Most talán az jut eszedbe, hogy a naplóírás idejétmúlt. Pedig már az első mondatok után megkönnyebbülést érezhetsz, és béke lengheti körül a lelkedet. S talán az utat is megtalálod, hogyan tovább.
Tegye fel a kezét, aki sosem próbálkozott még naplóírással, vagy sosem próbálta rendszerezni a feladatait. Ki az, aki évente új és újabb naptárba jegyzi fel élete eseményeit?
Milyen lenne, ha néha visszautazhatnánk az időben? Pillantsunk bele egy 1935-ből előkerült naplóba, melyben a karácsony előtti várakozásé, az ünnepé a főszerep!
A Valentin-napi szingliprogramok közül én a masszázst választottam elsőként. Már úgy hiányzott a kényeztetés, mint egy falat kenyér. Nem voltam hátmasszázson úgy 8 éve.
Az önéletrajzi regények ritkán hitelesek, mert csak kevesen veszik a bátorságot ahhoz, hogy szembenézzenek önmagukkal. Szépítenek, hárítanak, titkolóznak. Mindennek azonban nyoma sincs Pallavicini Zita sikerkönyvében, az Egy őrült őrgrófnő naplójában.
"Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk."