelme van (gondoljunk csak a honfoglaló Megyer törzsre) – lakóinak pedig megkérdőjelezhetetlen az akaratereje. A nagymegyeriek az évek során közös összefogással Szlovákia harmadik leglátogatottabb fürdőjévé tették városkájuk ékkövét, a Thermal Corvinust! (Fotó: Dömötör Ede)
Hont foglaltunk!
Nagymegyer igazi, hamisítatlanul ősi magyar település. Neve a Megyer törzstől ered: a honfoglalás előtt a Koppány nemzetséghez tartozó fejedelmi Megyer törzs szállásterülete volt. Ám minden még előbb kezdődött, már az elődöknek is voltak elődjei: jóval korábban is éltek itt emberek, hiszen az 1. és a 4. század között kvádok, a 8. században pedig avarok lakták a területet.
Nagymegyer mindig is különleges privilégiumokkal rendelkezett, hisz ősi település volt. A megyeriek a középkorban a komáromi várhoz tartoztak, és csak a királynak és a vármegyének adóztak.
A híres Mátyás-fa története is a kiváltságokhoz köthető: a legenda szerint 1421-ben Luxemburgi Zsigmond elcserélte a falut a Kanizsay családdal. Nosza, az új hűbérurak megadóztatták a település lakóit. Mire a megyeriek jó szokás szerint összefogtak, és uralkodójukhoz fordultak. A jó király, Corvin Mátyás személyesen jött el igazságot szolgáltani, és a város szélén álló tölgyfához kötötte ki lovát.
A Mátyás-tölgy: ide kötötte ki Mátyás király a lovát, s ma innen indul a fürdő promenádja, vagyis sétálóutcája...
Minden jó, ha a vége jó: az uralkodó azontúl mezővárosi előjogokat biztosított a településnek, s ettől kezdve a város évente három országos vásárt tarthatott, sőt, pallosjoggal is rendelkezett. A király ezen tettét a városiak több száz év múltán sem feledték, címerükben és különféle intézményeik nevében egyaránt őrzik Corvin Mátyás nevét. Eme történet jól mutatja, hogy a nagymegyeriek már a középkorban sem engedtek a nyomásnak – és közös összefogással sikerre vitték közös ügyeiket. A Mátyás-fa mögött húzódó erdőpark is említésre méltó, hiszen az egykor kiterjedt alföldi cseres-tölgyesek utolsó maradványa (ami pedig egyedülálló a Csallóközben).
Forró fürdő, forró érzelmek!
Negyvenhét éve nyitotta meg kapuit a város termálfürdője. A termálvíz két forrásból tör a felszínre, 1882 méter mélyről. A forró termálvíz negyvenhét éve csábítja ide a cseh turistákat. Ugyancsak negyvenhét éve Nagymegyer városa a fürdő büszke tulajdonosa: vagyis mind a nyolcezer lakos! A helyiek között van, aki panziót üzemeltet, van, aki lángost süt, sokan éttermet működtetnek, mások egyszerűen csak csemegekukoricát árulnak a fürdő közelében – minden megyeri lakos valamelyest kapcsolatban áll a Thermal Corvinusszal.
Kevesen gondolnak bele, de még a bevásárlóközpontokat is gazdagítja a termálfürdő, hiszen nyáron jócskán megugrik a forgalmuk. Ezzel mindenki tisztában van a városban. Ám azon már kevesebben elmélkednek, hogy – pont az összefonódás okán! – Nagymegyer városának jövője és jóléte a fürdőtől függ. A haladáshoz elengedhetetlen, hogy javainkat megőrizzük, és ne veszítsük el félúton.
A régi megyeriek városi rangot harcoltak ki Nagymegyernek, az újak kutat fúrtak és fürdőt építettek, a mai időseknek és fiataloknak pedig az a feladatuk, hogy megóvják örökségüket. Szóval fel van adva a lecke!
Nagymegyer a nagymegyerieké!
Nagymegyer sokunk számára mindent jelent: munkát, szórakozást, kiserdőt, szépséget. Kislánykorom óta járok a nagymegyeri fürdőbe. Szeretem azokat az embereket, akikre még gyermekkoromból emlékszem, és tudom, hogy lelkük kicsi lángja ott lobog minden kiadott lángosban, lecsapolt Kofolában, kisütött hasábburgonyában. Ahol régen csak műanyag székek álltak, ott most padokon lehet ülni. Ahol nem volt tető, oda később építettek...
Mindent önerőből, mert Nagymegyer fejlődni akart! El is érték a céljukat, innovációikkal színvonalas hellyé varázsolták a fürdőt. Ezért aztán egyre több turista látogatott el Megyerre.
Kórósi Lilla: ,,Nagymegyer sokunk számára mindent jelent: munkát, szórakozást, kiserdőt, szépséget. Az itt élők mindent önerőből csináltak, mert Nagymegyer fejlődni akart!"
Így a szállásadóknak is egyre több vendégük lett, s egyre több bolt nyílt meg a városban, melyek további munkalehetőségeket biztosítottak a helyieknek. Aki húsz éve a vendéglátóipar társas magányában dolgozik, az máshoz nem ért – de ehhez tökéletesen! Én, aki hároméves koromtól figyelem ezeket az embereket, bizton állíthatom, hogy senki nem tudja jobban csinálni, mint ahogy mi, tősgyökeres nagymegyeriek csináljuk.
A megyeri vállalkozók életük sok percét arra áldozták, hogy apránként kiépítsék büféjüket vagy éppen a panziójukat. Épp ezért a fürdőkomplexum Megyernek az életet és a jövőt jelenti...
Nagymegyer pezsgő promenádja
Néhány évvel ezelőtt apró fakunyhók épültek a nagymegyeri sétányon. Először üresen árválkodtak, kicsivel később az egyiknek megnyitott az ablaka. Nem sokkal utána a szomszédból is fény szűrődött ki, majd szép sorban ébredezni kezdtek az addig Hófehérke-álmot alvó faviskók. Mára égő fáklyaként vonzzák a látogatókat – na meg a fiatal nagymegyeri lakosokat.
A faházak előtt asztalok és székek torlódnak, és a nyári szezonban majdnem mindegyik foglalt. Ha sporteseményt közvetít a tévé, akkor jó kedélyű sportrajongók dőlnek hátra a székeken, egy korsó hideg sörrel a kezükben. A csinos lányok eperbor mellett múlatják az időt, a legkisebbek a játszótéren kergetőznek, a vendégek meg csak hömpölyögnek kifelé a fürdőből...
A sarki vendéglátóban hangos zene szól, az erdő messzire repíti a hangot. A legnagyobb nyüzsgés augusztus végén van, a templombúcsú napján: amihez a helyi kultúrbarátok megszervezik a Szent István Napokat.
Ilyenkor koncertek és előadások követik egymást, a vasárnap jelenti a csúcsot, amikor is a megyeriek a legszebb ruhájukban masíroznak a tömegben... Azzal a bizonyos büszke, vonulós testtartással, ami minden búcsús sétáló sajátja, miközben nagy mosollyal köszönnek vissza az ismerősöknek.
Meleg nyári estéken a megyeri promenád is életre kel! Itt sétál turista és helybéli, élvezi a lég langyosságát... A promenád az erdőpark hangulatos takarásában húzódik, és sok nevezetességével a régi fürdők sétányaira hajaz...
Hol vannak a fiatalok?
Mindig csillogó szemekkel hallgattam, amikor szüleim a régi megyeri fiatalságról meséltek. Akkoriban szórakozóhelyek tucatjai működtek a környéken. A promenád végén pedig ott állt a legfényesebb diszkó, a népszerű Javorina. Ezen a helyen jó zenékre táncolhattak a válltöméses blúzt viselő lányok és a tarka ingben, trapéznadrágban feszítő fiúk. Szemben, a fák és bokrok árnyékában bújt meg a Sörkert, ahol a „népek” ugyanolyan jó hangulatban iszogattak és beszélgettek.
Most persze minden másképp van. A Javorinából és a Sörkertből szálloda lett, a nagymegyeri fiatalok pedig Győrig mennek, ha táncolni van kedvük (talán mert ott nincsenek szem előtt?). Nem tudom. Viszont a borozós és sörözős esték annál lazábban telnek itthon, a lámpafénybe burkolódzó nagymegyeri promenádon!
