Ünnepek táján szokás azokra gondolni, akiknek nem az élet napos oldalán jutott hely. Ők találkoznak a Nefelejcs Házban.
A házat a zonctornyi Nefelejcs Polgári Társulás az egészségileg sérült gyermekek családjainak segítésére üzemelteti. Sok kis csodát láttunk ebben a házban, s főleg azt, hogy sérült embertársaink is élhetnek teljes és boldog életet.
Kópéságból, huncutságból itt sincs hiány.
– A Nefelejcs Ház 1995-től 2012 nyaráig az óvoda épületében működött – mondja Madarász Ildikó igazgató. A helyiségeket azonban kinőtték, már a megszűnés fenyegette őket. Azonban, mint mondja, csoda történt, és támogatóknak köszönhetően a szomszédos Szenc egyik csendes lakóparkjában telekhez jutottak. Itt sikerült egy modern, akadálymentes, saját „fészket” kialakítani.
Az elbeszélésből hamarosan kiderül: a csodatételben neki is fontos szerep jutott. Állami támogatás nélkül, szponzorok segítségével, sok apró pályázat elnyerésével sikerült a csodatévő angyalokat a Nefelejcs Házba irányítani.
– Mi voltunk az első fecske a környéken, s most is egyedüli intézmény vagyunk a járásban – folytatja Ildikó asszony. – Szerződés alapján napközbeni felügyeletet biztosítunk a Szenci járás egészségkárosultjainak. 38 gyermekkel és fiatallal van szerződésünk, akik közt akad szellemileg, testileg sérült, világtalan és halmozottan sérült is. Naponta 12-14 sérült gyermeket és fiatalt tudunk fogadni. A Nefelejcs Ház jóval több, mint napközi: itt ugyanis a felügyelet mellett különféle fejlesztő terápiákat és kezeléseket is végzünk.
Madarász Ildikó vegyészből lett a Nefelejcs Ház igazgatója. A belőle és védenceiből is áradó szeretet és ragaszkodás jelzi: érdemes volt váltania.
– Szociális szolgáltatásaink körébe tartozik a nevelés – szakképzett nevelőnő-gyógypedagógussal – és az oktatás is. A szenci speciális alapiskola kihelyezett osztályaként is működünk. A napi rutinhoz szakemberek vezetésével logopédiai foglalkozások, zene-, mozgás- és munkaterápia is hozzátartoznak. A rehabilitációt szakorvos és szakképzett nővér felügyelete mellett, különböző segédeszközök igénybevételével végezzük.
A teremben egy asztal körül épp munkaterápia folyik: magokból, napraforgóból, tökmagból és kukoricaszemekből érdekes képek készülnek.
A szorgos kezek türelemmel, körültekintően dolgoznak, még a rendre is odafigyelnek. Kicsivel arrébb egy anyuka képzett zeneterapeutaként zeneszintetizátoron zenél és énekel közben – a zeneszó ugyanis megnyugtatja, ellazítja a sérült gyermekeket.
– Sokan nem is gondolnák, hogy a sérült gyermekek mennyire taníthatóak! Van, akiben a saját szülője sem hitt, mégis megtanult varrógépen varrni, s ma tatárköles héjával töltött vánkosokat készít, melyek a fekvőbetegek kényelmét szolgálják. Számos apró ajándék készül nálunk: szalvétatechnikával díszített bögrék, illatos párnák. Ezekkel az apró ajándékokkal támogatóink munkáját köszönjük meg. A kulturális feltöltődésre is hangsúlyt fektetünk.
A falu rendezvényein is fellépünk, emellett pedig önálló ünnepségeket szervezünk: farsangkor például saját készítésű jelmezekbe bújtatunk mindenkit, de együtt ünnepeljük az anyák napját, és Mikuláskor az összes tagunk kap ajándékot.
– Rajzpályázatokon és versenyeken veszünk részt, szavalófesztiválra készítjük föl a gyermekeket. Rendszeresen járunk úszni, és a közelbe lovasterápiára járunk. Ami pedig tényleg unikum: a családokkal együtt kirándulunk. Mert téved, aki azt gondolja, hogy sérült gyermekkel nem lehet kirándulni. Megjártuk velük többek közt Prágát és Kassát, de többször voltunk már tengerparti nyaraláson is. Legutóbb Budapesten jártunk. Megnéztük a tropicariumot, majd a Széchenyi gyógyfürdőben pihentünk.
Zene- és mozgásterápia: a ritmus és a tánc megnyugtat, örömet szerez
– A mi gyermekeink úgy tartják, mondják: ide, hozzánk iskolába jönnek! Nekünk az a küldetésünk, hogy a sérült gyermek is családban nőjön fel, és az egészséges társaihoz hasonló életet éljen! Mindenki, aki idejár, legyen az 3 vagy 30 éves, igenis tudatosítja, hogy mi van körülötte. Mindegyikük megérzi, hogy itt szeretik őt, törődnek vele!
– Szerencsések vagyunk, hogy az itt dolgozó nyolc ember mindegyike szívvel-lélekkel és óriási szeretettel végzi munkáját. Például a nevelőnő, aki farsangra az összes gyermekünknek évente új jelmezt készít. Csak egy dolog bánt, az utánpótlás kérdése! – teszi hozzá Ildikó asszony.
– Szeretnék magam helyett megfelelő szakembert találni, aki továbbviszi a központot. Mert ezt a munkát csak szívvel lehet végezni, és civil társulásként, bizony, az anyagi juttatások nem magasak. Támogatóinknak pedig tartozunk annyival, hogy minden centjüket gyermekeink javára fordítsuk. Emellett azt is szeretném, hogy megmaradjon a magyar szó nálunk. Vannak szlovák és magyar ajkú gyermekeink, fiataljaink, akik egymástól sokat tanulnak. A kétnyelvűségünket szeretnénk továbbra is megőrizni!
Az érintőképernyős számítógép beszélni tanít.
Közben a kis csapat mozgásba lendül: ritmusra vonatozik, táncol a terem közepén. Egy kisebb osztályban gyógypedagógus foglalkozik a gyermekekkel. A budapesti Bliss Alapítványnak köszönhetően különféle speciális eszközökkel fejlesztik a gyermekek kommunikációját. Sokuknak saját „nyelvük” van, amin megértetik magukat, de a speciális eszközök segítségével akár egy idegennel is közölni tudják, mire volna szükségük.
Az Amerikában kifejlesztett eszközökön a képekhez különféle, előre fölvett szövegek tartoznak, melyeket a gép a kép megnyomása után lejátszik. Az eszközöket pedig úgy alakították ki, hogy azokat könnyű legyen használni, megfogni, akár megnyomni.
A nagyteremben elhallgat a zene, a termésekből igazi alkotások készültek. Hirtelen izgatottság érződik a levegőben, mely a közelgő ebédnek szól. Az éhes pocakkal pedig nem lehet tréfálni. Lassan mi is szedelőzködünk, bár a társaság olyan jó, hogy szívesen maradnánk még.
