Nárcisz és tsa.

Egy, kettő, három, fuss! Tartsuk észben: soha nem kerülhetünk ki győztesen egy Nárcisszal folytatott küzdelemből. A nárcisztikust nem fogjuk tudni megváltoztatni, hiába szeretnénk. Ne várjuk, hogy egyszer majd jobb lesz. Csak a saját viselkedésünkön változtathatunk vele szemben. Sok sikert és kötélidegeket!

Narkisszosz egy görög mitológiai alak, akire egy általa kikosarazott nimfa panaszt tett Nemeszisznek, a bosszúállás istennőjének. Nemeszisz megátkozta, Narkisszosz pedig vadászat közben, mikor egy folyó vizében megpillantotta a saját tükörképét, azonnal beleszeretett saját magába. Viszont bármennyire is szerette volna, nem tudta magához ölelni a tükörképét, így ugyanazt a fájdalmat élte át, mint a nimfa. Másnapra Narkisszosz eltűnt, s helyén a folyó mellett már csak néhány sárga nárcisz maradt.

Én, én, egyedül én!

Az önimádattal eltelt ember mindig önmagát teszi az első helyre, történjen bármi. Mindennek úgy kell lennie, ahogy az neki megfelel. Az önimádó nem tudja beleélni magát a másik ember helyzetébe, ezért hiába is várunk tőle megértést. Főleg együttérzésre ne számítsunk tőle, mert nincs benne empátia. És ha – szerencsétlenségünkre – az anyánk önimádó, akkor készüljünk fel egy egész életen át folyó küzdelemre, mely során soha nem győzhetünk. Az ilyen anya irigyli a lányát, véget nem érőn harcol vele, hogy ki vitte többre az életben. Ilyenkor az ember azt gondolja: „Mégiscsak az anyám.” Csakhogy egy anya életében ki áll az első helyen? A gyereke. A normális anya nem teszi magát mindig az első helyre, nem manipulálja a lányát, nem töri le módszeresen az önbizalmát. De mégis megtörténik az ilyen egy önimádó anyánál. Mert ő egy Nárcisz anya.

A pszichológusok szerint a nárcisztikus anya gyerekének felnőttkorában gondja lesz az önértékelésével: úgy érzi, nem elég jó. Állandóan kételkedik majd magában, meg akar felelni mindenkinek, miközben fél közel engedni magához bárkit. Rosszul viseli a kritikát, mert abban a meggyőződésben él, hogy csak akkor lesz szerethető, ha jó eredményeket ér el.

Az önimádó ember nem fogja fel, hogy mennyire mérgező a magatartása. És ha néha felüti a lelkében a fejét a kétely, mindig a másik az, aki nem viselkedik megfelelően. Az önimádó mindig az áldozat – ő soha nem hibás semmiben. Tehetünk bármit, soha nem ismeri el a vétkét. Bocsánatkérést hiába várunk tőle. Paradox, hogy folyamatosan másokhoz hasonlítja magát – jobbnak akar látszani náluk. A nárcisztikus ember boldogtalan és örökké elégedetlen (saját magával is).

Az önimádat – mint érzelmi zavar – kora gyerekkorban alakul ki, oka valószínűleg a szülők túlzott figyelme. Vagy pedig a bizonytalan érzelmi kötődés az anyával, apával vagy mindkettőjükkel.

A madárka lépre megy

Ha egy önimádó érdeklődni kezd irántunk, úgy érezzük, megfogtuk az Isten lábát. A nárcisztikus férfi többnyire okos, karizmatikus, jóképű, van humora – egyszóval tökéletes. Olyan együtt lenni, mint a megvalósult álom. A nő vagy férfi a legszebbnek, legjobbnak érzi magát mellette.

A másik elhalmozza őt figyelemmel, bókokkal, ajándékokkal. Ne higgyünk neki! Mert a csodának vége szakad, amint a Nárcisz eléri azt, amit akart. Hirtelen tele lesz kifogásokkal, gond lesz mindenből. „Mister Tökéletes” egy csapásra gonosz önkényúrrá változik. Elkezdődik a másik önbizalmának letörése... Az önimádó egyre lehetetlenebb igényekkel lép fel. Társa egy idő után kételkedni kezd önmagában, a saját ép eszében. Veszélyes helyzetben vannak azok az emberek, akik nárcisztikus szülő mellett nőttek fel, ők ugyanis megszokták ezt a viselkedést; s igyekeznek megbocsátani az önimádónak.

Nárcisz személyiségjegyek

A Nárciszok ugyanúgy néznek ki, mint bárki más. De van néhány árulkodó jel, amely lebuktatja őket.

Önzés: Gyakran túlzottan önmagukkal vannak elfoglalva, úgy érzik, hogy ők az egyetlen fontos személy a világon.
Felfuvalkodottság: Rendkívül nagyra tartják önmagukat, hajlamosak dicsekedni saját teljesítményükkel vagy képességeikkel.
Az empátia hiánya: Nehezen értik meg mások érzéseit vagy szükségleteit, és nem mutatnak sok empátiát mások iránt.
Kontroll iránti vágy: Hajlamosak kontrollálni másokat vagy helyzeteket, hogy azok megfeleljenek saját igényeiknek.
Versengési hajlam: Versengenek másokkal, hogy bizonyítsák saját felsőbbrendűségüket vagy kiválóságukat.
Hiányzó határok: Nehezen fogadják el mások határait vagy szükségleteit.
Fokozott figyelemigény: Keresik a figyelmet és az elismerést másoktól, és elégedetlenséget éreznek, ha nem kapják meg.

Fontos megjegyezni: a Nárciszok különböző mértékben és kontextusokban mutathatják ezeket a vonásokat. Nárcisztikus személyiségzavarról csak akkor beszélünk, ha ezek a jellemzők súlyos mértékben és hosszú távon akadályozzák az egyén életét és a kapcsolatait.

Mit takar a nárcisztikus pszichopata jelző?

Mindkét állapot (a nárcizmus és a pszichopátia is) önálló pszichológiai zavar, de az egyén egyidejűleg mutathat nárcisztikus és pszichopata jegyeket is. Fontos hangsúlyozni, hogy mind a nárcisztikus személyiségzavar, mind a pszichopátia diagnosztizálását szakembernek kell elvégeznie. A kezelés is szakértelmet igényel.

A két állapot közötti különbségekről

A nárcisztikus személyiségzavar olyan állapot, amelyben az egyénnek erős nárcisztikus vonásai vannak. Ezek az emberek általában kiemelkedőnek tartják magukat és fokozott figyelemigényűek, de nem feltétlenül bűnözők vagy veszélyesek másokra.

Pszichopátia

A pszichopátia súlyos zavart jelent az érzelmi és társas készségek terén. A pszichopaták gyakran hajlamosak az impulzív viselkedésre, a manipulációra, az érzelmi laposságra. Sok pszichopata antiszociális vonásokat is mutat, ami azt jelenti, hogy megsértik mások jogait, és nem tartják tiszteletben a társadalmi normákat.

A nárcisztikus pszichopata társasága tönkretesz

A nárcisztikus a kezdeti pozitív szakasz után hamarosan sajnáltatni kezdi magát. Elmondja, hogy rettentően alakult az élete, mindenki bántotta, számtalan megalázásban volt része, majd érezteti velünk, hogy csak mi segíthetünk rajta. Megpróbálja bebizonyítani, hogy mindig ő az áldozat, akit mások kihasználnak. Amennyiben kritikát merünk megfogalmazni velük szemben vagy cáfoljuk a történeteiket, azonnal ellenünk fordulnak, és gonosznak titulálnak minket.

Esetleg ha nem ők állnak a középpontban, akkor megsértődnek, mindemellett képtelenek beismerni a hibáikat. Mindig más tehet arról, ha valami rosszul alakul az életükben. Folyton hárítják a felelősséget, eközben hazudnak, mint a vízfolyás. Egy idő után teljesen kisajátítják a másikat, aki senki mással nem érezheti jól magát. Mindig rájuk kell figyelni! Mindig velük kell foglalkozni. Ha nem így teszünk, akkor önző, gonosz emberek vagyunk. Megpróbálnak bűntudatot kelteni bennünk, hogy rosszul érezzük magunkat, így ők továbbra is megmaradhatnak az áldozat szerepében. Egy nárcisztikus pszichopata csak akkor nyugszik meg, ha rabszolgát csinál belőlünk.

Hogyan szabadulhatunk meg egy pszichopata nárcisztól?

Az első és legfontosabb szabály, hogy szakítsunk meg vele minden kapcsolatot. Sem telefon, sem e-mailek, sem találkozók. Teljes mértékben kerülni kell őt.