Einstein az, akit minden téren és minden témában ildomos idézni. Akkor talán a nagyérdemű elhiszi, hogy magvas gondolatot tárgyalunk, mert az egy zsenitől származik. „Nem oldhatjuk meg a problémákat ugyanazzal a gondolkodással, amivel teremtettük őket.” Ezt Einstein mondta, s olyan mondat ez, amelyet mindenre rá lehet húzni.

A nők az egyszerűsítés hívei, azt hiszik, mindenhez értenek. Ezt a férfiak észrevették, s elkezdték a helyzetet kihasználni. A nők ugyanazzal a gondolkodással, amivel a helyzetet előidézték, már nem tudnak egérutat nyerni. Mi lesz akkor a megoldás? Lássuk!

ne-szedj-darabokra-kezdo.jpg
(Kép forrása: instagram.com/artistwonders)

Felejtsük el, hogy értünk a férfiakhoz! Gyakran készítünk interjút pszichológusokkal, akik megmagyarázzák a konfliktusok okát és miértjét. Legutóbb arról panaszkodtak, hogy a párterápiás üléseken új jelenséget lehet megfigyelni. Amikor a férfinak kell felelnie a kérdésre, nem tud (vagy nem akar) válaszolni, hanem a feleségéhez vagy élettársához fordul ezekkel a szavakkal: „Mondd te, te jobban tudod…”, vagy: „Te jobban tudod, mit gondolok erről…” És az asszony engedelmesen válaszol. Elmagyarázza, hogy a férje mit gondol, miért gondolja azt, amit gondol, hogy jött rá... Valamint azt is, hogy miért nem tud válaszolni.

Ezen a ponton a terápia akár be is fejeződhetne. Döbbenetes, hogy a nők vállalják ezt a szerepet – merthogy: „ők természetesen jobban tudják”, „sokkal jobban értenek az érzelmekhez”, „sokkal jobban kiigazodnak a kezeléseken”. „Én nem…, én férfi vagyok, csak egy matematikatanár, engem nem érdekel a dolog – mondja a pár férfi tagja. – Észrevettem, hogy megváltozott a világ, valami igazság lehet benne, de nincs kedvem belemerülni (mármint a saját lelkébe), inkább ráhagyom az asszonyra.” Az asszony egyetért vele, és elkezd belekotorni a férfi gondolataiba. Az ő engedélyével.

Egy idő után azonban a férfi elcsodálkozik, hogy is van ez. Miért oktat ki? Miért figyelmeztet, hogy ne mondjak ellent az anyámnak, amikor nála ebédelünk? „Értsd meg, nem akart szoptatni kiskorodban, azért harcoltok egymással.” Ezek a szavak valóban elhangzottak egy terápián, amikor az anya-fiú kapcsolat volt terítéken.

A nő a „kell”!

A terápián az is feltűnik, hogy a közös háztartásban a nők új szerepet kapnak. „Házi terapeutának” érzik magukat, akik lelkizős könyveket olvasnak, hogy megfejtsék a férfiakat és az együttélés mikéntjét. Azt mondják, jobban meg kell érteniük a férfiakat, hiszen „ők az érzékenyebbek”. A hangsúly itt a kell szavacskán van. Ahogy változik a világ, a párkapcsolatokban is új szabályok vannak kialakulóban. Keressük, milyen legyen a kapcsolat a férfiak és nők között, milyennek kellene lennie. Ezért a régi, hagyományos elvek modernebb, „pszichologizáló” formát öltenek. A pszichológia egyre inkább közüggyé válik – már nem egy tudományos szakterület, amelyhez csak a beavatottak értenek. Birtokba veszi a nyilvánosság: az emberek használják, kihasználják, és vissza is élnek vele.

Azt természetesen csak üdvözölni lehet, ha a pszichológiát nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is alkalmazzuk – csak gyakran hiányoznak hozzá a szélesebb körű ismeretek. Meg a műveltség. Meg a szabadság is. Mert sok nő félelemből választja a terapeuta szerepét. Hogy a férfi még valahogy hasznát vegye: azt gondolja, ha kielemzi a lelkét, azzal magához köti a férfit, pótolhatatlan lesz. Ő lesz a párja a pszichológusa. 

minden_reggel_ujno.sk_50.png

Használati utasítás a férfiakhoz

Egy feleség pszichológushoz kezdett járni. Nem mintha szüksége lett volna segítségre. Azért ment, hogy vitatkozzon a pszichológussal, és jobban megértse, hogy „mi zajlik a férfi lelkében”. Vitatkozás közben érvekre volt szüksége, tanulni akart kicsikét. Nem azért, hogy talpraesett legyen, hanem azért, mert egyszerűen „muszáj” neki... Ezt várja el tőle a férje. Sőt még kérdéseket is adott neki, hogy mit beszéljen meg a terapeutával. Amikor kipattant a dolog, a nő nem jelentkezett többet.

Egy másik eset. Valójában sok van belőlük. Sok nő azért jár pszichológushoz, mert olyan férfira akadt, aki épp szakított vagy elvált, és a randevúkon a nőre hárul a pszichológus szerepe. A férfi elmeséli, milyen volt a viszonya az exével, és az új barátnő készségesen kielemzi, mi miért történt, milyen volt az ex lelki berendezése, és milyen a férfié… Miért teszik ezt a nők? Talán úgy érzik, hogy a lelkizés jobban hozzájuk köti ezt az urat, mint a szex? A férfinak természetesen jólesik, ha a nővel jókat lehet beszélgetni, sőt, olyan érzése támad, hogy az megérti őt… És a jövőben igazi barát akar lenni. S ha utána a nő az első veszekedés alkalmával már kevésbé megértő, máris elhangzik a mondat: „Azt hittem, te más vagy…” Esetleg: „Hogy teheted ezt? Azt hittem, te megértesz engem…” És máris vége a kapcsolatnak.

Ma egy nőnek mindent meg kell értenie! Mert: „Te nő vagy, meg kell mentened engem. Én nem értem magamat, nem is akarom érteni magamat, ez nekem túl bonyolult, én dolgozni akarok, versenyezni másokkal (és még sok, ehhez hasonló sztereotípia). Szóval ha már jársz arra a terápiára, akkor legyen már nekem is valami hasznom belőle.”

És a nő felveszi az eléje dobott kesztyűt, mert meg akarja menteni a férfit. Gondoskodni akar róla. Hiszen ez a világ rendje. A 21. században élünk, én is dolgozni és versengeni akarok, de még mindig „nőnek” kell maradnom – tehát legalább kielemzem a helyzetet. Előbb magamat, azután téged. Ez a forgatókönyv nemcsak a férfi-nő kapcsolatokra jellemző. A nevelésben is ez az elvárás! Aki könyvek tucatjait olvassa el, hogy hogyan kell gyermeket nevelni (és ez nemcsak a nőkre vonatkozik, hanem a férfiakra is), az lényegében fura anya lesz. Sőt, rossz anya lesz, mert nem a saját gyerekéből és saját magából indul ki.

Jogom van a titkaimhoz

A terapeuták nem véletlenül tanulják az elsők között azt, hogy nem szabad kezelniük a hozzátartozóikat és a barátaikat! Mert saját képük van róluk. A nő azt szeretné, ha a férje ilyen vagy olyan lenne, így vagy úgy viselkedne (úgy, ahogy a nőnek tetszene). S azzal, hogy „érti őt”, azt is tudni fogja, hogyan kell őt manipulálni. Ez a férfinak egy idő után ez már nem fog tetszeni, bár eleinte, talán tudattalanul, egyetértett a párjával. Később aztán már nem fogja szeretni, ha a nő bölcsességekkel tömi a fejét, ha helyette gondolkodik, ha helyette dönt. Ráadásul mindent kitárgyal a barátnőivel, akik ezek után még azt is tudják róla, hogy „az anyja hatéves korában gumislággal verte, azért tetszik neki a gumi és a bőr…”

ne-szedj-darabokra-belso.jpg
(Kép forrása: instagram.com/verapaxton)

Érthető, hogy a férfinak elege lesz abból, hogy körülötte mindenki az ő ügyét cincálja. És az már végképp nem tetszik neki, hogy őt elemezgetve a nő valójában felbecsüli őt. Hogy többet tud róla, mint ő a nőről. S az sem tetszik neki, hogy a nő veszekedés közben felhasználja ellene a végkövetkeztetéseit. Ez nem tisztességes. Még ha régebben egyetértett is vele...

A nőnek sem jó ez! S főleg azért nem jó, mert minden elemzés hatalmas elvárásokat támaszt a nővel szemben. Szünet nélkül haptákban kell állnia, figyelnie, hogy mi megy végbe a férfi fejében, és azon nyomban előállni valamilyen lelki terápiával... És isten mentsen attól, hogy ne legyen helyes a felkínált terápia.

Egy kapcsolatban szabály, hogy mindenkinek joga van a saját titkaihoz. Nemcsak ahhoz, kivel és hol volt, hanem ahhoz is, ami a lelkében zajlik. Ha nem érti, hogy mi történik vele, akkor ezt bizalmasan elmondhatja a párjának – a nőnek pedig az a dolga, hogy meghallgassa és támogassa.

Nem kell mindjárt mindent analizálni! Beszélgessünk, figyeljünk egymásra, és adjunk tanácsokat. Ha pedig a férfi érteni akarja, hogy mi történik benne – beszéljen inkább egy szakemberrel. Mint amikor fáj a fogunk, és elmegyünk a fogorvoshoz... Önmagunk megértésével olyan emberhez kell fordulni, akinek gyakorlata van a gyógyításban, és tárgyilagos tud lenni (vagy legalábbis megpróbál tárgyilagos maradni).

A páciensnek joga van elutasítani a pszichológus tanácsát, és keresni másvalakit. Egy kapcsolatban viszont ezt nehéz megtenni.

Varga Klára