„Óriási zűrben vagyok, muszáj beszélnünk! Ráérsz este?” – kérdezte barátnőm a telefonban idegességtől elcsukló hangon. Persze hogy ráérek! – válaszoltam csodálkozva, mert el sem tudtam képzelni, mi történt vele.
Este Léna láthatóan zavarban volt, csendben kevergette a kávéját, míg végül ijedt tekintettel kinyögte: – Őrült szerelmes vagyok! Egyáltalán nem tudom mitévő legyek. Hogy fogok én ebből a slamasztikából kikeveredni?! – Kérlek, azért mégsem akkora tragédia, hogy szerelmes vagy – igyekeztem megnyugtatni. Persze eltekintve attól a ténytől, hogy Léna házasságban él, és két vagány kissrác mamája, nem olyan nagy csapás ez – elvégre bárkivel megeshet.
– Először is higgadj le, majd nyugodtan gondold végig az egészet, nem eszik olyan forrón a kását.
– Persze, te könnyen beszélsz, de én mindennap látom, hiszen a szomszédom. Hiába, csapdába estem! Ajaj, ha a szerelmét nap mint nap látja, már sokkal nehezebb lesz lemondani róla, és szépen elfelejteni.
– De hogy történhetett ez meg? – kérdeztem. Léna egy mély, fájdalmas sóhaj után elmondta „bűnbeesésének” történetét.
Léna egy lakótelepen él
A férjével kiegyensúlyozott, jó házasságban élnek, és amennyire én tudom: az együtt töltött évek alatt mindvégig hűséges volt. Soha semmi kilengés, félrelépés. Mostanáig nem avatott be életük intim részleteibe. De most fordult a kocka. Őszintén elmondta, hogy férjével házasságuk utóbbi két évében hetente kétszer – többnyire a férje kezdeményezésére – „összebújtak”, de inkább csak megszokásból. Ezek a szenvedélymentes, inkább kedves, mint kéjes szerelmeskedések valójában csak a férj kielégüléséről szóltak.
Léna meg volt győződve arról, hogy képtelen az orgazmusra. Kitartóan próbálkoztak, de idővel feladták. Amióta pedig megszülettek a gyerekek, örökösen fáradt, kedvetlen volt. Legtöbbször semmi másra nem vágyott, csak némi pihenésre …
– Tudod, hogy van az, ha egy pasi nem kapja meg otthon, elkezdi máshol keresni a boldogságot – tette hozzá szomorúan. Mit is mondhatnék minderre?
– Tényleg, a szomszéd, róla még nem is meséltem – törte meg a csendet Léna.
És elbeszélése alapján megismerhettem a szimpatikus szomszéd házaspárt, akikkel kölcsönösen látogatták egymást, és ilyenkor a kávéscsésze mellé néha odakerült a borosüveg is. És bizony egyszer-kétszer felöntöttek a garatra. Egy ilyen alkalommal valamelyikük azzal az ötlettel állt elő, hogy játszanak üvegforgatóst. Mind a négyen nagyon jól szórakoztak. Az egyik ilyen este után a férje felhozta, hogy ha már ilyen jól összebarátkoztak, kipróbálhatnák négyesben a szexet. Elsősorban „in” (vagyis ma nagy divat) – másodsorban pedig felélénkítené a szexuális életüket. Némi rábeszélés után mindkét fél beleegyezett, így a férj elérte a célját – és anélkül, hogy félrelépésnek számított volna, megkaphatta a szomszédasszonyt.
Lénát azonban egyáltalán nem lelkesítette, hogy a férje szeme előtt adja oda magát egy másik férfinak. Az pedig, hogy mit fog érezni, ha majd meglátja a férje karjaiban a szomszédasszonyt, egyenesen jeges rémülettel töltötte el. Az egyik este, hogy gondtalanul megünnepelhessék a férj születésnapját, a gyerekeket elvitték a nagyihoz aludni. Az elfogyasztott alkohol mennyiségével arányosan oldódott a hangulat – míg végül mind a négyen a széles hitvesi ágyon kötöttek ki. Léna egyáltalán nem is tudatosította, hogy a férje egy másik nőt ölel, csókol. Egyetlen, amit érzékelt maga körül, az a szomszéd volt: annak teste, érintése, péniszének mozgása, és akkor… megtörtént. Orgazmusa lett. Neki, aki azt hitte, képtelen rá! A meglepetéstől, a hálától – és a gyönyörtől, amit átélt, a legszívesebben percekig sírt volna.
És mialatt a férje és a szomszédasszony aludtak, mint a bunda – ők Milánnal virradatig szeretkeztek. Másnap délelőtt, miután kóválygó fejjel felébredtek, enyhén kínosan érezték magukat, de a másnaposság győzedelmeskedett a lelkifurdalás fölött. A szomszédok hazamentek, a férje pedig elment a gyerekekért. Magára maradt. Tudta, érzelmi csapdába esett. Tisztában volt vele, hogy a férjének nem mondhatja el a történteket, mert rettenetesen megbántaná. Ráadásul Milán jól megtermett férfi volt – ez férfiasságára még inkább vonatkozott –, és Léna férjével még csak össze sem lehetett hasonlítani. Ült a konyhában, és semmi másra nem tudott gondolni, csak Milán illatos testére, ölelésére.
Életük látszólag visszatért a régi, megszokott kerékvágásba
Valójában állandóan arra a csodálatos éjszakára gondolt. Pár nap múlva véletlenül összefutott Milánnal a ház előtt. Kis híján elájult. Végigfutott gerincén az élvezet emléke. Összeszedte minden bátorságát, és őszintén elmondta a férfinak az érzéseit. A fellegekben érezte magát, amikor a férfi felajánlotta, hogy találkozzanak ismét, ezúttal kettesben. Miközben buzgón rábólintott, tudta, hogy szégyellnie kellene magát, de hiába, Milán iránti vonzalma erősebb volt nála. Legközelebb még gyönyörűbb volt az együttlét, mint az első alkalommal. És ezt újabb és újabb találkozás követte.
Léna megszépült, kivirult – és végre boldog volt. A világ új távlatokat kapott körülötte. Otthon a hazugságok körforgásában élt. Ráadásul a házastársi szex egyre elviselhetetlenebbé vált… A sorozatos visszautasítások miatt idővel a férje elkezdett gyanakodni.
– Kelepcébe kerültem, mit tegyek? Milánnal fülig szerelmesek vagyunk egymásba. Mit gondolsz, hagyjam el?
Nem tudtam, mit tanácsoljak neki
Hagyja el a hülye férjét, aki magának csinálta a bajt, amikor kitalálta ezt a „csodálatos” házastárscserét? Vagy magyarázzam el neki, hogy felesleges a fellegekben járnia, mert lehet, hogy pár év múlva Milán mellett is ugyanolyan unalmas és monoton lesz az élete, mint most a férjével? Talán el kellene gondolkodnia Milán egyéb jellembeli vonásain is, és nem csak a férfiasságának méretein. Végül ez utóbbit tanácsoltam Lénának, sőt hozzátettem, hogy képzelje őt el harmadik gyermeke apjaként. Majd a lelkére kötöttem, hogy amíg nem lát tisztán, addig ne tegye tönkre a mostani házasságát.
A kíváncsiság azonban nem hagyott nyugodni, így megkérdeztem tőle, miért nem próbálja meg rávezetni a férjét olyan testhelyzetek kipróbálására, amelyiknél ő is ki tud elégülni. Elvégre a legelbűvölőbb szerető is unalmassá válhat tíz év után. És a gyerekek? Amikor megkérdeztem, rájuk gondol-e, némán átnézett a fejem felett.
– Hát te tényleg nem érted, hogy ő az, akire az egész eddigi életemben vártam?! És akkor te azt tanácsolod, hogy higgadt fejjel gondoljam végig?
Pár hónappal később Léna elhagyta a férjét. Mi az Önök véleménye?
