Sokan álmodoznak arról kiskorukban, hogy szebbnél szebb ruhákban táncolnak majd a színpadon. Kevesen jutnak el azonban odáig, hogy álmaikat valóra váltsák. Mi kell ahhoz, hogy sikerüljön? És vajon hol „terem” a táncművész?
– Markó Iván kezdeményezte még a 80-as években, hogy legyen egy utánpótlást biztosító intézmény – mondja Lőrinc Katalin, a Győri Tánc- és Képzőművészeti Általános és Szakközépiskola táncművészeti vezetője. – Egy általános iskolában be is iktatták a tánctagozatot, és megalakult a Győri Balett szakközépiskolája. 2000-ben aztán összevonták a kettőt, és létrejött egy tizenkét évfolyamos iskola. Itt már az ötödik osztálytól megindul a nyolcéves összefüggő szakképzés.
– Milyen óraszámban tanítják a táncot?
– Ötödik osztálytól mindennap van duplaórás balettóra, és a legkülönfélébb táncok: néptánc, társastáncok, modern és kortárs tánctechnikák. Naponta két-három szakmai tantárgyunk is van.
– A legkisebbek mit tanulnak?
– Náluk az előkészítésen van a hangsúly. Ebben a korban a balettet még nem jó elkezdeni, ezért az első három évben gimnasztikus előkészítés folyik heti négy órában. És néptáncot is tanítunk, amely fejleszti a ritmikai érzéket, a koncentrációs képességet. Figyelni kell a lépésre, a zenére, egymásra. Mindez azonban játékos módon zajlik. Negyediktől kezdődik a balett-előkészítés, az akrobatika, ötödiktől pedig jönnek a társastáncok. A néptáncot hat éven keresztül oktatjuk.
A nagyoknál már sajnos nem fér bele az óraszámba. Néha hiányzik is, hisz nem mindenki kezdi az elejétől az iskolát. Ha a diáknak nem volt néptáncos előképzettsége, az azért meglátszik.
– Van-e érdeklődés a kicsik, vagyis inkább a szüleik részéről?
– Határozatlanok a szülők, mert például azt hallották, hogy ide csak olyan jöhet, akiből táncos lesz. Ez azért is van, mert a táncművészképzésben a balett arisztokratikus képzés volt. Nem lehetett csak úgy bejutni, és az elején kellett kezdeni. De ez már a múlté. Ha ide íratják a hatéves gyereket, az semmire nem kötelez. A gyerek innen is léphet más pályára, jelentkezhet bármilyen közép- vagy főiskolára. Az általános ismereteket itt ugyanúgy megszerzi, ráadásul olyan tulajdonságokkal gazdagodik, mint az önfegyelem, a kombinációs készség. Itt kemény vizsgák vannak, osztályzás van. Bizonyítani kell mindennap.
– A diákok sokat szerepelnek. Mikor készülnek az előadásokra?
– Reggel nyolctól délután négyig folyik az oktatás. Csak ezután kezdődhet a próba, amely legkésőbb hat óráig tart. Egyébként a középiskolások repertoárja a neves kortárs táncalkotók műveiből áll, a kicsik általában a Diótörőt adják elő. Koreográfusversenyeket is rendezek a kisebbeknek, de a nagyobbak is fellépnek.
Lőrinc Katalin, a Győri Tánc- és Képzőművészeti Általános és Szakközépiskola táncművészeti vezetője
– Kik oktatják a szaktantárgyakat?
– Eleinte a Győri Balett művészei tanítottak, akik aztán kiváltak a társulatból, és főállású oktatók lettek. A színészmesterséget, mert ilyen is van nálunk, színművész tanítja, a ritmusgyakorlatot a győri ütősegyüttes egyik alapító tagja. Budapesti tanítványaim közül is rendszeresen meghívok párat.
– Mennyi diákjuk van?
– 170–180 táncosunk és 70 képzőművészünk. Az iskola egyrészt a táncművészetre, másrészt a képzőművészetre specializálódott. A szülőknek és a gyerekeknek is tetszik, hogy az osztályok 20 főnél nem nagyobbak. Egyébként az osztálylétszám évről évre változik. Van, aki időközben rájön, hogy ez neki nem megy, vagy a vizsgák után a szakmai tanári kar javasolja a szülőknek, hogy jobb lenne a gyereket átvinni más iskolába.
Persze van hozzánk jelentkezés is: akad, akit a tánctanára irányít hozzánk ötödikes-hatodikos korában, és sokan szakközépiskolai szinten csatlakoznak. Kiírásunkban mindig hangsúlyozzuk: nálunk a tehetség, az előképzettség és az akaraterő a fontos.
– Mi a helyzet az érettségivel?
– Az érettségi tárgyak ugyanazok, mint más középiskolákban. Aki viszont az A szintű érettségit választja, amellyel kikerülheti az egyetemi felvételit, annak külön felkészítőre kell járnia. Természetesen szakvizsga is van, és a diákok táncművész, klasszikus balett szakképesítést kapnak.
– Merre indulnak el a végzősök?
– Egyesek azonnal elhelyezkednek a legkülönbözőbb társulatoknál, mások külföldre mennek táncolni vagy tovább tanulni.
– Legkésőbb mikor kell elkezdeni a balettet?
– Most az a hivatalos álláspont, hogy tízéves kor körül. De Rudolf Nurejev, a világ egyik legnagyobb klasszikus táncosa például csak tizenhét évesen kezdett el balettozni. Nyilván megvoltak az adottságai: az ízületi lágyság, az inak tágíthatósága... A mentális adottságok is szerepet játszanak, mert a balett nagyon bonyolult dolog. Sokfelé kell koncentrálni. Meg persze az akarat is fontos.
– Ön mikor határozta el, hogy a tánccal szeretne foglalkozni?
– 10-11 évesen kezdtem el a balettet. Az Operaházban a Csipkerózsika bemutatója volt – van benne egy nagyon szép keringő, kisgyerekek táncolnak rózsafüzérrel. Hát ezt én is meg tudom csinálni, gondoltam, és eldöntöttem, hogy balettintézetbe szeretnék járni. A szüleim is táncművészettel foglalkoztak. Édesapám a budapesti Balettintézet alapító igazgatója, majd az Operaház balettigazgatója volt tizenhét évig. Édesanyám 1950-ben kiment az akkori Leningrádba, hogy ellesse azt a világhírű rendszert, amely alapján akkor az oroszok tanítottak. Haza is hozta a módszert, a Balettintézetben ma is ezt használják. Én, amint befejeztem az iskolát, külföldre mentem tanulni és táncolni. A stockholmi Cullberg-balett szólistájaként sok helyre eljutottam. A nyolcvanas évek közepén a Bécsi Táncszínházhoz szerződtem, de a rendszerváltás idején úgy éreztem: haza kell jönnöm. Onnantól kezdve főként tanítok.
– Köszönöm a beszélgetést!
